„A mi oltásunk, a mi életünk”
A hozzánk beérkezett olvasói levelek folyamatos feldolgozás alatt állnak. Igyekszünk minél több megkeresést közzétenni.
Amennyiben Ön is megosztaná velünk oltásokkal kapcsolatos személyes történetét, kérjük, küldje el nekünk.
E-mail címünk: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Adél – volt
Nem voltam sem oltáspárti, sem oltásellenes. Törvénytisztelő állampolgárként tudomásul vettem, hogy gyermekeink számára bizonyos védőoltások kötelezőek. Sosem gondoltam volna, hogy baj lehet belőle. Nem tudtam, hogy az oltásnak nem csak előnyei vannak. Nagy árat fizettem a tudatlanságomért. Remélem, egyszer meg tudok bocsátani magamnak.
Volt egy 12 éves lányom.
Egy háromgyermekes édesanya története arról, hányszor kellett magyarázkodniuk és megerősíteniük, hogy valóban nem kérik a HPV oltást, az iskolaorvos miképpen méltatlankodott azt oltást nem kérőkkel szemben, és hogy az oltást kérők hogyan maradtak ki a korrekt tájékoztatásból.
„Folytatom. Folytatom, mert rengeteg visszajelzést és kérdést kaptam, s mert nem fogom elfogadni soha, hogy tabu ma Magyarországon egy olyan témáról nyíltan, hitelesen beszélni, amely gyakorlatilag minden családot, minden magyar gyermeket „velejéig" érint."
Az alábbiakban a „Felelőtlen oltástagadó vagyok?" című olvasói levél folytatását adjuk közre. Az első részben az édesanya leírta, a kis Nimróddal milyen kálváriát jártak, miután egy fiókkal becsukta az ujjacskáit, és nem vett levegőt.
A következő levelet Büki Ninettától kaptuk 2013 decemberében.
Kedves Mindenki!
Büki Ninetta vagyok, 33 éves, két gyermek édesanyja. A kisfiam 9 éves, a kislányom pedig 22 hónapos. Tíz éve élek Németországban. Ezúton szeretném veletek megosztani a mi oltástörténetünket és szeretnék egyben bepillantást nyújtani egy olyan oltási rendszerbe, amely a szabad választáson alapul, és amelynek a valódi értékére az utóbbi időben eszméltem csak rá igazán.
Félrevezették az anyukát az ajánlott pneumococcus oltással: nem akarta, mégis megkapta a gyermeke a kötelezővel együtt.
A következő levelet B. I.-től kaptuk 2013 októberében.
„Mint szinte minden gyerek legalább egyszer, Nimród becsukta egy nagy fiókkal az ujjait. Aztán csöndben, fájdalmasan rám nézett, és nem vett levegőt." A Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazinban jelent meg egy édesanya írása a rettegésben töltött napokról. Azonban még mindig oltani akarják a gyermekét!
Kedves Zsuzsa! Veled vagyunk. Érezzük, értjük, tudjuk. Legyen választható a kötelező!
„Ha 5 hónapig kell benntartanom őket a kórházban, akkor sem mennek ki BCG oltás nélkül!"
Az alábbi levelet „Egy nagymama" jeligével kaptuk 2013 augusztusában.
„A görcs pár órával később újra megismétlődött. Andris ugyanúgy rángatózott, fennakadt a szeme és percek múlva ijesztő állapotba került: megmerevedett az egész teste, kezei begörbülve, nyitott, merev tekintettel feküdt az ágyon, csak a lélegzetvételéről tudtam, hogy él."
A következő levelet Ballavári Tímeától kaptuk 2013 májusában.
„...burkolt jelzést érzek a hozzájárulás megkérésében arra, hogy az oltásnak veszélyei, szövődményei vannak, melyekért a felelősségvállalást a szülőkre/nevelőkre/gyámokra hárítja az oltást elrendelő törvényhozó."
A következő levelet „Gy"-től kaptuk 2013 áprilisában. Kérésére a neveket kezdőbetűvel helyettesítettük, illetve kipontoztuk.
„Ha megkérdezem, hogy nem lehet-e, hogy a védőoltások okozták a problémát, hiszen ahogy a 2-3-4 hónapos oltásokat megkapta, egyre súlyosabb lett az állapota, azt a választ kapom, hogy „lehet hozzá köze, de nem tudhatjuk biztosan".
A következő levelet Mariannától kaptuk 2013 áprilisában.