Súlyos étvágytalanság az MMR oltás után

Írta: Nebáncsvirág Egyesület – 2012. december 11.

„...sokszor sírva térdelt a hűtő előtt, hogy adjak neki enni, és mégis, amikor ételt látott, öklendezett..."

A következő levelet „Virág" jeligével kaptuk 2012 decemberében. Kérésére a gyermek nevét megváltoztattuk és a kényes adatokat kipontoztuk.

Kislányomnál az MMR (kanyaró-mumpsz-rubeola) oltóanyag betegtájékoztatójában jelzett lehetséges mellékhatások közül a következők mutatkoztak:

• felső légúti fertőzések
• ingerlékenység
• szokatlan sírás
• álmatlanság
• hasmenés
• étvágytalanság

Ezeket ők írták le a betegtájékoztatóba, mert ismert mellékhatások; azt hivatalosan mégsem ismerik el, hogy kislányom oltáskárosodást szenvedett volna.

A ... brit gyógyszergyártó cégnél a következő mellékhatás bejelentést tettem meg. Szóban elismerték és elnézést kértek, írásban, amikor ezt kértem volna, hogy tovább vigyem, lesöpörtek minket az asztalról.
Eddig a kislányomra egy év alatt 600 000 Ft felett költöttünk, hogy jól legyen. Most már elég jól is van, de még tartanak a kezelések, amit egy szuper természetgyógyász végez, aki oltási sérültekkel is foglalkozik.
Annyit sikerült elérnem, hogy Anna a 18. havi oltásának halasztását már egy éve tudom csúsztatni. Most vissza kellene már mennünk az oltási bizottsághoz, mert lejár a haladék, de újat már nem kapunk. Viszont enélkül oviba nem engedik tavasszal (bezzeg aki nem beszél, pelenkás, öltözni sem tud, azt beveszik). Anna mostanra már elég jól eszik, csak én etetem, mert azért még nem nagyon nyúl hozzá, ebben segítsége lesz szerintem a csoport hatása.
Jelenleg Anna lépén és máján vannak még vírus- és baktériummaradványok, azt kezelik, de kívülről már hál' Istennek semmi nyoma az egésznek.

„Mellékhatás bejelentés

2012. 08. 14-én telefonon történt bejelentésemet írásban is megtenném, illetve csatolnám a kórházakban kapott papírokat, magánrendeléseken csak 1-et kaptunk, azt is küldeném.

Bejelentésemet csak azért most tettem/teszem meg, mert a védőnő és gyerekorvos többszöri kérésre sem adták ki a gyártó nevét, és a kartonjára sem vezették fel a tüneteket, a részletes tájékoztatást a várható mellékhatásokról nem kaptunk, s mivel kötelező oltás volt, így nem is ellenkeztünk. Végül 11 hónap után most adták ki részemre, azért jelentem most.

Az eset leírása:
15 hónapos kislányom (Cs. Anna) szeptember 2-án MMR oltást kapott. Az addig tökéletesen fejlődő, jó étvágyú, jó kedélyű, mondhatni tökéletes gyerek egyik hétről a másikra szinte tönkremenni látszott. Az étvágya hirtelen elkezdett fogyatkozni. Hétről hétre oda jutottunk, hogy a tápszeren kívül ez egész napi étel, amit evett, az 4 kanál leves, vagy egy fél Túrórudi, vagy 4 falat hús, vagy 1 joghurt, stb., és egész nap semmi mást nem tudott megenni. Folyamatosan csak sírt, iszonyú rosszkedvű volt, rengeteget feküdt, a kezemben cipeltem mindig, szinte alig volt energiája, csak a szemét bírta nyitva tartani. Az éjszakai alvása nyugtalanná vált, sokat felsírt és nem volt átaludt éjszakánk. Az esti altatás 1,5-2 óra hosszára változott, holott előtte magától aludt.
Mivel drasztikus volt a változás, elkezdtünk orvoshoz, illetve kórházba járni, de az orvosok hozzáállása – tisztelet a kivételnek – több mint felháborító volt.
A tüneteket fogták az étvágytalanságra, a fogzására, óraátállításra, frontra, teliholdra, vashiányra (nem volt az). Amikor semmit sem tudtak mondani, azt mondták, hogy van ilyen, fogadjam el, ahogy jött, majd úgy el is múlik. Teltek a hetek, hónapok, de nem történt változás, csak egyre rosszabb lett. Többször vettek tőle vért, vizeletet, székletmintát, de nem találtak semmi konkrét betegséget. Több orvost megkerestünk, mert a helyzet egyre aggasztóbb volt, nagyon rosszul volt Anna. Sehol semmit nem tudtak mondani. Végigjártuk a gasztroenterológiát, további vizsgálatok után a vezető gasztroenterológus elküldött, hogy ne is menjünk hozzá, mert nem tud segíteni. Egy másik klinikáról is elküldtek. Közben immunológust is kerestünk. Volt több homeopata orvosunk, neurológusunk, természetgyógyászunk, megközelítőleg 300.000 Ft-ot kifizettünk csak a különféle magánrendelésekre, de senki sem tudott segíteni. Mondtam mindenkinek, hogy biztosan valami bél- és gyomorrendszeri probléma lehet, mert az oltás óta folyamatosan hasmenése volt a kicsinek, refluxa alakult ki. Ha evett néhány falatot, még volt, hogy az is visszajött, és azelőtt semmi ilyen nem történt velünk. Az orvosok azt mondták, hogy egy oltás nem okozhat ilyet, biztos családi gond, és az anya nem megfelelő. A maradék cseppnyi erőm már nagyon fogyatkozott, megkaptam a kegyelemdöfést, majdnem összeroppantam. Pszichológushoz küldtek minket (3), mind a 3-an megállapították, hogy minden rendben, de rejtelmes a dolog, nem tudtak segíteni. Segíteni senki sem tudott, inkább csak gátoltak. Kitalálták, hogy talán rejtett tejérzékeny (a vizsgálatok nem támasztották ezt alá), teljes tejcukor és tejfehérje diétára fogtak minket. Semmit sem ehetett, ami nyomokban akár tartalmazhatta is bármelyiket. Rengeteg pénzt kellett kiadnunk a különféle tejmentes ételekre, növényi eredetű tejekre.
Borzalom volt a nem evőt diétára fogni. Ha valamit valahol meg is kívánhatott volna, nem adhattam neki oda. Amikor eltelt 3 hét, aztán kis szünettel 9 nap úgy, hogy szó szerint semmit nem evett, tápszert sem, csak tea, víz és pici üdítő volt, felhívtam megint a gasztroenteorológust, hogy mit kell ilyenkor csinálni, meddig kell még diétáztatni a szerencsétlent. Azt mondták, hogy bármit adjak neki, csak nehogy leálljon az emésztése, mert felnyitják a hasát. Utólag kiderült, hogy nem is tejérzékenység okozta a problémát, hiszen nem oldódott meg semmi a diéta alatt, ez is csak találgatás volt. (Tejdiéta után teljes glutén és fruktóz diétára fogtak volna, de nem voltam hajlandó belekezdeni sem, mert tudtam, hogy nem az a baja)

Annának otthon szájon át infúziót adtam. Annyira le volt gyengülve, hogy alig bírt menni, nem beszélt, feküdt, de aludni nem tudott. Nem tudtunk napirendet tartani, mert az éhes gyereket nem lehet altatni, a fáradt még inkább nem bír enni, és ez halmozódott estig, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, szeptembertől májusig. (És a nem evés mellett folyamatos hasmenése is volt és hatalmas puffadt hasa). Annyira rossz érzés alakult ki benne az evés kapcsán, hogy ha meglátott engem vagy valakit enni, zokogva mondta, hogy ne együk meg azt, ami a tányéron van, mintha figyelmeztetni akart volna minket, hogy fájni fog utána valamink. Ugyanakkor sokszor sírva térdelt a hűtő előtt, hogy adjak neki enni és mégis, amikor ételt látott, öklendezett. Meglátott egy kanalat és sírva fakadt, az etetőszék közelébe se ment, az utolsó időben már a konyhába sem tette be a lábát. Mindent, ami az evéssel kapcsolatos volt, került. Borzalmasan begyűrűztünk, a bolondulás szélén állt az egész család, és akármerre mentünk, senki sem tudott segíteni.

Januárban voltunk a Szt. László Kórházban az oltási bizottságnál, mert egészségi állapota miatt nem engedtem a következő, 18. havi kötelező oltást beadatni neki. Ott igazat adtak nekünk, hogy valóban nem is kaphat, onnan is továbbküldtek minket több helyre, csak eredményre nem jutott senki. Egyetlen orvos sem volt, aki elismerte volna, hogy talán valóban oltási mellékhatásról van szó.
Közben orvosi felügyelet mellett 4 féle étvágynövelőt, vitaminokat kapott, 8 féle probiotikumot próbáltunk ki. Semmi egy hajszálnyi változást sem hozott.
Folyamatosan felső légúti problémái voltak. Azelőtt, mondhatni, alig volt beteg. Az étvágytalanságot és a hasmenést kísérte a hányás, amit a nagy mennyiségű váladék ingerelt. A szellemi fejlődése látványosan romlott, hisz nyilvánvalóan az agy sem kapott kellő mennyiségű és minőségű tápanyagot. Gyakorlatilag a folyadékbevitel, és néha pár falatnyi étel, valamint, hogy a betegség előtt kimagaslóan jó evő volt, ennek köszönhetjük, hogy a szervezete kibírta ezt az időszakot.
Egy véletlen folytán a nagynéném ajánlotta nekünk a természetgyógyászát. Veszíteni valónk nem volt, elmentünk hozzá ez év április vége felé. Ő volt az, aki a kislányunkat visszaadta nekünk. Biorezonanciás géppel mérte be, amely kimutatta, hogy egyrészt táplálékhiány miatt kritikusan leromlottak Anna értékei, gyakorlatilag minden szinten. Másrészt az oltóanyag a beleiből kipusztította szinte az összes enzimet, semmilyen táplálékot nem bírt megemészteni, magas fokú gyomorfájdalom társult emellé, a vércukorszintje megborult, vírusmaradványok voltak a szervezetében az oltóanyagból, táplálékhiány miatt a csontjai meggyengültek, ropogott a háta, széttöredezett a körme, és táplálék nélkül pedig energia sincs.

Tisztában vagyunk vele, hogy az orvosok nem fogadják el az ilyen eredményeket, mégis csak itt kaptunk pontos diagnózist és egyedül itt kaptunk reményt lényeges – és minden jel szerint – életmentő változásra!
Ahogy kezelésbe vette Annát, elkezdte a hiányokat természetes alapanyagú készítményekkel pótolni, amiket előtte géppel bemért, hogy tudja, mi az, ami Anna szervezetének való, és befogadja, 1 hét után látványos javulás kezdődött. A gyermek végre elkezdett enni, és 2 hét alatt fél kilót hízott, 1,5 hónap után ez már 1,5 kg lett, mostanra 3 hónap után több mint 2 kg lett, elkezdett kóstolgatni, ízekkel újra megismerkedni. Azóta jól alszik, elkezdett játszani, az egész napos sírás-vergődés megszűnt, és dől belőle a szó, egyik hétről a másikra úgy elkezdett beszélni, mondhatjuk töri a magyart (mert ugye beszélni már nem volt kapacitása annak, aki a szemét alig bírta nyitva tartani), a körme nem törik, a háta sem ropog. Elképesztő változás indult meg, nem tudom, hogy mi történt volna, ha nem jutottunk volna el ehhez a hölgyhöz. A gyermek azóta naponta eszik, bár még mindig messze attól a mennyiségtől, amelyet előtte evett. És sajnálatos módon nem is eszik meg mindent, amit azelőtt evett. Szinte minden ételt, ízt újra kellett próbálnunk vele, bevezetni, mint aki először tér át az anyatejről a szilárd ételekre.
Mivel a hasmenése tavaly szeptember óta tart, a kezelése még 3 hónap után is folytatódik, sok dolgot kell rendbe tenni, de egyelőre szépen alakul. Jelenleg kiváló minőségű immunerősítőket és különböző tápanyagpótlásokat kap, hiszen – sajnos – még nem eszik meg mindent, így a gyümölcs bevitele is minimális.
Orvosi kezelést nem kap, mivel minden utat végigjártunk, minden kapu bezárult. Vagy meg sem vizsgálták, vagy nem tudták, mi lehet a baj. A kórházi próbálkozásokon túl több privát rendelésen is részt vettünk, mivel a kórházak általában 3-4 hónapra tudtak időpontokat adni s nem mertünk annyit várni. Tavaly szeptembertől egész idén áprilisig gyakorlatilag orvosi segítség nélkül voltunk, csak a kitartásunknak köszönhető, hogy végre változás állt be. Senkinek nem kívánjuk azt, amin mi keresztül mentünk, s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez maradandó lelki nyomot hagyott bennünk. Nekünk magunknak is pszichológushoz kellett mennünk, hogy lelkileg „összekaparjanak" minket.

Mellékelve küldjük Önöknek az eddigi orvosi és kórházi papírjainkat.

..., 2012. 08. 15.

Válaszukat előre is köszönve:
..."