Eltelt egy év. Egy igen furcsa év. Nehéz szavakba önteni azt, ami zajlik. Óhatatlanul Orwell klasszikusát kell újra idézem: A hatalom megtartásához „az uralkodó elmeállapotnak a szabályozott őrületnek kell lennie." A rendszer egyik alappillére az „állandó feszültség fenntartása."
A CitizenGO az etikus oltások alkalmazásáért indított petíciót. (Etikátlan egy oltás, ha az oltóanyag előállítása során elölt emberi magzatokból származó sejtkultúrát használnak fel.)
2017. évtől ingyenesen elérhető a meningococcus C elleni oltóanyag hazánkban. Ezzel párhuzamosan a média fokozott figyelmet szentelt a meningococcus megbetegedéses esetekre. A jelenségben semmi rendkívülit nem tapasztalhatunk, hisz a védőoltási programok bevezetését meglehetősen jó hatásfokkal tudják megtámogatni a súlyos, tragikus kimenetelű esetek reprezentálásával. A megelőzés egyetlen eszközét a védőoltás minél szélesebb körű felvételében látják.
Az alábbi írás arra tesz kísérletet, hogy kicsit tágabb értelmezésben vizsgálja meg a betegség kialakulásának körülményeit, illetve, hogy mik lehetnek azok a tényezők, melyek befolyásolni tudják a betegségre való fogékonyságot. Ez utóbbiról vajmi kevés szó esik a fősodrású hírekben, és gyakran találkozunk olyan – nem ritkán orvosi – véleményekkel is, amiből az következik, hogy még a hivatalos álláspont kommunikálásával is komoly nehézségek adódnak (pl.: milyen szintű védelmet várhatunk el az oltástól és az mennyi időre szól).
Habár lecsengőben van a visszhangja, még időnként fel-fel röppen egy-egy hír a nemrégiben Szatymazon történt tragikus kimenetelű TBC-s megbetegedés kapcsán. A hírportálok – a tőlük megszokott módon – csak a felszínt súrolva, a „vérszagra gyűltek". Lelkes olvasóik pedig szorgosan kommenteztek a maguk bulvárinformáltságuk színvonalán. Nagy valószínűséggel elenyésző hányaduk volt az, aki tényleg értette is, hogy mi történik. Természetesen előkerültek az oltásellenes-ellenes hangok is, melyek apropóján megpróbálkozunk némi tényszerű magyarázattal szolgálni.
Gondolom, sokan már meg sem lepődnek ezen a kijelentésen, hisz ezidőtájt – hosszas felkészülés után – minden évben hivatalosan is kihirdetésre kerül az éves influenza járvány időszaka. Ez az esemény mindannyiunkból más-más reakciót vált ki. Lesz, aki egyből prüsszögni kezd, lesz, aki dörzsöli a tenyerét, hogy őt úgysem éri baj. Van, aki rohan oltatni (vagy már oltatott), és van, aki nyúl a spájzba a páleszos butykosért, mondván: amióta az eszemet tudom, ezt iszom, azóta semmi bajom (igaz, nem tudom, mióta tudom az eszem?!?). No most, én ezek közül egyikhez sem tartozom. Influenza ügyben totális hír-immunitás alakult ki bennem. Olyan szinten nem érdekel a dolog, hogy ha egy poligráfot kötnének rám, az teljes bizonyossággal a nyugalmi állapotában maradna. Illetve még az is előfordulhat, hogy visszafelé magába fordulna a mutató. A legmagasabb inger, amit kiválthat bennem, az az, hogy fáraszt az ügy. ...