A higany nem vész el, csak átalakul
Talán lerágott csontnak tűnik, de kicsit elméláznék az oltások kapcsán rendszeres beszédtémává váló higanyról. Először is, a precizitás kedvéért, megspórolva egyeseknek a kötözködést leszögezem, hogy igen, tudom, nem higany van az oltásokban. Még akkor sem, ha a honi járványügyi illetékesek is higanynak nevezik, amolyan leegyszerűsítés végett...
Egy higanyvegyületet használnak tartósítószerként, melynek neve timerozál. Ma már a vakcinák töredékében, az ezredforduló előtti mértékhez képest jelentősen kevesebb termékben fordul elő.
Magyarországon abban az időben nagy mennyiségű timerozál tartalmú oltóanyag került beszerzésre, „ravaszul” kihasználva a nagyon olcsó árakon kínált, a timerozál betiltása miatt bennragadt raktári készleteket. Hazánkban 2006-ban szűnt meg a timerozál tartalmú oltások alkalmazása.
A timerozál egy szerves higanyvegyület. Időnként, ha megnyugtatóan próbálnak beszélni róla, akkor a még bársonyosabb hangzású „organikus higanyvegyület” lesz a neve. De hallható volt a TV-ben az illetékes szájából a kitüntető „organikus higany” kifejezés is. Azonban ezen ne akadjunk fenn! Ha véletlenül egyszer majd akár biohiganynak is neveznék a médiában, attól a timerozál még az marad, ami: szerves higanyvegyület. Egy vegyület a szerves „kitüntetést” kapja, ha szén atom található benne. Semmilyen más tulajdonság nem befolyásolja a titulus elnyerését. Szerves mivolta ellenére lehet balzsamos kenegetés, de akár halálos méreg is, így a szerves szó nem ad támpontot a toxikus tulajdonságokhoz.
A timerozált 1933 óta használják az oltásokban. Feltételezhetjük, hogy ha a gyógyszeripar használ valamit, akkor annak pontosan ismeri a toxikus paramétereit, arra pontos határértékek vannak meghatározva, amelyek korlátozzák a maximálisan az emberi szervezetbe bevihető mennyiséget. Legalábbis ezt halljuk lépten-nyomon.
Bevallom, nem vizsgáltam meg, hogy 1933-ban milyen hangulat és tudományos vélekedés vette körül a timerozált. Borítsa jótékony homály a timerozál-felhasználás hajnalát! A jelenlegi vélekedés, amely régóta tartja magát, a következő. A timerozál, amint befecskendezésre kerül, szinte ott rögtön etil-higanyra bomlik. Ezért toxicitás tekintetében a tudomány az etil-higannyal foglalkozik. S arra jutott, hogy az etil-higanyról túl sokat nem tudunk toxikus milyensége tekintetében, ezért használjunk referenciaként a tengeri halakban található, egy már elég jól ismert másik higanyvegyületet, a metil-higanyt. Abból indultak ki, hogy a metil-higany sokkal mérgezőbb, mint az etil-higany. Ezért a metil-higanyra meghatározott határértéket vették át és használták az etil-higanyra. Sokszor hallottam érvként a kissé gyerekesnek ható etil-alkohol és metil-alkohol összehasonlítást, mint párhuzamot, e határérték használatának igazolására. Pár vizsgálatban valóban demonstrálták, hogy a metil-higany valamivel toxikusabb az etil-higanynál. A Magos féle tanulmány (ld 1.) arra jutott, hogy ha csak 20 százalékban magasabb az etil-higany bevitel, akkor annak toxikus hatása már meghaladja a metil-higanyét. Fontos azonban megjegyezni, hogy kizárólag a szájon át történő bevitel esetében hasonlította össze a két anyagot. A timerozál azonban injekció formájában kerül a szervezetünkbe!
Van tehát az etil-higanynál némileg toxikusabb anyag, a metil-higany. Melynek szájon át bevitelre meghatározott határértékét használjuk az injekciós tűvel bejuttatott timerozálra (abból rögtön etil-higany lesz). Azonban az, hogy valamit megeszünk vagy beinjekciózunk, teljesen más történet a szervezetünkre gyakorolt hatását tekintve. Amolyan magától értetődő orvostudományi tény. Ezért van, hogy adott esetenként változik, hogy egy gyógyszert szájon át vagy infúzióban alkalmaznak-e. Ennek fényében különös, hogy itt van egy anyag, amelynek befecskendezésére egy másik anyag szájon át történő elfogyasztására adott határértékét használunk. Más anyag, más beviteli mód. Ugyanazon határérték használata viszont azt sugallja, mint ha a két dolog teljesen egy és ugyanaz lenne. Van-e ennek megfelelő ellenőrzési módja? Eléggé kézenfekvő: hasonlítsuk össze a szájon át bevitt metil-higanyt (ez maga a határérték alanya) az injekcióval bejuttatott etil-higany hatásával. Maga az összehasonlítás hangos ellenkezést váltott ki sok orvosból, tudósból, akikkel beszélgettem erről: szájon át, illetve injekcióval bevitt két különböző anyagot abszurd összehasonlítani. A helyzet abszurdságát azonban a való élet produkálja, mivel pontosan ez történik a gyakorlatban.
Egy 2005-ben publikált tanulmányban (ld. 2), majmokon végzett kísérletek alapján, a szájon át adott metil-higany hatását hasonlították össze a timerozállal bejuttatott etil-higany hatásával. A tanulmány attól kiemelkedő, hogy a szokásos vér-, vizelet-, székletminta vizsgálatán túl a kísérleti majmok agyában található elemi higany és más higanyvegyületek mennyiségét is elemezte. Nagyon tanulságos eredményekre jutottak:
-
A vérben mérhető higany felezési ideje jóval rövidebb az etil-higany esetében. Etil-higany: 7 nap, metil-higany: 19. Ez egybevág az eddigi megfigyelésekkel, lásd Magos. Fontos megjegyezni, hogy a majmokon itt megfigyelt 7 nap körülbelül megegyezik az embereknél mért felezési idővel.
-
Bár a vérben mérhető higanyvegyületek jóval hamarabb eltűnnek, az agyban mérhető higanyvegyületek felezési ideje 24 nap a timerozál és 60 nap a metil-higany esetében.
-
Az agyban mérhető összes higanyvegyület ötször annyi volt a metil-higany esetében, ám ebből az elemi higany mennyisége több mint kétszer annyi volt az etil-higany esetében mint a metil-higany után.
Az eredményekből tisztán látható, hogy a metil-higanyra vonatkozó határértékek használata az etil-higany/timerozál esetében alaptalan. Tekintve az elemi higany jelentősen magasabb mennyiségét az agyban, a két különböző bevitelt összehasonlítva messze nem biztos, hogy a metil-higany toxikusabb, mint a timerozálból leváló etil-higany. Sőt, éppen ellenkezőleg, a vizsgált viszonyok közepette az etil-higany számottevően is toxikusabb hatású lehet. A tanulmány leszögezi, hogy illene végre feltérképezni a timerozál pontos toxikus tulajdonságait. Miután már 70 éve használják...
Ezen vizsgálat tükrében nem igazán érthető a közmédiában hangoztatott hivatalos álláspont:
- a timerozál nagyon gyorsan, már-már azonnal kiürül a szervezetből – NEM IGAZ!
- a timerozál nem jut az agyba – NEM IGAZ!
- a timerozál teljesen ártalmatlan – NEM IGAZ!
Amit a tanulmányból megérthettünk:
- a timerozálból előálló etil-higany, majd az abból származó higanyvegyületek, elemi higany igenis bejutnak az agyba
- a timerozálból az agyba jutó higany felezési ideje 24 nap, ami minden, csak nem „nagyon gyorsan kiürül”. Ki tudja, mi történik ez alatt az idő alatt az agyban?
- tekintve, hogy ismerjük az elemi higany veszélyeit, a timerozálból az agyba jutó elemi higanyt tekintve a timerozálról sok minden kijelenthető, de hogy teljesen ártalmatlan, az nem. Ez biztos. Hogy mit okoz és milyen mértékben, azzal még adós a tudomány.
Fontos észrevenni, hogy a most bemutatott 2005-ben készült tanulmány évekkel a timerozál vakcinák többségéből való kivonása után készült. 1933-ban kezdték használni a timerozált az oltásokban. Ennek fényében megdöbbentő, hogy az injekcióval bejuttatott timerozál alapvető tulajdonságait ilyen sokára kezdjük kapisgálni. Természetesen a szakemberek legyintenek, hogy teljesen felesleges kötözködni, a timerozált a mai oltások nagy részében már nem használják. Azonban egyrészt – főleg az influenza elleni oltásokban, amelyet évente ismételni javasolt – még mindig alkalmazzák. Másrészt, a harmadik világba szállított vakcinákban még mindig használják, mivel az oda szánt nem egy adagos csomagolás miatt még mindig szükség van erre a tartósítószerre. Egy olyan higanyvegyületre, aminek még nem térképezték fel minden toxikus tulajdonságát.
Ha az oltások szóba kerülnek, akkor a hivatalos megnyilatkozások azt szajkózzák, hogy a lehető legnagyobb elővigyázatossággal tesznek mindent, mindenről pontosan tudnak, a hiba teljesen kizárt. Ezzel szemben száz milliókat oltottak, oltanak ma is olyan oltásokkal, melyekben olyan anyagot használnak, amelynek toxikus paraméterei, élő szervezetben való viselkedése messze nem ismert.
Tisztelt illetékesek! Bár kioktató, lekezelő stílusban sajnos, de Önök ennek pontosan az ellenkezőjét ígérgetik nekünk nap mint nap...
Szokásos kioktató maszatolás. Az idézett kutatásban az áll, hogy az agyban magasabb a higany mennyisége timerozál injekció után, mint a metilhigany szájon át történő bejuttatásakor. Amit fejtegetsz, az ködös elmélkedés, szemben egy kutatás eredményével, ami tisztán elmondja mit talált, ezzel megcáfolva a fejtegetésedet.. Amit írsz az leszegett fejjel történő ismételgetése valaminek, ahelyett, hogy a citált putlikált tanulmányra reagálna. Pedig egyszerű amit leírtak: timerozál befecskendezése után több a higany, mikor mérlegre rakták a majmok agyának feltrancsírozása után. Nem olyan bonyolult ez
"A higher percentage of the total Hg in the brain was in the form of inorganic Hg for the thimerosal-exposed monkeys (34% vs. 7%). The results indicate that MeHg is not a suitable reference for risk assessment from exposure to thimerosal-derived Hg. Knowledge of the toxicokinetics and developmental toxicity of thimerosal is needed to afford a meaningful assessment of the developmental effects of thimerosal-containing vaccines."
Sőt, fecsegés helyett inkább két nagyon egyszerű kérdést tennék fel hozzászólás gyanánt:
1) Található-e tiomerzál a jelenleg Magyarországon alkalmazott kötelező gyermekkori védőoltásokban?
2) A tiomerzál állítólag toxicitásával állítólagos kapcsolatba hozott betegségek előfordulása hogyan alakult a tiomerzál kivonása után?
Illetve bocsánat, még egyet mégis kérdeznék ezek fényében: akkor meg miről beszélünk?!
Gyógyhír magazin, 8.08’ www.youtube.com/.../ utolsó letöltés: 2013-10-05)
Sándor Judit, 2009, H1N1:oltani!oltani!, Magyar Orvos, XVII.évf. 2009/11, p20