Andris története: epilepsziából gyógyult meg

Írta: Nebáncsvirág Egyesület – 2013. június 10.

„A görcs pár órával később újra megismétlődött. Andris ugyanúgy rángatózott, fennakadt a szeme és percek múlva ijesztő állapotba került: megmerevedett az egész teste, kezei begörbülve, nyitott, merev tekintettel feküdt az ágyon, csak a lélegzetvételéről tudtam, hogy él."

A következő levelet Ballavári Tímeától kaptuk 2013 májusában.

Andris 2009 decemberében született. Minden rendben volt vele. Nekem azonban már szülés előtt volt egy rettenetes előérzetem az oltásokkal kapcsolatban. Nem tudtam megmagyarázni, miért. Igyekeztem elnyomni ezt az érzést, de azért gyakran olvastam utána az oltásoknak és sok félelmet keltő történetre bukkantam. Ez még inkább fokozta bennem rossz érzéseimet. Elhatároztam, hogy keresek egy homeopata orvost a gyerekemnek, egy igazán jót, aki tud ebben a témában némi alternatívát vagy megnyugtató tényeket közölni. Találtam is egyet, de aztán megálltam és azt mondtam magamnak: „Már megint lázadok a hagyományos orvoslás ellen!" és lebeszéltem magam arról, hogy bármit is tegyek. A megérzéseim ellen fordultam, és elhitettem magammal, hogy azok nem igazak. Tudni kell, hogy az az orvos, akit akkor megtaláltam megmentette a gyerekemet és azóta is ő a gyerekorvosunk. Talán minden, ami rossz volt, és átéltük, megakadályozható lett volna. Mégis most azt kell mondanom, hogy ez az eset sok embernek ad majd választ és ajándék lesz minden érintett számára.

Szülés után, háromnaposan Andris megkapta a BCG oltást-t. Ezt követően hazavittük. Egy hétig folyamatosan aludt, aztán ez egyik napról a másikra megváltozott. Öt max. 15 perceket tudtam altatni. Mindig nyűgösen, ijedve, sírva kelt. Két hónapot így csináltunk végig és az járt fejemben: „Úr Isten, meddig lesz ez így?" Lassan eljött a kéthónapos oltás ideje.

Felkészülve mentem a rendelőbe, tudtam, hogy Andris két oltást fog kapni. Az ember azt gondolja, hogy ezek kötelezőek. Nekem sem szólt senki semmiről, de mivel utánaolvastam, tudtam, hogy a pneumococcus elleni oltás nem kötelező, csak a diperte-polio-haemofilus elleni. A védőnőtől ezt meg is kérdeztem, és megerősített, hogy az egyik nem kötelező.

„Gyomoridegem" volt, ahogy bementem a rendelőbe és kijelentettem, hogy nem kérem a nem kötelező oltást. Hát ezzel jól felidegesítettem a gyerekorvost. Felháborodott, és azt válaszolta, hogy én megkérdőjelezem az ő szakmai hozzáértését, és a gennyes agyhártyagyulladással példálózott, hogy félelmet keltsen bennem. Remegtem az idegességtől, és tisztán emlékszem, hogy háromszor mondtam, hogy amelyik nem kötelező, azt nem kérem. Én sem voltam elég erős abban a helyzetben, mert elém toltak egy nyilatkozatot és aláírtam. Majd lefogták a gyereket és megkapta mind a két oltást.

Ezután egyre nehezebb volt bírni Andrissal. Nagyon nyűgös és fáradt volt, húzta össze a szemöldökét, néhol belázasodott, aztán elmúlt neki... egyszóval küzdött. Egy hét múlva a kéthónapos oltások után rángatózni kezdett, a szeme fennakadt, majd ez hirtelen elmúlt. A görcs pár órával később újra megismétlődött. Andris ugyanúgy rángatózott, fennakadt a szeme és percek múlva ijesztő állapotba került: megmerevedett az egész teste, kezei begörbülve, nyitott, merev tekintettel feküdt az ágyon, csak a lélegzetvételéről tudtam, hogy él. Azonnal bevittem a kórházba, és mire eligazítottak, jött is a harmadik roham, ami már 7 vagy 8 perce biztos tartott, és mesterségesen állították el. Ettől kezdve folyamatosan jöttek a nagy rohamok. Megállapították, hogy ez epilepszia. Így elkezdődött a gyógyszerezés és kivizsgálások sora. Minden negatív volt, a rohamok száma és időtartama másfél hét alatt lecsökkent: napi 3-5 alkalommal jelentkeztek, néhány másodpercig tartottak, utána hatalmas sírás, karikás, vörös szemek...

Bármelyik orvosnak mondtam, hogy ez az oltástól van, megnyugtattak, hogy biztos nem. Sőt, azt is kijelentették, hogy egyre több epilepsziás csecsemő van, de nem tudják, miért... Tehát maradt a tüneti kezelés. Ez a másfél hét pont elég volt ahhoz, hogy egy világ omoljon össze bennem, és eljussak arra a pontra, ahol az ember imádkozni kezd, de ezt is kevésnek éreztem. Elhatároztam, hogy ezt nem hagyom annyiban és azt is, hogy márpedig az én gyerekem egészséges lesz, és kész. Megmozgattunk minden kapcsolatot, minden információt, minden áldott pillanatot, hogy kimozduljunk ebből a kétségbeesett állapotból. Közben nagy nehezen kiengedtek a kórházból, már nem bírtam nézni, ami Andrissal történik.

Hamarosan a tudomásunkra jutott Dr. Tinus Smits holland homeopata orvos terápiája, amelyet autista illetve egyéb oltáskárosodott gyerekeknél alkalmaz. Ezt már Magyarországon is használják. A terápia homeopátiás oltáskivezetőkből és egyéb vitaminokból, ásványi anyagokból, homeopátiás készítményekből áll. Homeopata segítségével mi is elkezdtük. Napi 1000mg C-vitaminnal indítottunk, és elég volt 2 nap, hogy Andris teljesen tünetmentessé váljon. Ezt egyszerűen elképesztőnek tartottuk. A C-vitamin illetve a C-vitamin zsírban oldódó változata csodákat tettek, és szinte azonnal feloldották az epilepsziát okozó agyi blokkot. Ezután kezdtük adagolni a homeopátiás oltáskivezetőket, és a legelső alkalom után párszor előjöttek a rohamok nem kis rémületünkre, de egy hét elég volt, hogy aztán soha többet ne jelenjenek meg. Több mint két évig alkalmaztam a terápiát intenzíven Andrison, és azóta is használom.

Andris 3 és fél éves, teljesen egészséges, és született egy testvére is, Kamilla. Andris minden oltását megkapta, és bár mindegyik után hosszú ideig betegeskedett, de az epilepsziás rohamok már soha többet nem jöttek elő. A korábbi gyerekorvossal való incidenst nem jelentettük, mert úgy gondoltuk, ez nem fogja megoldani a gondunkat, és erőnk sem lett volna rá.

Kamilla oltását máshogyan szerettem volna, hiszen úgy véltük, szükség van fokozottan odafigyelni az ő oltására. A lehetőségeket, amelyek rugalmasan belefértek az oltási rendszerbe, kihasználtuk:

1. Csak a kötelező oltásokat kértem.
2. Kérelmeztem Kamilla születésénél a kórházban, hogy ne adják be a BCG-t, így a háziorvos igazolta azt, hogy gondoskodik a beadatásáról. Nagyon megnyugtatónak éreztem ezt az oltást idősebb korban felvenni és közben homeopátiás védelemben részesíteni a kislányt.
3. Az oltások idejét gyerekre szabottan és rugalmasabban kezeltük, főleg hogy ő is többször betegeskedett több oltás után is.
4. Olyan szakembert választottunk, akivel szemben azt éreztük, hogy megértő, becsületes, gyerekszerető és elismerésre méltó.
5. Végig használtuk az oltáskivezetőket és egyéb táplálék-kiegészítőket.
6. Mindig makkegészségesen kapta meg az aktuális oltását.

Így akinek kétségei támadnak oltásokkal kapcsolatban, javaslom ezen szempontok figyelembe vételét. Emellett a legfontosabb üzenetem a következő lenne:
Vannak oltások, amelyek szükségességét elismerem, viszont ezzel párhuzamosan fontosnak tartom és támogatom a magyar oltásrendszer átalakítását gyerekbarátira, vagyis vegye figyelembe az egyén szervezetének tűrőképességét az oltásokra nézve!