Kanyaró – a „honeymoon” időszak vége

Írta: B. Lajos | Lektorálta: Dr. Turcsányi Zsolt – 2019. április 21.

Írásunk arra tesz kísérletet, hogy magyarázatot adjon a kanyaró egyre intenzívebb megjelenésére. Erre azért is van szükség, mert a járványügyben illetékes szakembereink manapság inkább az általuk vélt bűnbakok kergetésére koncentrálnak, minthogy pl. saját asztaluknál keresgélve valami értelmes választ adjanak az embereknek arra, hogy mi is történik valójában. A tudomány tökéletes társnak mutatkozik a válaszok keresésére.

Megjegyzés: Ez az írás nem foglalkozik a védőoltások vélt vagy valós mellékhatásaival, sem a betegség előnyeivel (van ilyen is) vagy hátrányaival, kizárólag az oltás betegségmegelőző hatásait vizsgáljuk.

Első lépés

Mielőtt elmélyednénk a témában, fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a betegség a társadalom melyik szegmensére jelent fokozottabb fenyegetést.

Rizikócsoportok meghatározása: A kanyarót mindig is komolyan vették. Az orvosi szakirodalom számára ismert az a tény, hogy a betegség súlyos szövődményeire leginkább az egy évnél fiatalabb gyermekek, illetve a felnőtt, idősebb korosztály a legfogékonyabb. Az oltások előtti érára jellemző volt, hogy ebből a korosztályból igen ritkán kerültek ki betegek, mivel a gyermekkor éveiben a lakosság 99% természetes módon átesett a betegségen. Ezzel egy életen át védettek lettek a betegséggel szemben, és a lányok, akik később anyák lettek, a szerzett immunitással meg tudták védeni gyermekeiket a korai kanyaróval szemben. Tehát ez a két korosztály (csecsemők, felnőttek) stabil védelemmel bírtak ebben az időszakban (oltások előtt).

A kanyaró elleni oltás tapasztalatai

Az oltás kétségkívül rendkívül hatékonynak bizonyult a betegség elfojtásában. A bevezetés után (Mo.-n 1969-ben vezették be) igen hamar visszaesett a megbetegedések száma. Az oltás, úgy tűnt, hozta a hozzáfűzött reményeket. De az öröm korai volt. Két évtized elteltével kiderült, hogy az oltás nem ad életre szóló védelmet. – Hazánkban ennek egyik legmarkánsabb megnyilvánulása az 1988-89-es magyarországi kanyarójárvány volt, mikor is cirka egy év leforgása alatt 19.000 megbetegedést regisztráltak egy teljesen oltott közösségben.¹ – Megfigyelték, hogy az egy oltást kapott egyének nagyjából 10%-a a „primer nonresponderek¹⁴” kategóriájába esnek, azaz nem reagálnak az oltásokra.² Ezért vezették be a 90-es években a második – nem emlékeztető – oltást „védőháló” oltásként, azzal a céllal, hogy akik nem reagáltak az első oltásra, azok is védettek legyenek. A második oltás után is maradt egy cirka 5%-os réteg, akik semmilyen módon nem reagáltak a második oltásra.³ Mindettől függetlenül a két oltással stabil 95%-os lefedettséget lehetett elérni, ami valóban megfékezte a járványok kitörését. Bekövetkezhetett a hőn áhított védőoltási „honeymoon” időszak. Ez az időszak – mint utólag kiderült – egy sikeres együttállásnak volt köszönhető. Együtt éltek a betegségen átesett, stabil védelemmel bírók (anyukák és csecsemőik, ill. betegségen átesett felnőttek) és az oltások által védett gyerekek. A sikereket csak egy-egy kisebb járvány törte meg, főleg az olyan országokban, ahol nem lehetett teljes átoltottságot elérni. Szerológiai vizsgálatokkal megfigyelték, hogy a „szekunder nonresponderek¹⁴” aránya idővel megnő (oltási védelem megszűnése), ami alááshatja az oltási program sikerét. Ennek első számú oka a nagy átoltottságnak köszönhető, mivel a vadvírus cirkulációja oly mértékben lecsökkent a lakosság körében, hogy az úgynevezett természetes „booster” hatás elmaradt (vadvírussal való érintkezés), ami meghosszabbíthatná az oltottak időleges védelmét akár élethosszig tartó védelemre. Egy tanulmány a keringő vírus hiányában az egy oltást kapottak 80%-át 25 év elteltével védtelennek nevezi meg.⁴

Időközben az egykomponensű oltást felváltotta a háromkomponensű MMR, mely szakmai megítélését tekintve egy korszerűbb oltóanyagnak ígérkezett (nálunk ez 1992-ben történt meg). – A monovalens (egykomponensű) kanyaró oltást kivezették a piacról.

Mivel ismert volt az egykomponensű oltás után az elvárható védelmi idő, ezért az MMR-t a bevezetésétől fogva kétszeri oltás formájában adják. Habár sokan úgy hiszik, hogy a második egy „emlékeztető” oltás, de ez elsősorban az oltásra nem reagálók miatt került bevezetésre. – Tehát a második oltás nem minden esetben szükséges. Lásd M-M-R VAXPRO alkalmazási előírása.¹⁰ –
Jelenleg két alkalmazási javaslat létezik a jelenleg is alkalmazott MMR oltásra. Az egyik a magas endémiás körzetekben ajánlott: az első oltást 12 hónapos, a másodikat 5 éves korban adják. A másik alkalmazási javaslat (ez van hazánkban is): az első oltást 15 hónapos, a másodikat 11 éves korban adják.

Az oltási rendszer kerékkötői

A kanyaró oltás nagy hátránya, hogy az oltott anyák szoptatott csecsemőinek nem nyújt védelmet (illetve a passzív IgG antitestek nincsenek jelen). Míg korábban hat hónapos korban a védelem szinte tökéletes volt, addig 1990-re már csak a gyerekek cirka 4%-ánál voltak kimutathatók a kanyaró elleni antitestek. Ekkor Amerikában már minden negyedik kanyarós eset egy év alatti gyermek volt.^{5 6} Ezt a jelenséget az elmaradó booster hatás is nagyban előidézte. Egy 2013-as tanulmány szerint már a 6 hónapos gyermekek 99%-ánál nem találtak kanyaró elleni antitesteket.⁷ A védőoltásokkal elértük, hogy az egy éves kor alatti gyermekek lettek a kanyarófertőzéssel szemben leginkább veszélyeztetett korcsoport. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a korai oltás (6-9 hónaposan) nem képes kiváltani azt az elvárt immunválaszt, ami elegendő lenne a megfelelő szintű védelemhez. Ez egy olyan jelenség, mellyel nem számoltak a védőoltási program bevezetésekor.

Két lehetséges út közül kell(ett) választani. Vagy visszafogni az oltás erőltetéséből, és így némi teret hagyni a kanyaró természetes cirkulációjának, vagy megpróbálni a betegséget eradikálni (kiírtani) a Földről. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem tett le a Föld kanyarómentesítéséről. Számos kutató ennek kivitelezhetőségében kételkedik.

Az oltás hibái már látszottak, de a járványügyi szakemberek a sikereket nem engedték beárnyékolni. A viharfelhőket igyekeztek elhessegetni, pedig már akkor is látszottak. A „fejlett” immunizációs programot megvalósító országok némelyike – pl.: az USA 2016-ban – kanyarómentesnek nyilvánította magát.⁸

A kanyaró újbóli megjelenésének okai

Mint időközben kiderült, korai volt az öröm. A kanyaró ~30 évvel az oltás bevezetése után visszatért. Az USA-ban és számos európai országban kisebb-nagyobb járványok alakultak ki. Szinte mindenhol a fő oknak az oltásellenességet, illetve a külföldi behurcolást nevezték meg (lásd Magyarországon is). Természetesen nem zárhatók ki ezek az okok sem, de a fő ok talán mégsem ezekben keresendő. Egy behurcolás során csak akkor alakulhatnak ki járványok, ha a vírus arra fogékony közeggel találkozik.

A mellékelt táblázatból megtudhatjuk például azt, hogy a vizsgált alanyok mintáit mi alapján kategorizálják. Mitől számít valaki fogékonynak, védettnek, és mi az a szint, ami után a vírus terjedését is megállíthatja (ahol a nyájimmunitás egyáltalán szóba jöhet).⁹

(Mértékegységek jelentése: mértékegység, milli nemzetközi egység per milliliter)

<8 mIU/mL (negatív): fogékony a fertőzésre és a betegségre
8-120 mIU/mL (alacsony): potenciálisan fogékony a fertőzésre/továbbadásra és a megbetegedésre
121-900 mIU/mL (közepes): fogékony a fertőzésre/továbbadásra, de védett a megbetegedéssel szemben
900 mIU/mL (magas): nem fogékony sem a fertőzésre, sem a megbetegedésre.

Egy 2007-es tanulmány a két fentebb említett oltási programban részt vett gyermekek védettségi státuszát vizsgálta meg 15 éves korukban (I. Csoport: 12 hónapos-5 éves oltás; II. Csoport: 15 hónapos-11 éves oltás).¹⁵
Mindkét csoport tagjai megkapták mind a két MMR oltást. Az eredmények alapján a gyermekek 15 éves korukra még rendelkeztek annyi védelemmel, hogy a betegséget ne kapják el, de a továbbadás megfékezéséhez szükséges antitestszámot már nem érték el. – 641 illetve 737 mIU/mL értékeket mértek náluk. Ez jóval alatta van az elvárt 900 mIU/mL értéknek. – Őket a továbbiakban vírusközvetítőként kell kezelnünk (fertőzhetnek).
Vizsgálták azt is, hogy egy harmadik oltással (mesterséges booster) talán följebb lehet tornászni ezt az értéket. A kísérlet igazolta az eddigi ismeretanyagunkat, miszerint az MMR oltás második (vagy többszöri) alkalmazása valójában nem egy emlékeztető oltás. Azoknál az alanyoknál, akik szeropozitívak voltak (reagáltak a megelőző oltásokra), egy mérsékelt, de szignifikáns antitest-koncentráció emelkedés volt tapasztalható, de ez az érték egy éven belül visszaállt a harmadik oltást megelőző szintre. A vizsgálat eredménye szerint a harmadik dózis MMR hatékony lehet azon ritka esetek immunizálására, akik nem reagáltak az első két dózisra, de nem oldja meg a gyengülő immunitás problémáját.
Mindkét oltási séma kudarca prognosztizálható. A jelenlegi oltásokkal való újraoltások sem fogják megoldani az előttünk álló problémákat. A társadalom döntő része néhány évtizeden belül védtelen lesz a kanyaróval szemben.

Az alábbi ábrák azt mutatják, hogyan alakították át a kanyaró oltások a védett és veszélyeztetett csoportok arányát (1-4. ábra).

Az 5. ábra azt az állapotot mutatja, amikor kizárólag a védőoltások általi védelemre leszünk rászorulva.

A helyzet aggasztó képet mutat. Két lehetséges megoldás közül választhatunk. Az első az, hogy újból teret engedünk a kanyarónak (már amennyire ezt képesek leszünk szabályozni a jövőben). A másik pedig az, hogy a tudomány összeszedi magát, és egy valóban hatékony megoldással áll elő. Jelenlegi ismereteink alapján erre igen kevés az esély. Az oltás hatásmechanizmusa lényegét tekintve nem változott a 60-as évekbeli kifejlesztéstől. A dolog lényege abban áll, hogy míg a természetes kanyaró az egész immunrendszert átjárja, megdolgozza, addig az oltás kizárólag a vérben legyártott antitestek védelmi mechanizmusára alapszik. Erről viszont már tudjuk, hogy ideig-óráig elég (egyik oltás sem véd egy életen át). A tudomány évtizedek óta ismeri a megoldást, melyet különösebb presztízsvesztés nélkül be lehetne vezetni. – Ebből következik, hogy a szabad oltási rendszereké a jövő.

Dr. Martin Hirte (Védőoltások Pro és Kontra) könyvében a következőképp osztja meg gondolatait: „A kanyaró elleni tömeges oltási programokat ebben a tekintetben az atomenergia felhasználásához lehet hasonlítani: a rövid távú haszon érdekében utódainkra olyan hosszú távú problémát hagyunk, amelyre nehéz megoldást találni. A valamennyi gyerek beoltására irányuló javallat nem felel meg a folyamatosság kritériumainak.”¹⁶ – A „folyamatosság” szó helyett a fenntarthatóság pontosabb kifejezés.

Kanyaró járvány egy teljesen oltott közösségben

2017 nyarán egy ukrán származású izraeli katona eltávozása során több európai országban is megfordult (Franciaország, Németország, Ukrajna), ahol kanyaróval fertőződött meg, és hazatérve másik nyolc katonatársát is megfertőzte. Ez a katona élete során 3 adag oltást kapott (21 éves), míg katonatársai 2 adag oltást kaptak kanyaró ellen (életkoruk: 20, 20, 20, 20, 37, 19, 19, 19 év). Ez az eset rámutat arra, hogy az oltottak igen rövid idő után már fogékonnyá válhatnak a betegségre.¹¹

A romániai járvány 59 halálos áldozata közül 39 oltási kor alatti csecsemő volt (75%). Minden másodiknak ráadásul egyéb, krónikus betegsége is ismert volt.¹³ Mindössze 10 áldozat (15%) tartozott az alacsonyabb kockázatú korcsoportba. Nekik viszont mindannyiuknak egyéb súlyos kórelőzménye is volt (alultápláltság, orsóférgesség, disztrófia, anémia, genetikai rendellenességek).
A közölt adatokból egyértelműen kiviláglik, hogy az oltások bevezetésének nemkívánt jelenségeivel állunk szemben. Mindezt évtizedekkel ezelőtt megjósolták.

A félelem táptalaja a hírek szelektálása

Számos esetben jelenik meg a kanyaró csak úgy a semmiből előbukkanva. A valódi okokra nincs vagy nem mindig van tudományos válasz. Maga a vírus a RNS vírusok családjába tartozik. Képes beépülni a DNS-be. Egy elmélet szerint ezek a beépült RNS vírusok idővel képesek magukat újraépíteni és így aktiválódva, a környezetbe kijutva, fertőzéseket, járványokat előidézni. A mechanizmust a kanyaró tekintetében még nem bizonyították. A tudomány jelen állása szerint a kanyaró vírus elsősorban az emberben érzi jól magát. Néhány állatban sikerült kimutatni (emberszabásúak)¹², de más életformákban való létezésükről nem tudunk (ez nem azt jelenti, hogy ki kell zárni ennek lehetőségét). A majmok közötti korlátozott terjedést a viszonylag kis egyedszámú, elszigetelt közösségekben való életmóddal indokolják, ami nem elégséges a komolyabb járványok kialakulásához.
A járványok felderítése során az általános protokoll az, hogy megfelelő hatástanulmány készítenek és megpróbálnak visszamenni a fertőzés kiindulópontjára. Van, hogy egy olyan személyhez vezetnek a szálak, aki nem kapott oltást és van, hogy olyanhoz, aki kapott. Az oltásban nem részesültek fogékonysága értelemszerűen nagyobb, mint az oltottaké.

Kiemelt hírértéke csak akkor van egy esetnek, ha a felderítés során olyanra lelnek, aki nem kapott oltást. Sajnos ezeket az eseteket indulatkeltésre használják fel a médiában. Az oltáspropaganda számos teljesen logikátlan érvvel van teletűzdelve, mellyel jól lehet riogatni az embereket. Ezek közül talán a legszembetűnőbb ellentmondás az, hogy aki nincs beoltva, az veszélyezteti az oltott társát. Mint azt a fenti írásból is láthatjuk, az oltások elsősorban egyéni védelmet adnak, azt is egy viszonylag rövid ideig. A betegséget a legtöbb oltott személy is behurcolhatja és terjesztheti. Tehát az oltásokat elutasítókat okolni a járványokért olyan, mintha azon vitatkoznánk, „a tyúk volt előbb, vagy a tojás”.

Cimkék: : oltás, kanyaró

Hozzászólások

+2 #2 Zolcsika.0128 2019-05-29 11:52

Több emberhez kellene, hogy eljussanak ilyen összefoglaló jellegű írások. Nagyon köszönöm, mindíg tanulságos !

+5 #1 ildiknoll 2019-04-24 12:00

Köszönjük, és várjuk egy másik írásban azt ami kimaradt ebből az írásból. A kanyaró átvészelésének élettani előnyei, és az oltás mellékhatásairól is szeretnénk itt olvasni.

A hozzászóláslista frissítése

JComments