„Életemet adtam a Közérdekért. Kérlek, ma gyújts egy gyertyát Értem"
Adél – volt
Nem voltam sem oltáspárti, sem oltásellenes. Törvénytisztelő állampolgárként tudomásul vettem, hogy gyermekeink számára bizonyos védőoltások kötelezőek. Sosem gondoltam volna, hogy baj lehet belőle. Nem tudtam, hogy az oltásnak nem csak előnyei vannak. Nagy árat fizettem a tudatlanságomért. Remélem, egyszer meg tudok bocsátani magamnak.
Volt egy 12 éves lányom.
Az iskolai kampányoltás (MMR) után pár nappal belázasodott, súlyos gyulladás lépett fel nála, a mája és a lépe is megnagyobbodott. A láz nem lepett meg, tulajdonképpen számítottam is rá, mivel a 15 hónapos MMR-oltás után is 40 fokos lázzal küzdött (a gyermekorvos szerint oltási reakció volt). Ám akkor, néhány napon belül elmúlt. Ezúttal viszont nem. Kórházba került, de hiába küzdöttek érte az orvosok, nem tudták megmenteni az életét. Halálát egy ritka, autoimmun vérképzőszervi betegség okozta. A szakértői jelentésben is szerepel, hogy a betegség kialakulhat védőoltás beadását követően, illetve azzal összefüggésben is. A tudomány mai állása szerint azonban ezt lehetetlen bebizonyítani. Igazából kicsi kora óta küzdött különböző, ismeretlen eredetű egészségügyi problémákkal, melyek előzőleg sohasem fordultak elő a családban: allergia (tej, tojás, pollenek, stb..), asztma, visszatérő hurutok és középfülgyulladás, kancsalság (takarás és szemüveg, műtét), gerincferdülés (gyógytorna, fűző), megkésett beszédfejlődés (5 éves koráig egyáltalán nem beszélt, iskolás korára azonban behozta a lemaradást, kitűnő tanuló volt). Eszembe sem jutott, hogy mindezt az oltások is okozhatták.
Persze, hazánkban nincs oltáskárosodás, nincsenek áldozatok, csak “véletlen egybeesések”. Nálunk még a gyártók által elismert mellékhatások sem lépnek fel, illetve nincsenek bejelentve.
A tragédia után az ÁNTSZ képviselői tájékoztatót tartottak a védőoltásokról a lakóhelyünkön, amire meghívták az osztálytársak szüleit. Kicsit el is halasztották a következő oltást, míg lecsillapodtak a kedélyek, sőt kivételesen betegtájékoztatót is osztogattak az érintetteknek. Kár, hogy én sosem kaptam korrekt tájékoztatást. Az oltás előtt a lányomat nem vizsgálták meg, nem kérdezték, volt-e valamilyen oltási reakciója az előző oltást követően, figyelmen kívül hagyták a fennálló idült betegségeket, nem tájékoztattak az oltást követő nemkívánatok eseményekről, az állami felelősségvállalásról, és az oltási szövődmény bejelentésére is csak utólag, a halált követően került sor.
Ráadásul mindezek után arra köteleznek, hogy oltassam be a másik gyermekemet is, a nemsokára hatodikos fiamat (a közösség érdekében). Az Oltási Tanácsadóban ugyanis közölték, hogy zéró a kockázat, nincs szükség kivizsgálásra, családi anamnézis felvételére, előszűrésre, genetikai vizsgálatra.
Nekem nincs beleszólásom, mások döntenek helyettem. Vagy túléli, vagy nem, vagy károsodást szenved, vagy nem. Nekik csak egy járulékos veszteség, nekem viszont a gyermekem.
A lányomat már nem kaphatom vissza de mi lesz, ha a fiamat is elveszítem?
Müllerné Kovács B. Orsolya – egy elkeseredett édesanya
Adél 2013. október 1-jén halt meg.
Forrás: www.valaszthato-oltas.hu • SZMOV