Darázsfészekbe nyúltam…
„Folytatom. Folytatom, mert rengeteg visszajelzést és kérdést kaptam, s mert nem fogom elfogadni soha, hogy tabu ma Magyarországon egy olyan témáról nyíltan, hitelesen beszélni, amely gyakorlatilag minden családot, minden magyar gyermeket „velejéig" érint."
Az alábbiakban a „Felelőtlen oltástagadó vagyok?" című olvasói levél folytatását adjuk közre. Az első részben az édesanya leírta, a kis Nimróddal milyen kálváriát jártak, miután egy fiókkal becsukta az ujjacskáit, és nem vett levegőt.
Áprilistól szeptemberig kellett várnunk annak a genetikai vizsgálatnak az elvégzésére, amelyből kiderülhetett, hogy gyermekem tésztás izomzatának, izomgyengeségének hátterében genetikai eredetű izomsorvadásos megbetegedés áll-e. Áprilistól... szeptemberig... Már az első héten éreztem, ezt lehetetlen ép ésszel elviselni. A szóban forgó két leggyakoribb izombetegség legfeljebb 6 évesen tolókocsit, maximum 20 évesen halált jelent. Egy hét elviselhetetlen lelki fájdalom és vergődés után a természet okosan szürke, bénító fátylat borított a gondolataimra, hogy túléljem. Nem volt egymilliónk, hogy magánlaborban hamarabb eredményt kapjunk. Szeptemberben vérvétel, négy hétre rá postán jött az eredmény. NEM kromoszóma-rendellenesség! Neurológián kontroll. A doktornő velünk örült az eredménynek. És akkor újra előhozakodtam az oltáskérdéssel. Felkészültem, megmutattam neki a betegtájékoztatókat és az EPINFO oltási szövődményeket felsoroló részét. Elolvasta. Tudtam, ha létezik a földön olyan emberséges orvos, aki a legtisztességesebben áll majd ehhez, akkor Ő az. Nem csalódtam. Ő már kizárt minden más lehetséges okot, és most leírta, hogy IGEN, valószínűleg oltási szövődmény! Nehéz megfogalmazni, mekkora dolog volt ez nekem. Eddig szinte egyedül vittem ennek a súlyát, ezután már a családom is kénytelen volt elhinni, hogy ez lehetséges.
Akkor már bőven zaklatott az ÁNTSZ felszólításokkal, telefonhívásokkal. Egyszer sem azt kérdezték, hogy van a fiam vagy miben tudnak segíteni, fel sem merült, hogy szeretnék kivizsgálni az ügyet. Mit akadékoskodunk? Oltassunk, aztán punktum! Jeleztük, hogy fél évet kellett várnunk a legutóbbi vizsgálatra, és még egy hónapot az eredményre. Kérték, mindent küldjünk el a védőoltási szaktanácsadóhoz, megtettük. Aztán egy hétfői napon felhívtak, hogy küldjünk egy nyilatkozatot azonnal, hogy van időpontunk az oltásszakértő doktornőhöz, különben csütörtökön határozattal elrendelik az oltást. Mondtuk rendben, december 2-ára tudtak csak időpontot adni. Erre az ügyintéző hölgy annyit mondott: „Á, az nagyon soká lesz. inkább elrendelem." És így is történt. Még szerdai napon, MINDENFÉLE VIZSGÁLAT NÉLKÜL határozattal elrendelték Nimród oltását, 8 napon belül végrehajtandó.
Ezután megérkezett az oltási szaktanácsadó válasza levélben – ambuláns lap címmel, pedig soha életében nem is látta a gyermeket –, miszerint csak „kiragadott" leleteket kapott, és nem lát ok-okozati összefüggést az oltások és a beteg állapota között. Ezután a járványügytől hívott egy hölgy. Mégis hogy gondolom, hogy nem oltatok, mi lesz, ha mumpszos lesz a gyerek?? Na bumm. Én is voltam mumpszos. Felnőttem, van 3 gyerekem. Ellenben az oltástól lebénulhat, meghalhat. Nem olyan nehéz mérlegelnem. Fél órát vitatkoztam vele. Talán megértette, hogy nem egy kósza gondolat miatt lettem oltástagadó, hanem mert belehalhat a gyermekem. Azt kérte, 2-án minden leletet vigyek a szaktanácsadóhoz, utána ő egyből megkapja onnan a vizsgálat eredményét, és ő fog dönteni. Nem igazán értettem, hiszen ilyen esetben hivatalosan nem egyszemélyben kellene döntsenek, hanem az orvosokból álló OKNE Bizottság elé kellene tárni az esetet. Rákérdeztem, erre már azt válaszolta, ja persze-persze, a bizottság dönt...
December 2-án édesapámmal és férjemmel együtt vittük Nimródot a László kórházba. Szerencsés volt tanúkkal érkezni. 45 perc várakozás után a doktornő és az asszisztens furán kémlelgetve nézett ki az ajtón, többször végigmérték öltönybe öltözött édesapámat, talán találgatták, ügyvéddel jöttünk-e. Aztán kiszólt az asszisztens: „Pintér? Csak anyuka jöjjön be, a gyerek is maradjon kint!" Ragaszkodtam hozzá, hogy Apu is bejöjjön, majdnem rácsukták az ajtót. A méteres folyosón szorongtunk, úgy „tájékoztatott" a doktornő. Indulatosan közölte, hogy ő már mindent leírt a levélben, amit akart, fél napját elvette, mire megfogalmazta, és hogy most majd szépen be lesz rendelve a kedves neurológus doktornő, aki „vette a bátorságot, hogy ilyen szakvéleményt leírjon"!
Nem volt kíváncsi a mappányi leletünkre, ami a kezemben volt, és rá sem nézett Nimródra. Hát így fognak újra döntést hozni, mert természetesen fellebbeztünk.
Ezután ismét hívott a járványügytől a doktornő. Várta, hogy a vizsgálat után megkapja az anyagunkat, és a szakértő javaslatát. Megdöbbenésemre közölte, hogy azt az információt kapta, hogy mi meg sem jelentünk a szaktanácsadáson. Megértettem, miért nyomta az asszisztens a kezembe távozás előtt az érkezéskor lefénymásolt vizsgálati lapunkat, hogy még nyoma se maradjon, hogy mi ott jártunk!
Ez volt az utolsó utáni huszadik csepp a dézsában. Kerestünk egy ügyvédet. Most várunk. Még nincs döntés, de nem is zaklatnak.
Kicsit erőt merítettem karácsonykor a gyerekek mosolyából, öleléséből. Egy alkalommal kettesben voltam Nimróddal, némán, rajongva figyeltem minden kis mozdulatát, gesztusát, és egyszercsak suttogva kikívánkozott belőlem, hogy „Ne haragudj, nem tudtam!" Ő szigorúan rám nézett, és azt kérdezte: „Nem?!" Aztán látva potyogó könnyeimet a vállamra tette fehér kis kezét, odatolta az arcát és azt mondta: „Szejetlek".
Segítsen a Jóisten, hogy minden oltáskárosodott gyermek tudjon megbocsátani majd az édesanyjának, s az édesanyák önmaguknak... S legyen ezekből a gyermekekből orvos, ügyvéd, és becsülettel kezeljék majd az akkorra megvénült, megrokkant jelenlegi lelkiismeretlen döntéshozókat.
Csöndben viselném sorsunkat, ha az egyedi lenne. Ha az a nagyszerűen működő, igazságos rendszer apró félrelépése volna. De sajnos korántsem az...
Pintérné Baksa Zsuzsanna
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Az édesanyával készült egy televíziós riport, melyet a Családbarát című magazinműsor oltásokkal foglalkozó adásában sugároztak.