„Hirdessünk győzelmet és lépjünk tovább!”
Keserű tapasztalatok a gyermekbénulás elleni küzdelem kapcsán Indiában
Bár az indiai kormány fényes győzelemként hirdeti, hogy immár egy teljes éve nem találtak polio vírust az országban, két indiai kutató szerint valójában igen nagy a baj. A statisztikák szerint ugyanis a magasabb potenciájú polio elleni oltások bevezetésével ijesztően megugrott az országban a bénulások száma. A hatóságok pedig mindeddig nem vették a fáradtságot, hogy nyíltan megvizsgálják az összefüggést a védőoltások beadása és a bénulások megjelenése között.
Neetu Vashisht és Jacob Puliyel szerint az egészségügyi hatóságok vétettek a „mindenekelőtt ne árts!" orvosi eskü ellen. Hiszen 2011-ben, közvetlenül a magasabb potenciájú oltások bevezetése után a vártnál 12-szer több indiainál diagnosztizáltak múló vagy maradandó bénulást.
Az esetek megvizsgálása során a betegek székletében nem találtak polio vírust. Ilyenkor a diagnózis „nem polio okozta heveny petyhüdt bénulás" (non-polio AFP). Ez klinikailag megkülönböztethetetlen a polio vírus okozta gyermekbénulástól, de az indiai tapasztalatok szerint kétszer olyan halálos. Amíg tehát egyrészről győzelem, hogy már egy éve nem mutatkozott Indiában a gyermekbénulással összefüggésbe hozott polio vírus, addig a másik oldalon katasztrófa, hogy a nem polio vírus okozta bénulások száma cirka 15 év alatt évi alig egyezerről közel hatvanezerre emelkedett. A védőoltások ezt a növekedést egyáltalán nem törték meg, sőt, a két indiai orvos szerint valószínűsíthető, hogy éppen az oltások járultak hozzá a bénulások kialakulásához.
Ezt a felvetésüket arra alapozzák, hogy a bénulások előfordulása területenként egyenes arányban áll a beadott oltások számával. Tehát azokban a tartományokban, ahol szinte minden hónapban újraoltanak, a nemzetközi átlag 25-35-szöröse a bénulások száma. (A nemzetközi átlag százezerből egy vagy kettő.) Azokban a tartományokban viszont, ahol évi hat adagnál kevesebbet kaptak, ott a bénulások száma igen alacsony volt. Ezeket a különbségeket a lakosság eloszlása nem befolyásolta. Aggasztó, hogy mindeddig az egészségügyi szervek nem vizsgálták az összefüggést, és így annak lehetőségét sem, hogy esetleg az oltóanyagban található kórokozók mutálódása okozza a problémát.
A két indiai kutató szerint etikai kétségeket vet fel, hogy a WHO arra biztatja a fejlődő országokat, hogy szegényes anyagi forrásaikat a polio vírus eradikációjára (megsemmisítésére) költsék. Hiszen már 2002 óta ismert tudományos berkekben az a tény, hogy a polio vírus szintetikusan előállítható, tehát eradikációja most már mindörökké megvalósíthatatlan álom marad. Ennek ellenére Margret Chan, a WHO főigazgatója és Bill Gates továbbra is folytatják kampányukat, mellyel támogatást próbálnak szerezni az eradikációs program számára. Úgy tesznek, mintha nem tudnák: a szintetikus polio vírus képlete nyilvánossá vált, és akár rosszindulatú szándékkal bármikor feltámasztható egy kémcsőben.
Az indiai győzelemre sürgős szüksége volt a program támogatóinak, hiszen az utóbbi időben világszerte csökkent a lelkesedés, és a költségvetésben keletkezett hiány már-már aláásni látszott az eradikációs erőfeszítéseket. Míg India egy év poliomentességgel büszkélkedik, Afganisztánban, Nigériában és Pakisztánban továbbra is folyamatosan dúl a járvány (ezek Indiával együtt az úgynevezett endémiás országok), négy másik országban: Angolában, Csádban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Szudánban egy évig húzodott a járvány, további 13 ország pedig nemrégiben fertőződött meg: 8 Afrikában, ezen kívül Nepál, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Oroszország. A média azonban az indiai sikerrel van elfoglalva, és annak is csak a felszínéig jutott el – a bénulások megugrásáról a vezető portálok nem tesznek említést.
Magyarországon a kisgyermekek 5 alkalommal kapnak polio elleni védőoltást (kötelező jelleggel): 2, 3, 4 és 18 hónapos, illetve hatéves korban. Ez az úgynevezett „Di-Per-Te-IPV-Hib" kombinált oltás, melynek nevében az IPV (inaktivált polio vírus) jelöli a gyermekbénulás elleni komponenst. Általában a fejlődő országokban, így Indiában is még orális (szájon át beadott) oltásokat használnak (OPV), melyek élő kórokozót tartalmaznak. Az ilyen „Sabin-cseppeket" hazánkban is használták több, mint ötven évig, és csupán 2006-ban tértünk át az elölt vírust tartalmazó IPV-re.
A WHO ajánlása az, hogy azokban az országokban, ahol három évig nem diagnosztizáltak poliomyelitist, térjenek át az OPV-ről az IPV-re.
Indiában az eradikációs program nagyrészt saját finanszírozású volt. Nem sajnálták rá a pénzt, hiszen a polio vírus eradikációjának, „megsemmisítésének" eredményeképpen azt remélték, felhagyhatnak majd a jövő generációk immunizálásával, tehát a befektetéssel előbb-utóbb pénzt takarítanak meg. A neves orvosi szaklapban, a Lancetben megjelent egy tanulmány, mely szerint az eradikáció éppen ezért a közegészségügy leghatásosabb retorikai fegyvere, és páratlanul sok adományt, széleskörű társadalmi támogatást, pozitív médiamegjelenést és a politikusok megkülönböztetett figyelmét vonzza. India ebből kifolyólag 1994 óta több, mint 2,5 milliárd dollárt költött az eradikációra. (Ezt az összeget hasonlítsuk össze a következőkkel: az USA a polio megsemmisítésére világszerte összesen 2 milliárd dollárt költött, Bill Gates 1,3 milliárdot, a leghangosabbak pedig, a Rotary International 0,8 milliárdot az elmúlt húsz évben.)
A tanulmány két szerzője felteszi a kérdést: mi lett volna, ha azt a 2,5 milliárd dollárt tiszta ivóvízre, higiéniás célokra és egyszerű rutinoltásokra költötték volna? Talán sikerült volna elérni, amit a fejlett országoknak: hogy rutinoltások mellett nem fordulnak elő poliós esetek. Ezt hívjuk eliminációnak. Ezt vágyta India – endémiás országként hátrányból indulva – kapásból túlszárnyalni. Azt szerették volna elérni, hogy náluk rutinoltásokra se legyen szükség.
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/hirdessunk-gyozelmet-es-lepjunk-tovabb-.html#sigProGalleria971af16dc4
A Pulse Plus nevű eradikációs program 1995-ben indult, mikor India 0,02 milliárd dollár adományt kapott a Rotary International nevű amerikai humanitárius szervezettől erre a célra. Indiában akkor úgy gondolták, nem a polio vírus megsemmisítése az elsődleges közegészségügyi cél, mégis folytatták a programot az egész világ érdekében. Egy tanulmány szerint az ilyen nem közösségorientált (horizontális), hanem betegségspecifikus (vertikális) programok eltorzítják a nemzeti egészségügyi terveket és költségvetést, illetve az általános egészségügyi szolgáltatást, hiszen saját bürokráciát igényelnek, és a magasabb fizetések miatt erre az új területre áramlik a szakképzett munkaerő egy része. Így történt Indiában is: a külföldi kezdőfinanszírozások és adományok teljes mértékben eltorzították a helyi prioritásokat.
Vashisht és Puliyel szerint a tanulság az, hogy nem szabad bízni a vertikális programokban. Ha ezt a polio eradikációs kísérlet nyomán a politikusok széles köre végre felismeri, akkor talán mégsem kidobott pénz az a 8 milliárd dollár, amit eddig összesen költöttünk a polio vírus megsemmisítésére.
Ezt én nem a lapon vitatnám meg. Ha személyesen Ócskai nem is olvassa, vannak rá megbízottai. Kedves Dius, netán nevet vártál volna? Keress meg egy orvost, kérd fel a gyermeked gondozására magánúton és beszéld meg vele! Másik lehetőség, hogy azt a pénzt, amit orivát vizitre fizetnél, összegyűjtöd és a nyílt ellenállás következményeként kapott bírságot kifizeted. Szerintem ez lenne a jó megoldás, ne hitegessük már szegény ÁNTSZ-t a majdnem teljes átoltottsággal!Lívia
Khm...
A gyermekbénulás még sokáig az "ínyenc" oltáskritikusok témája marad csak, én úgy tippelem.