Ian rövid élete

Írta: Nebáncsvirág Egyesület – 2011. június 28.

A szülők nem tudták, hogy ez az oltás nem kötelező, tehát akár vissza is utasíthatnák. Az orvosok pedig tévesen azt gondolták, a toxémia és a MAS nem elegendő kontraindikációja annak, hogy a gyermek immunrendszerét még egy oltással is megterheljék. Ian ezért megkapta az oltást, és aznap este megkezdődött a végzetes allergiás reakció folyamata. (A hepatitis B oltást élesztőgombából készítik, s erre igen sok gyermek allergiás.)

A specialisták egymásnak adták a kilincset. Vizsgálatok sora következett, hogy mi okozhatja Iannél ezt az állapotot, de senki sem tudta megmondani. A szülők már az első pillanattól kezdve az oltást tették felelőssé, és ennek a gyanújuknak újra és újra hangot adtak, de a szakemberek tagadták ennek lehetőségét. Holott, ha az Egyesült Államokban érvényes törvényi kötelezettségüknek eleget téve az oltás beadása előtt a szülők elé tették volna az oltási dokumentációt, a szülők rámutathattak volna, hogy a lehetséges mellékhatások között szerepel egy olyan tétel, hogy „súlyos allergiás reakció (nagyon ritka)". Úgy tűnik azonban, hogy a kórházi szakemberek közül egyik sem olvasta el maga sem a dokumentációt.

Kiütések jelentkeztek, és Ian vérében a trombociták száma vészesen lecsökkent. A gyermek megállás nélkül fájdalmasan sírt, vírusfertőzéshez hasonló tüneteket produkált, rohamszerűen görcsbe merevedett, és nem fogadta el édesanyja mellét. Négy nappal az oltás beadása után a trombocitaszám hétezerre csökkent, holott kétszázezer-háromszázezer a normális. Felmerült annak a veszélye, hogy a kisfiú egyszerűen elvérzik. Az orvosok továbbra is tagadták, hogy mindezért az oltás lehet a felelős. Helyette vírusfertőzésre gyanakodtak.

A következő napon Ian légzése többször leállt. Lassan az egész teste elödémásodott, tehát eltelt folyadékkal. Ilyen állapotban keresztelték meg. Többször vért és csontvelő-mintát vettek tőle, s neki még az ezzel járó fájdalmat is el kellett viselnie. Antibiotikumot adtak neki, de kiderült, hogy erre szintén allergiás. Legalább napi négy vérátömlesztést kapott, és csövet vezettek a hasába (peritoneális dialízis), hogy a felgyülemlett folyadék egy részét elvezessék, illetve megtámogassák a veséket, melyek kezdték felmondani a szolgálatot.

Ian elképesztően keményen küzdött az életéért. A veséi újraindultak, de a mája jól láthatóan kipuffadt a hasfalán. Aztán az öngyógyító folyamatoknak köszönhetően ez is kezdett helyrejönni. A szülők úgy érezték, a gyógyszerek özöne terheli le leginkább Iant, ezért azt kérték, ne kapjon már semmit fájdalomcsillapításon kívül. Ettől kezdve Ian állapota napról napra jobbnak tűnt. Kinyitotta a szemét és mozgolódott.

A harmadik csontvelő-mintavétel során azonban véletlenül újra azt az antibiotikumot adták neki, amire korábban allergiás tüneteket produkált. Újra rosszabbul lett. A vizsgálat során kiderült, hogy a vérében sem trombociták, sem fehérvérsejtek, sem vörösvérsejtek nem termelődnek már. Csontvelőátültetésre kértek időpontot. Feliratkoztak a várakozólistára. Ian légzése azonban elégtelen volt. A teste kezdte feladni már a küzdelmet. Élete negyvenhetedik napján, negyven nappal az oltás után meghalt.

Fél évvel Ian halála után a CDC (amerikai egészségügyi hatóság) a szülők kérésére azt az értesítést küldte, hogy „számos", Ianével megegyező eset történt már. Tehát több száz olyan esetről van tudomásuk, hogy a Hepatitis B oltás után egy újszülött 24 órán belül megbetegedett és hamarosan meghalt. Az egészségügyi hatóságok azonban csak azokról az esetekről tudnak, amelyeket az érintett szülők kérésére az orvosok lejelentettek. Az orvosok részéről a jelentés nem automatikus, hanem csak a szülők kérésére történik meg! Vajon hány orvos tagadja a végsőkig, mint Ian esetében is, hogy oltáskárosodásról van szó? És vajon akkor hány ezer ilyen tragédia történt már, ami dokumentálás nélkül maradt?

A szülők az Ian emlékére készített weblapon hangsúlyozzák, hogy nem oltásellenesek, csak az oltások biztonságosabb használatáért emelnek szót. Szerintük amennyiben az orvosok nem tudják megállapítani egy kisgyermekről, hogy allergiás-e egy védőoltás összetevőire, tilos lenne beadni neki azt. Konkrétan a Heptatitis B oltásról az a véleményük, hogy amennyiben a gyermek nem él szexuális életet, nem drogozik és nem volt vérátömlesztése, semmi szüksége rá. Azt szorgalmazzák, hogy minden gyermek a saját kórtörténete figyelembevételével kapjon oltásokat, ne pedig általánosan megállapított séma szerint. Mint mondják, az oltásokkal kapcsolatban sok hazugság terjed. Szerintük az amerikai kormány sok szempontból korrupt, így az oltási politikája tekintetében is. Azt javasolják, minden szülő tájékozódjon maga minden egyes oltás előnyeiről és hátrányairól, hogy megfelelő döntést tudjon hozni. A gyermeke élete múlik rajta!

Ian szüleinek azóta két egészséges fiúgyermeke született. Az amerikai média felfigyelt a történetükre, és több alkalommal is lehetőséget kaptak, hogy saját tapasztalataik és az azok nyomán elsajátított ismereteik alapján felhívják a többi szülő figyelmét a védőoltások veszélyeire a televízió képernyőjén keresztül.

Forrás: http://iansvoice.org

Megjegyzés: Magyarországon a Hepatitis B oltás 14 éves korban kötelező. Az újszülötteknek nem adják. Ez alól kivétel, ha az anyának zajló Hepatitis B fertőzése van a terhesség ideje alatt.

Hazai, oltásokkal kapcsolatos személyes történeteket „Olvasóink írták" című új rovatunkban talál.