Mi a normál flóra?
Az emberi szervezetet a külvilágtól elválasztó védelmi vonal része. Egészséges emberben dinamikus egyensúly van a bőrön és a nyálkahártyákon élő mikroorganizmusok között. Az emberi szervezetben élő hozzávetőleg 2.5 kg baktérium, szám szerint meghaladja az ember „saját sejtjeinek" számát. Ezek az élőlények fajuk száma szerint megközelítik, vagy talán meg is haladják az ezres nagyságrendet. Alapvetően szükségesek az emberi élethez, úgy mint a víz, vagy az oxigén. Az életkor, az életmód, a testtájék, az egészségi állapot és még sok minden más befolyásolja a flóra aktuális összetételét. A szájban, orrban, garatban a következő normál flórát képező mikróbákat találhatjuk:
Streptococcus viridans, Streptococcus pneumoniae, Apatogén Neisseriák, Fusobacterium, Staphylococcus, Difteroidok, Haemophilus influenzae, Borrelliak, B. melaninogenicus, Mycoplasma, E. coli, Proteusok, P. aeruginosa, K. pneumoniae, Lactobacillusok, Peptococcusok, Candida fajok, Aspergillus fajok, Mucor fajok, Geotrichum fajok, Entamoeba gingivalis, Trichomonas tenax (és még több száz faj).
Ezek közül jó néhánnyal találkozunk különböző súlyosságú fertőző betegségekben a mandulagyulladástól a végzetes tüdőgyulladásig. Vagyis nem maga a baktérium a rossz, a kiirtandó. A baj azzal van, ha nem ott és olyan számban él ahol kellene. Ez pedig már egyáltalán nem a mikróbától függ, hanem a szervezettől. A másik csoportját a szájüregben, garatban és az orrmelléküregben megtalálható mikróbáknak kórokozóknak említi a szakirodalom, bár nem szabadna őket így elkülöníteni, hiszen mindegyik tényezője (nota bene: nem okozója) lehet egy akármilyen súlyos fertőzésnek amellett nagyon sokukról kiderült hogy egy egészséges ember garat nyálkahártyáján békésen megférhet tünet- és panaszmentesen:
S. aureus, Str. pyogenes, Peptostreptococcus, H. influenzae, B. pertussis, E. coli, K. pneumoniae, N. meningitidis, C. diphteriae, M. tubercolosis, M. bovis, Atípusos mycobacteriumok, B. vincentii, F. fusiformae, L. monocytogenes, Actinomyces, Nocardia, P. multicida, M. pneumoniae, Adenovírusok, Herpes simplex v., Varicella zoster v., Cytomegalovirus, Rabies vírus, Morbilli vírus, Influenzavírus, Parainfluenza-vírus, Poliovírus, Coxsackie vírus, Echo-vírus, Rubeólavírus, Mumpszvírus, Marburg-vírus, Hepatitis vírus, Coronavírus, Száj és körömfájás v., Rhinovirus, Candidák, Aspergillus fajok, Penicillium fajok, Geotridium fajok, Cryptococcus fajok, Coccidioides fajok, Histoplasma fajok, Paragonimus westermani, Ascoris lumbricoides (és még több száz faj)
Ezek között már vírusok, gombák és protozoonok (egysejtűek) is vannak szép számmal. A lista bőven tartalmaz meglepetéseket. Ezen meglepetések segítenek újragondolni e kicsiny élőlények szerepét. A vírusok jelenléte még nehezebben érthető. Viszont tudjuk, hogy a herpesz vírusok az első megfertőződés után „beköltöznek" az idegdúcokba és ott sokszor évtizedekig, sokszor élethosszig tünetmentesen szunnyadnak, vagy manifesztálódnak és övsömört „okoznak". A polió vírusról eddig azt tudtuk, hogy csak a megfertőződések töredékében vált ki betegséget. De már azt tudjuk, hogy ezt a betegséget nem a vírus, hanem egy mérgezés okozza. A vírusos betegségek járványos zajlása rengeteg kérdést vet fel. Bizonyos vírusok, melyek az embereket megbetegítik más élőlényekben, többnyire emlősökben eltérő arányban és súlyosságban hozhatók valamilyen betegséggel összefüggésbe. A járványos betegségek kitörésére, terjedésére és a sokszor hirtelen eltűnésére még nem tudott választ adni a tudomány. Ezek nem magyarázhatók meg a jelenleg használt fogalmakkal. De ez a téma messzire vezet, ezért erre egy későbbi cikkben térünk vissza. Azonban a fenti listára felkerült a rabies vírusa is, melyről azt tanultuk, hogy a veszettség okozója és akiben a betegség kialakul 98%-os valószínűséggel belehal. A nyálkahártyán megélő vírus nem feltétlenül kerül be a szervezetbe. A szervezettel a normál flóra részeként „együtt élő" rabies vírusról azonban nincsenek adataink. Természetesen, ha egy ember, vagy állat megbetegszik veszettségben, akkor a testváladékaiban ott van a vírus. A veszettség megelőzését fertőzésre gyanús esetben egy aktív immunizációs sorozattal lehet elérni, mely azért sokszor nagyon körülményes és kellemetlen. A kutatókat a közelmúltban meglepte az Amazonas völgyében élő egyik perui törzs vizsgálata során feltáruló kép. Azon a vidéken sok olyan denevér él, mely megbetegedés nélkül hordozója a rabies vírusnak. Bizony gyakran előfordul, hogy harapás, vagy egyéb bőrsérülés folytán a vírus bejuthat az ott élők szervezetébe. Néhány évente járványok is lezajlanak, amelyekben meghal 8-10 ember. A kutatók azt találták, hogy sok bennszülött úgy immunizálódott a veszettség ellen, hogy nem volt előtte beteg és nem is oltották be. A magyarázat egyelőre várat magára.
A normál flóra mikróbái hasonlóan a növényvilághoz és az állatvilághoz békében megférnek egymással, sokszor kifejezetten segítik egymás és az anyaszervezet, azaz az ember életét. Fő működésük az egyensúly biztosítása, azaz hogy közülük és az újonnan érkezők közül se szaporodjon túl egyik sem. Mintha valódi demokráciában élnének. Mindannyian tudják, hogy mindenkire egyformán szükség van.
A „betolakodókkal" szembeni védelmen kívül azonban még más feladatokat is ellátnak e jótékony baktériumok, például a bélben segítik az emésztést, termelik a B12 - és a K vitamint, részt vesznek az epefesték átalakításban, hozzájárulnak a bélmozgatáshoz stb.
Az elmúlt évtizedben nagy sikerrel alkalmazott probiotikumok tökéletesen igazolják, hogy nem egy „kórokozó" baktérium, hanem az egyensúly megbomlása mélyebbre hatóbban magyarázza a betegség létrejöttét. Egy másik példa a kórházi fertőzések világából. Néhány éve az amerikai kórházak intenzív osztályaira betessékelik a látogatókat. Mondván hozzák csak be az otthoni baktérium törzseket, hagy szorítsák ki a rezisztens kórházi flórát. Németországban ugyanott, az intenzív osztályokon a sterilitás és precizitás honában minden baktérium nemkívánatosnak minősül és a legszigorúbb ellenintézkedésekkel, látogatási szigorral, egymás utáni fertőtlenítésekkel, sterilizálással próbálják elejét venni a kórházi fertőzéseknek. Bár ezzel csak azt érik el, hogy a kevésbé veszélyes baktériumok száma csökken. Az összevetett eredmény az, hogy az amerikai módszer mellett sokkal kevesebb a kórházi fertőzések száma.
Egy kis filozófia az antibiotikumokról
Az antibiotikum azt jelenti: az élet ellen. Megöli, vagy távol tartja az élő baktériumokat. Az oltások hasonlóan ellenségként, elpusztítandóként tekintenek ezekre a kicsiny élőlényekre. Az antibiotikumok használata egy bizonyos, életmentő szinten inkább igazolható. Mégis elgondolkodásra érdemes, hogy amikor az ember beveti ezeket a fegyvereket úgy gondolja, hogy az ellenséget a túlélés érdekében el kell pusztítani. A normál flóra egyensúlya azonban védelmet jelent az olyan veszélyes mikroorganizmusokkal szemben is, mint a torokgyík, a veszettség, vagy az úgynevezett húsevő baktérium. Mit jelent ez? Azt, hogy ha nem ellenségként, kiirtandó félként bánunk velük, akkor meg is szelídíthetjük őket és e megszelídítés által már minket védeni fognak azoktól, akiket még nem sikerült megszelídíteni. A két viselkedésmód nem csak a baktériumok szintjén található meg. Ugyanúgy érvényes az ember társadalmi viselkedésére is. Ellenségkép és a rivális legyőzésére törekvés szemben a testvériséggel és a rivális javára történő lemondással. Úgy tűnik tehát, hogy a testvériség egy általános követendő elv, mely a mikrovilágban ugyan úgy létezik, mint a társadalmi viszonyainkban.
Általában a normál flóráról:
http://www.mldt.hu/upload/labor/document/PappM_NORMAL_FLORA.pdf
http://www.colorado.edu/outreach/BSI/k12activities/interactive/actidhpnf.html
http://materiale-studiu.microumftgm.ro/Asistenta%20medicala%20-%20SM/5%20mikrobiol.pdf
A szájflóra:
http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2000/4/SZAFL.htm
Veszettség vírusa egy perui törzsben:
http://www.ajtmh.org/content/87/2/206.full?linkType=FULL&resid=87/2/206&journalCode=tropmed