A bárányhimlő elleni oltás rövid távú védelmet nyújt
Egy 2007-ben végzett amerikai vizsgálat igazolta a bárányhimlő elleni oltással kapcsolatos aggályokat.
A bárányhimlős esetek kezdeti, egyértelmű visszaesése után az utóbbi években szemmel láthatóan növekedett a megbetegedések száma, mégpedig voltaképpen a beoltott gyerekeknél. Míg röviddel az oltás bevezetése (1995) után a beoltottaknak csak kb. 1%-ánál léptek fel bárányhimlős megbetegedések, ez az arányszám tíz év alatt 60%-ra nőtt. Ez egyértelmű utalás arra, hogy az élővírusokat tartalmazó oltás csak rövid időre ad védettséget.
Másodszor pedig, beigazolódott egy minden víruskiírtási-programot kísérő másik kétely is: az oltási program következtében a megbetegedések a kisgyermekkorból kitolódtak a későbbi gyermekkor, illetve a felnőttkor irányába, ami egyértelműen magasabb komplikáció-, és halálozási rizikót jelent. Így a felnőttkori bárányhimlő esetén a halálozási kockázat huszonötszörös az óvodáskorú, nem oltott gyerekekéhez képest.
Az USA-ban logikus következtetést vontak le ezekből a megfigyelésekből, és már hosszú ideje minden gyereknek ajánlanak egy második bárányhimlő elleni oltást, amelynek a védettségi ideje éppolyan kérdéses, mint az elsőé.
Azonban ezzel a második bárányhimlő elleni oltással egy lényeges – az oltások kritikusai által már a kezdetektől fogva kétségbevont – érv is hatályát veszti. Eszerint ha a gyermek nem kap bárányhimlőt, a szülő nem veszi igénybe a gyermekápolási táppénzt, tehát az oltásnak gazdasági haszna van. Ez a megállapítás azonban az egyszeres bárányhimlő elleni oltásból indult ki, és kétszeres oltás esetén már nem állja meg a helyét.
Fordította: Tóth Krisztina
Forrás: http://www.individuelle-impfentscheidung.de