Amit az oltásokról tudni kell!

„A történelem során most először fordul elő, hogy az amerikai [és a kanadai] gyerekek betegebbek, mint az előző generáció. Nemcsak kissé, hanem sokkal rosszabbul vannak testi, érzelmi, tanulmányi és fejlődési szempontból. Ezeket a statisztikákat olyan gyakran emlegetik, hogy szinte unalmasak. A gyerekek majdnem egyötöde elhízott, háromszor több, mint 1980-ban. A ifjúkori cukorbetegség 104%-kal nőtt 1980 óta. Az egykor pusztán genetikai eredetűnek gondolt autizmus ezerszer gyakoribb, mint nem egészen egy generációval ezelőtt. Az asztma előfordulási aránya 75%-kal nőtt. Az allergiák gyakorisága a hatszorosára, az életveszélyes ételallergiáké a kétszeresére nőtt az elmúlt évtizedben. Majdnem minden tizedik amerikai gyermeknél — 4–5 milliónál — figyelemhiányos zavart diagnosztizáltak. Újra gyakori a tápanyaghiány, amit évtizedekig nem tapasztaltak amerikai gyerekeknél.

Mi történt? Sokak szerint ezért részben az egyre agresszívabb oltási rend a felelős. Az 1980-as évektől kezdve egyre több oltást, és egyre több kombinált oltást adtak be kisgyermekkorban, és a legtöbbjük higanyt tartalmazott… Ha mindez igaz, akkor a fanatikus immunizálással nem egészségesebbé tettük a gyerekeket, ahogy azt az állami népegészségügyi programok, a gyógyszercégek, a gyermekgyógyászok és az iskolák állítják, hanem a legnagyobbrészt jóindulatú vagy kezelhető gyermekkori betegségeket lecseréltük gyógyíthatatlan, élethosszig tartó és rendkívül költséges betegségekre és károsodásokra. Ez azt jelenti, hogy az amerikai [és a kanadai] gyerekeknél a jelenlegi oltási rend több betegséget és elhalálozást okoz, mint amennyit megelőz.”

Forrás: Judy Converse, MPH, RD, LD: Why Do Pediatricians Deny The Obvious?
(Miért tagadják a gyermekgyógyászok a nyilvánvaló tényeket?)

Oltások Kanadában: Napjainkban a kanadai gyerekeket 2 hónapos kortól kezdve egyszerre akár 8 betegség ellen is beoltják. 6 éves korukig 11 betegség ellen 41 adag oltást is kaphatnak, és ez a szám egyre nő. Az adagokat nem igazítják a csecsemő súlyához, így egy 2,5 kg-os csecsemőbe ugyanannyi oltóanyagot fecskendeznek, mint egy 5,5 kg-osba.

Forrás: Canadian Immunization Guide, 6th edition

Biztonságosak és hatékonyak-e az oltások?

A statisztikák azt jelzik, hogy az oltásoknak kevés pozitív hatásuk volt: A történeti adatok szerint a gyermekkori betegségek okozta halálesetek száma már az oltások bevezetése előtt 98%-kal csökkent. Bizonyítékok támasztják alá, hogy ez a csökkenés az életszínvonal emelkedésének, fõleg a friss élelmiszerekhez való hozzájutásnak köszönhető, és nem az oltásoknak. Az is tény, hogy az elmúlt 60 évben statisztikai hamisítások miatt tüntek az oltások sokkal hatékonyabbnak, mint amilyenek valójában.

Az oltások idegen állati fehérjéket tartalmaznak: Az oltásokat olyan szövetekben tenyésztik, mint majomvesesejtek, nyúl és kutya agyvelő, ló- és borjúvér, csirkeembrió, sőt, emberi magzati tüdőszövet. Normális körülmények között idegen állati fehérjék csak az emésztőrendszeren keresztül kerülnek a testbe; amikor a véráramba injekciózzák őket, pusztítást vihetnek véghez.

Az oltásokba állati vírusok kerülhetnek: A felhasznált állati szövetekben nem lehet teljesen elkülöníteni az egyik vírust a másiktól. Ezért az oltásoknál áll fenn a legnagyobb veszélye annak, hogy állati betegségeket visznek át emberekbe; régebbi oltásokban találtak állati vírusokat. Bizonyíték van arra is, hogy az AIDS vírus a majmokból az emberekbe fertőzött polio-oltással került, amit 300.000 afrikainak adtak be szájon át. Más oltások egyes tételeiben is voltak véletlenül bekerült titokzatos állati vírusok, például az SV40, amelyet egyes kutatók kapcsolatba hoznak a non-Hodgkin lymphomával és bizonyos agydaganatokkal a Baby Boomer generációban.

Az oltásokban veszélyes vegyszerek vannak tartósítószerként és hatásfokozóként: Az oltóanyagokhoz tartósítás és hatásfokozás céljából hozzáadott vegyszerek veszélyesek, köztük a formaldehid, az alumínium-foszfát, a fenol (karbolsav), a timsó, az aceton, és igen, egyes oltásokban még mindig van thimerosal (egy tartósítószer, aminek 50%-a etilhigany). E szerek közül több idegméreg és számtalan egészségi problémához vezethet. Összefüggésbe hozták őket az autizmussal, a figyelemhiányos zavarral és más fejlődési zavarokkal. Ezek a mérgek idővel felhalmozódnak a szervezetben. Az orvosok azt mondják, hogy „nincs perdöntő bizonyíték”, ami összekapcsolná az oltásokat ezekkel a rendellenességekkel, mivel gyógyszercégek által pénzelt, tudományos szempontból hibás tanulmányokra hivatkoznak, és nem vállalkoznak hosszútávú kutatásokra, hogy összehasonlítsák a beoltott és a be nem oltott gyerekek egészségi állapotát. A józan ész is azt sugallja, hogy veszélyes nem kifejlett idegrendszerű csecsemőkbe mérgező szereket injekciózni. (Megjegyzés: az influenza elleni oltásban még mindig van higany.)

A mikrobák nem feltétlenül veszélyesek: Az „oltáselmélet” a „kórokozó-elméletre” támaszkodik, amely szerint kórokozók okozzák a betegségeket. A kórokozó-elmélet mindig kérdéses volt. Mindennap több milliárd kórokozóval találkozunk, mégsem betegszünk meg mindennap. A „táptalaj-elmélet” szerint a vírusos fertőzéseket nem a kórokozók, hanem a test toxikus állapota idézi elő, mely kedvező körülményeket teremt ezen organizmusok számára. A kórokozók szimbiotikus kapcsolatban lehetnek testünkkel, mivel felfalják és segítenek kiválasztani a mérgező anyagokat. Ezért a fertőző betegségek elleni harc lényege nem a mikrobák elpusztítása, hanem a test kedvezõtlen táptalajjá alakítása úgy, hogy egészséges energiaforrásokkal tápláljuk és nem mérgezzük. Az oltások mérgező anyagokat juttatnak a testbe, ezért betegséget okozhatnak. Lásd Claude Bernard és Antoine Bechamp munkáit.

Az oltások megkerülik az immunrendszer normális védőgátjait: Alapvető gondok vannak azzal, hogy fertőző betegségek részecskéit fecskendezik a véráramba, megkerülve az immunrendszer Th1 szintnek nevezett első védőgátját, „rajtaütésszerű” támadást indítva a Th2 szintnek nevezett második védőgát ellen. Ez annyira rossz a testnek, hogy anafilaxiás sokkot okozhat. A természetben a betegségek az orron, a szájon, a bőrön és a tüdőn keresztül kerülnek a testbe, működésbe hozva az első védőgátat, ami általában még azelőtt leküzdi a betegséget, hogy az a véráramba kerülne. Az oltások ismételt „hátsó ajtón” keresztüli támadása a Th2 szint ellen túlérzékennyé teszi az immunrendszert, ami azután nem megfelelő módon fog reagálni olyan ártalmatlan anyagokra, mint pl. a földimogyoró. Az eredmény egy károsodott immunrendszerű generáció: asztmás, étel- és környezeti allergiákban, és egyre gyakrabban életveszélyes anafilaxiás zavarokban szenvedő gyerekek.

Kevés oltási károsodást jelentenek be: Bár [az USA-ban] létezik egy állami rendszer az oltási károsodások bejelentésére, az orvosi szakma nem ösztönzi ezt, és semmilyen következménye sincs, ha egy orvos úgy dönt, hogy nem jelenti a reakciókat. Az orvosok, akik természetesen nem akarják beismerni, hogy olyasmiben vesznek részt, ami károsíthatja a gyerekeket, gyakran tagadnak, és nem veszik figyelembe még a legnyilvánvalóbb összefüggéseket sem egy hirtelen fellépő betegség és az oltás beadása között. Emiatt az oltási károsodások nagyon kis részét jelentik csak be, felmérések szerint kevesebb mint 10%-át, ezért nem lehet tudni, hány gyerek károsodik évente. Egyes kutatók a hirtelen csecsemőhalált is kapcsolatba hozták az oltásokkal, és úgy becsülik, hogy sokkal több gyermek hal meg az oltások miatt, mint ahányan meghalnának az adott gyermekkori betegségekben. A háziorvos valószínűleg azt mondja majd, hogy az oltásoknak „több az elõnye, mint a hátránya”. Ez ne nyugtasson meg senkit, és senki se feltételezze azt, hogy másnak a gyereke veszélyeztetett, míg az övének csak haszna lesz az oltásokból. Beszélni kell a sok tízezer, oltáskárosodott gyereket nevelő szülővel.

A gyermekkori betegségek nem feltétlenül károsak: Az oltáselmélet szerint a gyermekkori betegségek, mint a kanyaró, a mumpsz, a bárányhimlő, veszélyesek és károsak. Mások viszont úgy gondolják, hogy a gyermekkori betegségek természetes módon erősítik az immunrendszert, és egészséges gyerekek esetében nem veszélyesek. A velük való fertőződés természetes, élethosszig tartó védettséghez ad, és véd a velük összefüggő, veszélyesebb felnőttkori betegségektől. Az övsömör például azoknál a felnőtteknél alakul ki, akik régebb bárányhimlõsök voltak, és nem találkoznak „emlékeztető” vírusokkal a közösségben.

Az immunizálás azt vallja, hogy fel lehet áldozni néhányat sokakért: A tömeges immunizálás „csorda mentalitáson” alapszik, két szempontból is: egyrészt azt feltételezi, hogy mindenki egyforma, ezért mindekit egyformán kell gyógykezelni (tulajdonképpen mindenkit, ha egészséges, ha nem, kezelni kell), másrészt azt a nézetet képviseli, hogy elfogadható az, ha feláldoznak néhányat a többség javáért. (Az a „néhány” szülő, akinek gyerekét károsították vagy megölték az oltások, valószínűleg nem ért ezzel egyet.)

Az oltás-tudomány szerint a természet hibásan működik: Az oltások hatásosságába vetett hit arra az elképzelésre támaszkodik, hogy a természet alapjában véve rosszul működik, és csak a tudomány tudja megmenteni — azaz segítség nélkül az immunrendszer nem képes a test védelmére. Mások szerint pont a tudományos beavatkozások teszik tönkre az egészségünket, és az oltások és a levegőszennyezés, a rovarirtó szerek, az égésgátló vegyszerek, a fluorozott ivóvíz, a genetikailag módosított, túlzottan feldolgozott élelmiszerek és más szennyezőanyagok mérgezik a testünket. Ezek a mérgek veszélyeztetik az egészségünket és fogékonnyá tesznek a betegségekre.

A természetes védettséget egészséges életmóddal lehet elérni: A lényeg: bizonyítékok támasztják alá, hogy az oltások se nem biztonságosak, se nem hatékonyak… és azt, hogy a viszonylag ártalmatlan gyermekkori betegségek elleni oltások lehetnek a felelősek az autoimmun betegségek drámai elszaporodásáért és az olyan krónikus betegségekért, mint a rák. A következő alapelvek érvényesek: a testet egészséges energiaforrásokkal kell táplálni, és nem kell megmérgezni, és akkor majd megvédi és meggyógyítja önmagát — gyógyszerészeti beavatkozás nélkül. Az a néhány, témával foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a be nem oltott gyerekek egészségesebbek a beoltottaknál.

Kanadában NEM kötelezőek az oltások: „Egyes országokkal szemben Kanadában nem kötelezőek az oltások; nem lehet őket kötelezővé tenni a Kanadai Alkotmány miatt. Csak 3 tartományban van az egészségvédelmi törvényben olyan rendelet vagy szabály, mely alapján az iskolába járáshoz bizonyítani kell a beoltottságot. Ontario és New Brunswick igazolást kér diftéria, tetanusz, gyermekbénulás, kanyaró, mumpsz és rózsahimlő elleni oltásról, Manitoba csak a kanyaró elleniről. Hangsúlyozzuk, hogy ebben a 3 tartományban is megengedik az oltások alóli felmentést orvosi vagy vallási alapon és lelkiismereti okokból; a rendeletek és szabályok nem teszik kötelezővé az immunizálást.”

Forrás: Immunization in Canada – Volume: 23S4 – May 1997 – Canadian National Report on Immunization, 1996 Health Canada weblap

Megjegyzés: Ontario és New Brunswick tartományban felmentési formanyomtatványokat lehet kérni, ezek a VRAN weblapról is letölthetők.

Csak a tények ismeretében dönts!