II. rész • Az elrejtett járvány
II. THE HIDDEN EPIDEMIC
– Az elrejtett járvány
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) magabiztosan azt jósolja, a gyermekbénulás járványoknak vége, és 2004 végére maga a polio vírus is kihal. Kit próbálnak ezzel átverni, és miért?
(Statisztikák)
A betegséget, mely a 20. században oly sokakat sújtott, akkoriban gyermekbénulás vagy poliomyelitis néven ismerték. A polio védőoltásokkal ezt a kórt próbálták felszámolni. De mára már a gyermekbénulás új nevet kapott: heveny petyhüdt bénulás (Acute Flaccid Paralysis, AFP). Hogyan állíthatja az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hogy sikerült már szinte teljesen felszámolnia ezt a betegséget, amikor a saját adatai szerint is az AFP járványok nemhogy eltűnőben vannak, de egyre nagyobb méreteket öltenek?
Vegyük például a Kelet-Ázsiát és a Csendes-óceáni szigetvilágot magába foglaló régióban felvett WHOs adatokat. Ezek alapján az AFP előfordulása 1994 és 1998 között Kínában 50%-kal, Malajziában 400%-kal, a Csendes-óceáni szigeteken pedig 1500%-kal nőtt. A kimutatások közlésén túl a WHO azzal már nem foglalkozik, hogy megvizsgálja, az esetek közül hánynál nincs jelen a polio vírus – pedig csaknem az összesben hiányzik. Ezek a betegek nemcsak gyógyítatlanul maradnak – de a megelőző vakcina is teljesen hatástalan! Az AFP gyakorlatilag rejtett járvánnyá vált.
Európára és az amerikai kontinensre vonatkozólag a WHO még ennél is merészebb állításokat fogalmaz meg. Szerinte itt nem fordulnak elő poliós és AFP-s megbetegedések. Rögzíti, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban „nincs adat” AFP-s megbetegedésekről, aztán ezt egyszerűen nullának számolja. De az amerikai Betegségfelügyeleti és Megelőzési Központ (CDC) szerint több ezer AFP-s megbetegedés fordul elő az USÁ-ban évente. Szerintük több oka lehet a betegség kialakulásának. Például úgy számolják, százezer lakosra jut 17 AFP-s eset, amit Guillian-Barré szindróma okoz. Ez évente ötvenezer esetet jelent. A központ szerint további harmincezer-ötvenezer súlyos, kórházi ellátást igénylő kórokozó nélküli (aszeptikus) agyhártyagyulladás fordul elő évente. A Guillian-Barré szindrómát és a kórokozó nélküli agyhártyagyulladást is polióként diagnosztizálták 1957 előtt. Ha ezeket összeadjuk, kiderül, hogy ma több poliomyelitis megbetegedés fordul elő az USÁ-ban, mint 1952-ben, a polio járványok csúcsán!
Ide számolhatjuk még azt a járványt is, mely az utóbbi öt évben söpört végig az Egyesült Államokon, s melyet a nyugat-nílusi vírusnak (WNV) tulajdonítanak. Az amerikai Betegségfelügyeleti és Megelőzési Központ szerint a WNV „polio-szerű” bénulást okozhat. De vannak tudósok, akik nem fogalmaznak ilyen óvatosan, hanem kimondják kerek perec, hogy a WNV tünetei megegyeznek a gyermekbénuláséval. 2003-ban 9389 esete volt az Egyesült Államokban, ezekből 2773 károsította az idegrendszert, 246 pedig halálos kimenetelű volt. Némely kutató szerint a WNV permetszerekkel és más szennyezéssel lehet kapcsolatban. New Yorkban folyamatban van egy per, melynek tétje, hogy beszüntetik-e a város malathionnal való permetezését. Ez egy organofoszfát, melyet az 1950-es években használtak először. A városvezetés arra akarja használni, hogy megöljék vele az állítólag WNV-t terjesztő szúnyogokat. A perelők szerint azonban ez a rovarirtószer nemhogy felszámolja, de egyenesen előidézi a betegséget!
(A polio vírus kiszűrése)
Vajon hogyan különbözteti meg a WHO az elenyésző számú polio vírus által okozott AFP-s eseteket a másféle eredetű AFP-ktől? Hát nem könnyen, mivel a tünetek teljesen azonosak. A beteg két székletmintáját kell az orvosnak a laboratóriumba küldenie. Ott a mintákban polio vírust keresnek. Ha találnak, akkor az esetet poliomyelitisként veszik nyilvántartásba – ha nem, akkor „non-poliomyelitis AFP”-nek nevezik. De ez a vizsgálat teljesen értelmetlen, hiszen a polio vírus egy enterovírus, vagyis a bélrendszerben élő kórokozó – vagyis természetes, hogy előfordul a székletben. A jelenléte egyáltalán nem jelenti azt, hogy idegeket károsított.
Maga a WHO a következő indokokkal beszéli le az orvosokat arról, hogy maguk keressék a polio vírust:
- „nagyon nehéz megtalálni”
- a kutatások szerint „nincs összefüggés a vírus jelenléte és a betegség lefolyása között”
- a vírus jelenlétének a központi idegrendszerben „úgy tűnik, nincs jelentősége a diagnózis felállításában”.
És mégis látják értelmét a polio vírus ellen oltani?
(A védőoltási kampányok)
A WHO a Sabin-cseppekkel igyekszik felszámolni a polio vírust. Megvizsgál minden bejelentett AFP-s esetet, és ha akár egyetlenegyben is polio vírust talál, az adott országban elrendeli a védőoltási kampányt, hogy a betegség terjedését megakadályozza. Ez már olyan gyakran előfordult, hogy egyes országokban, mint Indiában is, van olyan gyerek, aki tíz dózist is kapott már!
Salk védőoltásával ellentétben a Sabin-cseppek élő, mutálódott polio vírusokat tartalmaznak, melyek a beoltottakban szaporodnak. A WHO éppen azért ajánlja ezt az oltást a fejlődő országoknak, mert a beoltottak így terjesztik a vírust, és megfertőzik, ezáltal immunizálják azokat, akik megtagadták az oltást. Egyszóval a WHO terjeszti a vírust azért, hogy felszámolhassa!
A WHO-t nem különösebben izgatja, hogy a természetben is létező polio vírust lecseréli egy mesterséges, laboratóriumban, majmok sejtjein kitenyésztett, mutálódott polio vírusra. Ez elképesztő, hiszen a szintetikus vírus nem állandó, hanem folyamatosan mutálódik. A polio vírus RNS-t tartalmaz – genetikai kódot, mely a gyors mutálódást lehetővé teszi – és a vakcinában található polio vírusnak már híre van a kutatók körében a mutálódás nagy sebessége miatt. A vírus ugyanakkor akár több, mint húsz évig is a szervezetben maradhat, és gyakorlatilag lehetetlen megsemmisíteni. És ami ennél is megdöbbentőbb, de a vírusok természetét ismerve nem meglepő: több kontinensen egyszerre több különböző mutálódott formában okoz újra járványokat. Ez pedig nagyobb fenyegetés lehet, mint amit a természetes vírus valaha is tartogatott számunkra.
De miért vannak még mindig gyermekbénulás járványok?
Az organoklorint és az organofoszfátot újra széles körben alkalmazzák. Használatuk talán szigorúbban szabályozott, de mérgeik továbbra is felhalmozódnak a zsírszövetekben, mígnem elérnek egy veszélyes szintet. A permetszerek okozta mérgezés olyan méreteket öltött, hogy az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) becslése szerint a mezőgazdaságban dolgozók között évente tízezer-húszezer, orvos által diagnosztizált permetszer-mérgezés fordul elő. Az amerikai Betegségfelügyeleti és Megelőzési Központ közlése szerint ma évente közel egymilliárd fontnyi (több, mint 45 millió kiló) féreg- és rovarirtószert használnak az Egyesült Államokban. A permetszerek világpiacát 1761 milliárd dollárra becsülték 1989-ben – ma már biztosan ennél is nagyobb.
Az igazság az, hogy a permetszerek felett aratott győzelem az 1950-es években igen rövid életűnek bizonyult. 1955-ben, éppen abban az évben, amikor Salk vakcináját kibocsátották, az Egyesült Államokban bevezették az organofoszfát tartalmú permetszereket, hogy részben ezekkel helyettesítsék az organoklorinokat (pl. a DDT-t). Az organofoszfátok talán kevésbé veszélyesek, mint az organoklorinok, de ugyanúgy erős idegmérgek.
Csak Rachel Carson szenzációs könyvének, a Silent Springnek (Néma Tavasz) 1962-es megjelenése után (a könyv bemutatta, miként veszélyeztetik a növényvédő szerek az Amerika jelképének tartott fehérfejű rétisasok fennmaradását) szabályozták szigorúbban az organofoszfátok és a még forgalomban levő organoklorinok használatát. Az Egyesült Államokban 1972-ben tiltották be őket, de csak rövid időre. 1983-ban az organofoszfátokat újra bevezették.
A tilalom ideje alatt az amerikai peszticid-gyártók egyszerűen piacot váltottak. Amint a gyermekbénulás megszűnt „amerikai betegségnek” lenni, eladásaikat átcsoportosították a fejlődő országokba. Manilában az első polio járvány 1972-ben ütött ki. Ma a WHO a fejlődő nemzeteket arra bátorítja, hogy az olcsó DDT-t használják a malária szúnyogok irtására, s ugyanakkor oltási kampányokat szervez ugyanezekben az országokban a polio ellen, melyet talán maga a DDT okozott. Végeredményben a permetszer-gyártók a WHO üzlettársai a vírusok elleni harcban. Számukra biztonságosabb egy vírust okolni a gyermekbénulásért, mint a peszticideket – a vírusokat nem lehet beperelni!
A WHO most több, mint egymilliárd dollárt gyűjt – nem arra, hogy meggyógyítsa azokat, akik még mindig az eredeti betegségben szenvednek, vagy hogy megvizsgálja, mérgek okozták-e a gyermekek bénulását. Kizárólag önérzetességből: hogy megpróbáljon látszólagos győzelmet szerezni a polio vakcinának azzal, hogy kiírt egy gyakorlatilag veszélytelen vírust.
A honlapjukon ez áll: „A polio ellen nincs gyógymód: a hatása visszafordíthatatlan.” Ez csak azért van így, mert a közalapítványok egy hatástalan és rosszul célzott védőoltásra koncentrálnak, ami egyetlen AFP-s esetben sem hozott gyógyulást. Ez egyszerűen végzetes a több ezer érintett gyermek számára.
És végül, miért nem vesz tudomást a WHO a permetszerek lehetséges szerepéről és miért ragaszkodik annyira az oltáshoz?
Lehetséges lenne, hogy azért, mert az egyre több szakterületre bontott, nem holisztikus világunkban az oltóanyagokkal dolgozó virológusok nem beszélnek a vegyszerekkel dolgozó toxikológusokkal? Ahhoz képest, hogy utóbbiak több száz tanulmányt írtak arról, hogyan károsíthatják a növényvédő szerek az immunrendszerünket, és drámaian csökkentik a létfontosságú, betegségekkel megküzdő T sejtjeink számát, valamint számos más betegséget is okozhatnak a bénuláson kívül, ezek a kutatási eredmények nem látszanak átszivárogni az oltóanyaggyártó iparhoz, mely még mindig arra az elméletre épít, hogy minden bénulásos járványt vírus kell, hogy okozzon.
A fejlődés egyik biztató jele az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia egyik nemrégiben megjelent tanulmánya, mely bemutatja, hogy az ételek jelenlegi organofoszfát-szennyezettségének szintje heveny mérgezést okozhat gyerekeknél. Egy másik, nemrégiben publikált úttörő kutatás fókuszában olyan betegek kezelése áll, akik legfeljebb negyven éve bénultak le poliomyelitisben. Egy tizenhét fős csoportot olyan környezetbe helyeztek, amit előzőleg mentesítettek a legtöbb mérgező anyagtól, és a mérgek ellenanyagaival kezeltek. „A tizennégy javulást mutató beteg hosszú távú megfigyelése azt mutatta, visszatért az általános komfortérzetük és az életerejük”, valamint „nyolcnál teljesen elmúltak a fájdalmak”. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a „poszt-polio szindróma” sérült célszerveket túlterhelő környezeti szennyezésre vezethető vissza.
(Söpörjük félre a ködös dogmákat!)
Minden bizonyíték arra utal, hogy az eddigi gyermekbénulás (polio) járványok az ember által előidézett katasztrófák voltak. Elsősorban a fokozottan veszélyes permetszerek túlzott használata vezetett el hozzájuk. S a járványok napjainkban is folytatódnak. A polio vírus és más vírusok is szerepet játszhatnak, de úgy tűnik, sokkal kisebb szerepet, mint amit az oltóanyaggyártók szánnának nekik. A bizonyítékok sora arról is meggyőz, hogy a vírus és az oltóanyag utáni kutatás téves feltételezésen alapult. Végzetesen elterelte az egészségügyi intézmények figyelmét attól a tudásanyagtól, ami számos gyermeket gyógyuláshoz segíthetett volna – s ami még mindig megtehetné ezt.
A polio oltás sikerességét színlelő kampánynak azonban nem csak az a következménye, hogy a lakosságot megtévesztették. Ha elsősorban mérgek okozzák a betegséget, akkor sok ezer lebénult gyermeket félrekezeltek. Sokakat megszabadíthattak volna a fájdalmaiktól. Sokak talán újra járhattak volna. Ez nem valami elvont tudományos eszmefuttatás, hiszen valódi embereket érint, akik valóban szenvednek és valóban lebénultak. Ez egy rejtett járvány története. Itt az idő, hogy végre félresöpörjük a ködös dogmákat és sürgősen vegyük sorra, mit lehet tenni ezekért az emberekért.
Fordította: Lepold Andrea
A cikksorozat előző része:
I. A SHOT IN THE DARK – Oltás sötétben
A gyermekbénulás ellen legszívesebben védőoltással védekeznek, holott egész sor történelmi bizonyíték mutat arra, hogy nem vírus, hanem ipari és mezőgazdasági szennyezés okozza.
A cikksorozat következő része:
III. POISONOUS VACCINES – Mérgező oltások
„Ha továbbra is engedélyezik ezeket a szennyezett (polio) védőoltásokat, garantálom, hogy a következő húsz évben olyan mértékben fog pusztítani a rák, mint még soha.” Bernice Eddy tanúskodása az amerikai kongresszus előtt 1972-ben.
Én a helyedben a természetes hatóanyagokban gondolkoznék. Nem sűrítményekben, nem koncentrátumokban. A gyógyszereket el kell felejteni, nem erre valók. Tiszta, természetes és élő táplálékokkal. Növények, levelek, minden olyan amit most nem illik enni. Ezek valóban gyógyítanak! Ezek képesek a leghatékonyabb sejtépítésre a szervezetünkben! Erre vagyunk programozva! A finomított élelmiszereket hanyagolni kellene! Natura boltokban, zöld büfékben kell próbálkozni (nyers cuccok - rossz az ízük, de csodaturmixok).