III. rész • Mérgező oltások

Írta: Janine Roberts • Fordította: Lepold Andrea – 2010. szeptember 29.

III. POISONOUS VACCINES
– Mérgező oltások

„Ha továbbra is engedélyezik ezeket a szennyezett (polio) védőoltásokat, garantálom, hogy a következő húsz évben olyan mértékben fog pusztítani a rák, mint még soha.”
Bernice Eddy tanúskodása az amerikai kongresszus előtt 1972-ben.

(Majomvesék, majomherék, majomvírusok)

Az 1950-es években, mikor Jonas Salk és Albert Sabin az első gyermekbénulás elleni védőoltás kifejlesztésével foglalkozott, heves viták folytak arról, milyen sejtben tenyésszék ki a vírust. Néhányan megtermékenyített tyúktojást javasoltak, mások emberi méhlepény sejteket, megint mások vadon elejtett majmok sejtjeit. Salk és Sabin végül a majmok mellett döntött, mert nagyméretű szerveket biztosítanak, melyeken könnyen elszaporodik a vírus, s ez a megoldás olcsóbb is, mint a másik két alternatíva.

Pedig tudták, hogy a majomvírusokkomoly veszélyt jelentenek. Sabin egyik munkatársa egy majomvírus (a simian B vírus) áldozata lett egy 1932-es oltással kapcsolatos kutatás során. Dr Herald R. Cox pedig, az Egyesült Államok közegészségügyi szolgálatának (United States Public Health Service) vezető bakteriológusa korábban megtiltotta kutatóinak, hogy a polio védőoltások kifejlesztéséhez majmokat használjanak, mert tisztában volt a veszéllyel, amit a majomvírusok jelentenek.

Salk és Sabin mégis ragaszkodott a majmokhoz. Mindketten az észak-indiai szentélyekben élő rhesus majmokat választották. Ezek veséjét és heréit használták fel, nagyságuk és könnyű eltávolíthatóságuk miatt. Úgy számolták, egyetlen vese körülbelül hatezer oltóanyag-dózis elkészítésére alkalmas, mely három adagban beadva kétezer gyermek számára elegendő. 1955-ben ez annyit jelentett, hogy vagy 47.710 majomvesére volt szükség az amerikai, és nyolcezer a brit vakcina előállításához.

A majmokat Londonon keresztül légi úton szállították az Egyesült Államokba. Átlagosan a majmok fele útközben meghalt, vagy érkezéskor nem találták kellően egészségesnek. A következő évtizedekben azonban körülbelül kétmillió, vadonban fogott majom érkezett meg jó állapotban, és le is ölték őket a polio oltóanyag előállításához és teszteléséhez.

1955-ben, bár a brit gyártó, a Wellcome a megtermékenyített tyúktojás használatát javasolta biztonsági okokból, az Egyesült Királyságban is átvették a Salk vakcinát. Svédországban és Kanadában ezzel szemben elutasították a majomsejteket, és a saját oltóanyagjukhoz laboratóriumban szaporított emberi sejteket használtak inkább.

(Eddy kísérletei: a Salk-vakcina rákot okoz)

1954-ben az amerikai kormány biztonsági teszteket készítő laboratóriumában Bernice Eddy megdöbbentő felfedezést tett. A majomvese-készítmény beadása után majmai összeestek és meghaltak. A Salk vakcinát ezután be kellett volna tiltani, de nem ez történt. Ehelyett Eddyt hallgattatták el.

Eddy azonban 1959-ben titokban újabb teszteket hajtott végre a Salk oltóanyagon, és rémülten tapasztalta, hogy a tápoldatot huszonhárom hörcsögbe injektálva húsz állat nagy méretű rákos daganatot növesztett. Tovább vizsgálódott, és rájött, hogy a Salk készítmény majomvírussal fertőzte meg a hörcsögöket. Ez aztán a „simian vírus 40” nevet kapta, mivel már a negyvenedik felfedezett majomvírus volt. Eddy alkalmazója, a Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health) ismét dühbe gurult és arra kötelezte őt, hogy hallgasson. De ezúttal nem fogadott szót. 1960-ban a New York-i Rákbetegekért Társaság (New York Cancer Society) gyűlésén elmondta, mit tapasztalt. A Nemzeti Egészségügyi Intézet azonnal lefokozta, elvették a laboratóriumát és kutatási eredményeinek publikálását elhalasztották.

Közben a Salk vakcina hatástalannak bizonyult. A beoltott gyermekek százával betegedtek meg gyermekbénulásban. 1959-ben fokozatosan átváltottak a Sabin cseppekre.

(A Sabin-cseppek is rákot okoznak)

A színfalak mögött Eddy titkos kísérleteinek híre a Merck, Sharp and Dohme cég fülébe is eljutott. Ők gyártották akkoriban mind a Salk, mind a Sabin vakcinát. Két tudóst, Ben Sweet-et és Maurice Hillemant utasították arra, hogy vizsgálják meg, érvényes-e a Sabin cseppekre is az, amit Eddy a Salk vakcinával kapcsolatban tapasztalt. Érvényes volt. Egy 1960-as tanulmányban leírták, hogy a Sabin-féle élő vírust tartalmazó vakcina is szennyezett, és az SV40 rákkeltő hatásúnak bizonyult a hörcsögök szervezetében.

A lakosságot azonban nem figyelmeztették. Hilleman évekkel később azt nyilatkozta, azért nem, mert nem akartak azok után, hogy beoltott emberek is megkapták a gyermekbénulást, még a majomvírussal is pánikot kelteni.

Az óriásvállalat, a Merck azonban a tanulmány hatására leállította a Salk és Sabin oltóanyagok gyártását, mert a majomvírust nem tudták eltávolítani belőlük. Az Egyesült Államok tisztifőorvosa hiába könyörgött nekik. Akkori levelezésük csak harminc évvel később került nyilvánosságra egy per során, melyet egy állítólag oltáskárosult gyermek szülei kezdeményeztek.

Míg a Mercknek becsületére válik, hogy visszalépett, más vállalatok felelőtlenül folytatták a gyártást. A brit és az amerikai egészségügyi minisztériumok, illetve a WHO is felelőtlen módon tovább hangoztatta, hogy a védőoltások biztonságosak, holott mindannyian tudták, hogy szennyezettek.

1961-ben egy skót orvos, aki valószínűleg olvasta Sweet és Hilleman tanulmányát, elhatározta, hogy teszteli a Salk-vakcinával oltott gyermekeket. Megdöbbenve látta, hogy a védőoltás beadása után a gyermekek felének szervezetében megtalálható az SV40 szennyeződés. Rögtön beszámolót írt erről a Lancet című orvosi szaklapnak.

Ez egy azonnali, de titkos lépéshez vezetett. Mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban a hatóságok leállították a Salk vakcina forgalmazását, és helyette a Sabin cseppeket vezették be. De a már forgalomba került szennyezett vakcinákat nem vonták vissza, mert nem akarták megrémíteni a lakosságot. A szennyezett Salk vakcinák csak két év múlva fogytak el.

(A hatóságok hazugságai és felelőtlensége)

Az amerikai egészségügyi hatóságok azóta is azzal védekeznek, hogy az 1961 márciusában végzett méréseik szerint a polio vakcina attól kezdve teljesen mentes volt az SV40-től. Ez azonban hazugságnak bizonyult, hiszen szülők pereskedése okán nyilvánosságra került a kormány és az oltóanyag-gyártók közti magánlevelezés.

1961-ben Dr Murray, aki a kormány utasítására az oltóanyagok biztonságosságát vizsgálta, titokban engedélyezte a Lederle részvénytársaságnak (a Sabin-féle polio vakcina legnagyobb amerikai gyártójának), hogy SV40-nel szennyezett vakcinákat használjon.

Egy másik nyilvánosságra került feljegyzés szerint a Lederle teljesen figyelmen kívül hagyta az Amerikai Gyógyszer- és Élelmiszerügyi Hatóság (FDA) azon rendelkezését, hogy a gyártóknak minden egyes alapvírustörzsről be kell bizonyítaniuk, hogy idegen mikroorganizmusoktól mentes. A Lederle nem foglalkozott azzal, hogy ezt ellenőrizze.

1976-ban a Pfitzer visszavonulásával a Lederle lett az Egyesült Államokban az egyetlen Sabin-csepp gyártó, s ugyanebben az évben az amerikai Bureau of Biologics hivatal megállapította, hogy polio vakcinájuk milliliterenként 1.000-100.000 simian vírust tartalmaz.

1978-ban John Martin, a Biologics hivatal Virális Onkológia Laboratóriumának igazgatója bevizsgált a laboratóriumban tartott polio vakcinákból egy-egy mintát, és megállapította, hogy sok idegen DNS található bennük. De azt tanácsolták neki, ne tegyen semmilyen intézkedést, hiszen egy tiltakozás hatására a Lederle is leállhat a gyártással. A kormány szerint pedig a vakcinagyártás nélkülözhetetlen iparág, hiszen az ország védelmét szolgálja egy lehetséges biológiai hadviselésben. John Martin később sérült emberi agysejtekben újabb majomvírust fedezett fel, a SCMV-t (cukornád mozaik vírus). Ez az afrikai zöld majomtól származik, attól a fajtól, melyet jelenleg is használnak a gyermekbénulás elleni oltóanyag készítéséhez. Tehát a majomvírusokkal és DNS töredékekkel továbbra is többszázmillió gyermeket oltanak be a polio vakcina álcája mögött.

A következményekről számos tudományos szaklap beszámol. Az első SV40-et tartalmazó emberi rákos daganatokat 1970 körül fedezték fel. Mark Moreno agydaganatát például 1970-ben távolították el, és azóta jónéhány műtéten esett még át. A kioperált tumorban hemzsegett az SV40. (Jelenleg kárpótlást követel.) Azóta több hasonló eset is előfordult.

1988-ban a brit egészségügyi miniszter mégis arról biztosította a parlamentet, hogy bár korábban a polio vakcinát SV40 fertőzte, az amerikai kutatások szerint az SV40 ártalmatlan.

Biztonságos-e a jelenlegi polio vakcina?

Egyszerűen még mindig nem áll rendelkezésre olyan technológia, amivel teljesen meg lehetne szűrni az élő vírust tartalmazó oltóanyagokat. Legalábbis olyan áron, amit a gyártók még hajlandóak lennének megfizetni. A WHO ezért inkább egy felső határértéket javasol (!) az oltóanyag szennyezésre. Az 1990-es évek közepén ez az ajánlás dózisonként 100 pikagramm, tehát egy gramm százezer-billiomod része volt.

Ez a határérték azonban irreálisan alacsonynak bizonyult, ezért felemelték tízezerszeresére, tehát tíz nanogrammra, ami egy gramm tízbilliomod része. Holott egy biztonsági felügyelő 1999-ben úgy nyilatkozott, hogy élő vírust tartalmazó oltóanyagok esetében nem szabadna az összes DNS számát tíz nanogrammra emelni. Ha esetleg ez a mennyiség jelentéktelennek tűnne, jelzem, hogy tudomásom szerint tíz nanogramm több, mint 250 millió polio vírus vagy 200 millió SV40 hozzávetőleges súlya. Ennek a nagymértékű szennyezésnek a veszélyessége még mindig nem mérhető fel, de megfigyelések szerint egyetlen SV40 vagy egy darab szabad DNS jelenléte már károsítja a sejtet, és rákossá teheti.

És még nem tudjuk, hogy ez a majomvírusokból, DNS törmelékből, nanobaktériumokból és mérgekből, illetve a vírusok így létrejövő esetleges új kombinációiból és mutációiból álló koktél hogyan hatott arra a vagy négybillió gyermekre, akiknek a szennyezett gyermekbénulás elleni védőoltást beadták több adagban, a legsebezhetőbb életkorukban.

A bizonyítékok tehát arra mutatnak, hogy a gyermekbénulás elleni védőoltás kifejlesztése teljes katasztrófához vezetett. A szándék az volt, hogy megállítsák vele a gyermekbénulás-járványokat, ezek mégis újra és újra kitörnek; és tévedésből egy olyan vírust céloz, ami bizonyíthatóan soha nem volt a betegség elsődleges okozója. Ehelyett majomvírusokat és más szennyeződéseket terjeszt világszerte, talán súlyosabb betegségeket okozva, mint a polio vírus tette valaha.

Ennek a katasztrófának is, mint mindegyiknek, a pénz a gyökere. A gyógyszergyártó cégek hozták meg a döntést az Egyesült Királyságban és a világ többi részén is. Úgy döntöttek, továbbra is majomvesét használnak a biztonságosabb sejtek helyett, mert adagonként pár fillérrel olcsóbb, pedig tudták, hogy ezekkel a vesékkel majomvírust visznek a vakcinákba, és tudták már szinte a kezdetektől, hogy ezek közül legalább egy kapcsolatba hozható a rákos megbetegedésekkel. Vagyis tudatosan és súlyosan megmérgezték a gyermekeinket – és ami a legszörnyűbb, még mindig ezt teszik.

Az SV40-ről

• Egy 1988-as tanulmány arra a felfedezésre jutott, hogy az agydaganat kockázata a Salk vakcinával beoltott várandós anyák gyermekeiben tizenháromszor magasabb, mint azokéban, akik nem kapták meg az oltást. Arra következtetnek, hogy a rákot valószínűleg egy eddig még nem azonosított fertőzés okozza, mely abban az oltóanyagban található, melyről tudvalevő, hogy számos simian vírussal szennyezett.
• Az azbesztmérgezés következtében kialakult rákos daganatok 85%-ában SV40-et találtak (1988). Úgy tűnik, a vírus még veszélyesebbé teszi az azbesztot, mert kikapcsol egy kulcsfontosságú gént, a p53-at, mely a rák elleni védekezésben segít.
• A megvizsgált csontrákos esetek több, mint 33%-ában, a gyermekkori agytumorok több, mint 85%-ában találtak SV40-et (1997). Öt másfajta agytumor esetén 33-90%-ban van jelen ez a vírus.
• Nemrégiben két tanulmány számolt be arról, hogy finn és török mesothelioma (azbeszt okozta rák) mintákban nem találtak SV40-et, de amerikai és olasz mintákban igen. Törökországban és Finnországban nem kerültek forgalomba SV40-nel szennyezett vakcinák, míg Olaszországban és az Egyesült Államokban igen. Meg kell jegyezni, hogy ma a fejlett országok közül Finnországban az egyik legalacsonyabb a mesothelioma előfordulása.
• Az utóbbi néhány évben az SV40-et egyre több rákfajtával sikerült összefüggésbe hozni, például a non-Hodgkin lymphomával (nyirokdaganattal), melynek előfordulása a szennyezett védőoltások bevezetése óta meredeken nő.
• Egy friss német kutatás szerint ha SV40-nel fertőzünk szoptató nőstény patkányokat, mindegyik mellrákot kap (a nem szoptatóknak „csak” 70%-a).
• Összefüggést találtak az SV40 és egy új, halálos kimenetelű vesebetegség között is. 1980 előtt az úgynevezett „ájulásos” vesebetegség ismeretlen volt, azóta viszont gyorsan terjed. Az esetek 60%-ában kimutatható az SV40.
• Az SV40 egy olyan vírus, mellyel az emberiségnek még nem sikerült „összeszoknia”. Úgy kapcsolódik a sejtjeinkhez, hogy két kulcsfontosságú immunvédelmi láncszemet is kikapcsol. A kromoszómáinkat is károsítja, hiszen egész szakaszokat ad hozzájuk vagy töröl belőlük.

Hasznos weboldalak

Az eredeti cikk végén felsorolt címek közül a következők élnek:

• A The Ecologist magazin (ahol ez a cikk megjelent) honlapja: www.theecologist.org
• Nagyon hasznos gyűjteménye a védőoltásokkal kapcsolatos kutatásoknak: www.whale.to
• Agytumorban elhunyt kisfiú szüleinek információs oldala – mindenki figyelmébe ajánljuk az amerikai kongresszusnak írt 2003-as levelet: www.ouralexander.org
• A No Spray Coalition oldala, akik az organofoszfátok permetezése ellen tiltakoznak (melyeket most a nyugat-nílusi vírus ellen használnak): www.nospray.org
• Egy oldal azokról a kutatásokról, melyek alapján feltételezhető, hogy a kémiai szennyezés is okozhatja az AIDS-et: www.virusmyth.com

A cikksorozat első része:

I. A SHOT IN THE DARK – Oltás sötétben

A gyermekbénulás ellen legszívesebben védőoltással védekeznek, holott egész sor történelmi bizonyíték mutat arra, hogy nem vírus, hanem ipari és mezőgazdasági szennyezés okozza.

A cikksorozat második része:

II. THE HIDDEN EPIDEMIC – Az elrejtett járvány

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) magabiztosan azt jósolja, a gyermekbénulás járványoknak vége, és 2004 végére maga a polio vírus is kihal. Kit próbálnak ezzel átverni, és miért?