Vírus vagy mérgezett ivóvíz?
A tádzsik gyermekbénulás „járvány" nyomában (A teljes tanulmány)
A hivatalos álláspont szerint a gyermekbénulás-járványokat a polio vírus okozza. Több kutató azonban ezt az elméletet igen kétségesnek találja, és egy sor bizonyítékot hoz arra, hogy inkább tömeges mérgezésről lehet szó. A Nebáncsvirág Egyesület saját tanulmányában az utóbbi, alternatív magyarázatból kiindulva megvizsgálja a 2010-es tádzsikisztáni „járvány" hátterét: lehetséges-e, hogy a megbetegedéseket vírus helyett ipari és mezőgazdasági szennyezés okozta?
A 2010-es tádzsikisztáni gyermekbénulás „járvány" nagy médiavisszhangot kapott, hiszen Tádzsikisztán a WHO Európai Régiójához tartozik, s ez már – állítólag a védőoltásoknak köszönhetően – közel egy évtizede gyermekbénulástól mentes volt.
Az egész év során Tádzsikisztánban 579 polio gyanús megbetegedésről („AFP") adtak hírt, melyek nagy része március vége és június eleje között lépett fel. Az esetek háromnegyedében (457 esetben) bizonyosodott be, hogy valóban jelen van a polio vírus. Ezek több mint felében a beteg öt év alatti gyermek volt, a halálos áldozatok száma pedig 29. (CDC 2010, WHO 2011, TMB 2010)
A WHO a betegek oltási történetét megvizsgálva kiábrándító eredményre jutott. A nyolcvanhét követhető oltási történettel rendelkező beteg mindegyike kapott korábban orális polio vakcinát (Sabin-cseppet). Hetvenhatan, vagyis 87,35% három vagy több adagot, tizenegyen (12,64%) pedig kevesebb, mint hármat. (WHO 23.6.2010)
Figyelembe véve, hogy a betegek nagy része öt év alatti gyermek volt, s ezért az utolsó vakcinát nem kaphatták régen, ez az arány igencsak elgondolkodtató. Hogyan lehetséges, hogy lebénultak, ha többszörös immunizáción estek át?
Biztos, hogy vírus okozza?
Poliomyelitis (röviden polio), vagyis gyermekbénulás = olyan AFP, ahol a beteg székletéből kimutatják a polio vírust.
A médiában előszeretettel hangoztatják, hogy a polio vírus azért nagyon veszélyes, mert „a bélrendszerben elszaporodva rendkívül könnyen terjed egyik emberről a másikra, különösen elégtelen higiénés körülmények között." (SIMONFALVI 2010) Azt azonban mindenhol elfelejtik hozzátenni, hogy megfigyelések szerint egy gyermekbénulásos beteget nem szükséges zárt osztályon kezelni, mert lehet, hogy az állítólagos polio vírust továbbadja, de érdekes módon a betegséget, tehát a bénulásos tüneteket nem. (SCOBEY 1951)
A legtöbb esetben ugyanis a poliofertőzés teljesen tünetmentes.„A fertőzöttek mintegy 5%-ánál jelentkeznek megfázásszerű tünetek és hasmenés (>illness<). A fertőzöttek kevesebb, mint 1%-ánál fordul elő a valódi gyermekbénulás izommerevséggel, izomfájdalommal és bénulással (>major illness<), amely a betegek egy részénél nem múlik el, és maradandó bénuláshoz és egy életen át tartó fogyatékossághoz vezethet." (HIRTE 2005)
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/gyermekbenulas-tadzsikisztan-2010/tadzsikisztan-2010-teljes.html#sigProGalleriad082faee84
Hogyan diagnosztizálják tehát a gyermekbénulást, ha a fertőzöttség és a tünetek megjelenése ennyire kevés közösséget mutat? Gyermekbénulás-gyanú (AFP) esetén laborvizsgálatnak vetik alá a páciens székletét. Amennyiben találnak benne polio vírust, a betegséget polióként diagnosztizálják, ha viszont nem, akkor non-polio AFP a diagnózis. Holott a tünetek és a betegség lefolyása a két esetben megegyezik, a széklet összetétele pedig kevés összefüggést sejtet a gerincvelőben történő idegkárosodással. Ralph R. Scobey szerint a vírusok a már legyengült sejteket támadják meg, tehát jelenlétük nem oka, hanem következménye az idegkárosodásnak. (SCOBEY 1954) Ez persze a beteg szempontjából lényegtelen, de az oltóanyaglobbi szempontjából egyáltalán nem.
Az elmélet tehát, hogy a gyermekbénulást a polio vírus okozza, igen ingatag lábakon áll. De ha nem a polio vírus, akkor mi a gyermekbénulás előidézője? Janine Roberts leleplező cikke (ROBERTS 2004) szerint a népi megfigyelések és a tudományos kísérletek évszázadok óta azt mutatják, a háttérben inkább az ipari és mezőgazdasági szennyezés állhat. Ezt bizonyítja az is, hogy nehézfém kivezető szerekkel már számtalan esetben javulást, illetve gyógyulást értek el gyermekbénulásos betegeknél. (SCOBEY 1952)
Tömeges mérgezés?
A hivatalos álláspont szerint a gyermekbénulásért a polio vírus a felelős. A polio fertőzöttség azonban mindössze 5%-ban okoz bél- vagy légúti hurutot és fejfájást, és a fertőzöttek kevesebb, mint 1%-ánál fejlődik tovább a betegség: először agyhártyagyulladásos tünetek alakulnak ki, majd a (főleg a lábak törzshöz közeli izmait érintő) bénulás. (HIRTE 2005) Ha az érintett izomrostokban a gyulladást követően maradnak még élő idegsejtek, amik lassan visszanyerik működésüket, a bénulásos állapot javul. (A gyermekbénulásos betegek több mint 75%-a magától meggyógyul. (HMS 2007)) Ha azonban minden idegsejt elpusztult, a bénulás maradandó, és évek alatt súlyos torzulások alakulnak ki. A már kialakult betegség a WHO szerint nem gyógyítható.
Magyarországon 1931-ben volt az első jelentős gyermekbénulás „járvány", az 1950-es évek közepétől pedig egyre gyakrabban és súlyosabb formában fordult elő. Az utolsó vadvírusos polio megbetegedést végül 1969-ben regisztrálták. (Az utolsó „AFP" járvány, melyet nem a poliovírushoz, hanem a 71-es enterovírushoz kötnek, 1978-ban volt. (MARX ET AL 2000) AFP azonban a mai napig előfordul hazánkban, átlagban évi tíz eset.)
Magyarországon 1957-ben kezdtek el oltani gyermekbénulás ellen az úgynevezett Salk-vakcinával. Erről azonban kiderült, hogy igen sok szennyeződést tartalmaz, és nem akadályozza meg a járványokat, ezért két év múlva a Sabin-cseppekre váltottak. (ROBERTS 2004) Mivel azonban a Sabin-cseppek élővírust tartalmaznak és ezért fenntartják a vírus cirkulációját, a WHO új irányelvének megfelelően 2006 óta egy "feljavított hatékonyságú" Salk-vakcinát használnak. Ezt a 2, 3, 4 és 18 hónapos, illetve hatéves korban kötelező jelleggel beadott „Di-Per-Te-IPV-Hib" kombinált oltás tartalmazza. Nevében az IPV (inaktivált polio vírus) jelöli a gyermekbénulás elleni komponenst. (GYŐRI 2011)
2002-ben a WHO már poliomentesnek nyilvánította az Európai Régiót, és ezt az eredményt a polio vírus elleni védőoltásoknak tulajdonította. Tavaly, 2010-ben azonban Tádzsikisztánban újra kitört a „járvány".
Janine Roberts „Polio: the Virus and the Vaccine" (Polio: a vírus és a védőoltás) című cikksorozatában, mely a The Ecologistban jelent meg 2004 májusában, azt állította, nem járványos vírusfertőzésről, hanem tömeges mérgezésről van szó, melyet az iparban és a mezőgazdaságban használt vegyi anyagok és különböző fémek okoznak. Írásában legtöbbször Ralph R. Scobey gyermekbénulás-kutató tudományos munkásságára támaszkodik. Scobey már az 1950-es években felvetette, hogy a vírusok nem feltétlenül a betegségek okozói, csupán a már más okból legyengült, sérült szöveteket támadják. Ő jutott először arra az álláspontra is, hogy a gyermekbénulás valójában mérgezés lehet.
A vírusfertőzés ellen szól, hogy:
- A polio vírussal fertőzöttek alig 1%-a szenved a gyermekbénulás tüneteitől.
- A gyermekbénulás-gyanús (AFP-s) esetek egy részében nem mutatható ki a polio vírus, holott a kórkép megtévesztésig azonos a poliomyelitisszel.
- A polio vírust csak elvétve sikerült a vérből kimutatni, és még sosem figyelték meg, hogy szaporodna a gerincvelő mozgató idegsejtjeiben, holott a gyermekbénulás során ezek károsodnak. A kórokozót a székletben keresik, és ez alapján állítják fel a diagnózist.
- A szakirodalom megemlít egy furcsa ellentmondást: „Nem megfelelő higiénés körülmények közt terjeszthetik a fertőzést széklettel szennyezett tárgyak, ritkán fertőzött ivóvíz, élelmiszer – elsősorban tej – is. Védőoltások nélkül – paradox módon – a jobb szociális helyzetben levő, s ennek következtében jobb higiénés körülmények közt élő lakossági csoportokban magasabb a megbetegedettek száma." (DÉSI 1995)
- A szakirodalom azt állítja, hogy már az ókori Egyiptomban is volt gyermekbénulás, azonban ennek alapjául mindössze egy művészi ábrázolás és néhány megrövidült lábú múmia szolgál, melyek legfeljebb azt sugallják, hogy előfordultak elszigetelt esetek. Az első ismert járvány 1883-ban tört ki Olaszországban. (BECKER 2011) Hogyan lehetséges, hogy korábbi járványokról nincs tudomásunk, holott az orvostudomány már évszázadokkal ezelőtt képes volt súlyos betegségek pontos orvosi leírására és a járványok jellegzetességeinek megállapítására?
A tömeges mérgezés lehetőségét támasztja alá többek között az, hogy:
- Növényvédő szerek és bizonyos fémek általi mérgezés valóban vezethet bénuláshoz.
- A járványok akkor és ott törtek ki, amikor és ahol súlyos idegmérgeket, például a hírhedt DDT-t is előszeretettel használták.
- Az első nehezen lebomló növényvédő szer, a DDT felfedezése (1874) előtt nem ismert egyetlen gyermekbénulás „járvány" sem, csak elszigetelt esetek.
- A súlyosan mérgező permetszerek betiltása előtt érdekes módon minden járvány nyáron zajlott, amikor a gyerekek friss, permetezett gyümölcsöket fogyasztottak.
- Magyarországon a DDT-t 1968-ban tiltották be, a világon elsőként, s egy évvel később regisztrálták az utolsó „vadvírusos" gyermekbénulás esetet hazánkban.
- Nehézfém kivezető szerekkel (aszkorbinsav, tiamin, metilénkék, iodin és dimerkaprol) már számtalan esetben sikerült bénult betegeknél javulást elérni.
Az ipari és mezőgazdasági szennyezésről
Az ősidőktől a huszadik század elejéig a gyermekbénulást – tünetei és élettani hatásai alapján – nehézfémmérgezésre vezették vissza. Azt, hogy az ólom bénulást okozhat, már Krisztus előtt 200-ban felfedezték (MONROE 2011). 1824-ben John Cooke angol tudós írta le, hogy egyes „fémeknek a kipárolgásai, vagy a gyomorba jutó oldatuk gyakran okoz bénulást". 1878-ban Alfred Vulpian kísérlettel igazolta, hogy az ólommérgezés a kutyák mozgató idegsejtjeiben ugyanolyan károsodást idéz elő, mint a gyermekbénulás emberi áldozataiban. Az orosz Popov pedig 1883-ban hasonló eredményre jutott az arzénnal. Egyes fémekről tehát – elsősorban az ólomról, az ónról, az arzénről, az alumíniumról és a higanyról – valóban több kísérlet is bizonyította, hogy a szervezetben felhalmozódva gyermekbénulás-szerű tüneteket okoznak. Ezek közé tartozik a hasmenés, az agyvelőbántalmak (például alumínium esetében), általános izombénulás, de elsősorban a lábak bénulása és légzésbénulás. (NORDBERG 2007, HRS 1996)
A huszadik században aztán a növényvédő szerek felfedezésével és lelkes alkalmazásával bővült a bénulást okozó anyagok tárháza.
Az akut (egyszeri, nagy dózisú) növényvédőszer-mérgezés ugyanis szintén okozhat bénulást. Ez eleve nem meglepő, ha tudjuk, hogy léteznek arzén- és higanytartalmú növényvédő szerek is. A tünetek a kontaktust követően hamarosan, de legkésőbb négy hét múlva jelentkeznek. Lehet szó az alsó végtagok görcséről, mely koordinálatlan mozgáshoz és bénuláshoz vezethet. Hónapok vagy évek elteltével az állapot javulhat, de tartós károsodás is megmaradhat. A nagyon magas dózis eszméletvesztést, görcsöket és halált okozhat.(EJF-PANUK 2007)
Az emberi egészségre különös kockázatot jelentenek azok a rovarirtó szerek, melyek az acetil-kolineszteráz nevű enzimet gátolják. Ez szükséges mind a rovarok, mind az emberi idegrendszer megfelelő működéséhez. Ilyen vegyi anyagok az organofoszfátok és a karbamátok: például az aldikarb, a paration (a WHO besorolása szerint „kiemelten kockázatosak") és a metamidofosz („nagyon kockázatos"), melyek világszerte a 10 leggyakrabban használt permetszer között vannak a gyapotültetvényeken. (Ez az információ Tádzsikisztán szempontjából nem mellékes.) Hatásukra az idegsejtek megszűnnek kommunikálni egymással, károsodik az idegi koordináció, és olyan tünetek mutatkoznak, mint remegés, hányinger, gyengeség, vagy akár bénulás és halál. Az acetil-kolineszteráz gátló növényvédő szerek összefüggésbe hozhatók továbbá a magzatok és a csecsemők idegrendszeri károsodásával, a krónikus fáradtság szindrómával (CFS) és a Parkinson-kórral. (EJF-PANUK 2007)
Ami konkrétan a DDT-t illeti, Dresden kutatásai szerint a DDT-mérgezés és a gyermekbénulás élettanilag kísértetiesen hasonlóak: a DDT is szembetűnő szövettani elváltozásokat okoz a központi idegrendszerben, főleg a kisagyban (a mozgáskoordináció központja) és a gerincvelőben (itt találhatók a mozgató idegsejtek). (WEST 2002)
Kisebb testméretük, eltérő anyagcseréjük, gyorsan növekvő és fejlődő szervrendszerük, illetve a fejletlen vér-agy gát miatt a gyermekekre eredendően nagyobb veszélyt jelentenek ezek a mérgek. Magyarázatul szolgálhat ez arra, hogy a gyermekbénulás „járványok" áldozatai miért nagyrészt öt év alatti gyermekek. (EJF-PANUK 2007)
Mérgek a mezőgazdasági területeken
Nézzük meg, Tádzsikisztán „járvány" sújtotta területein fennállhatott-e fémek vagy növényvédő szerek okozta mérgezés.
A gyermekbénulásos betegségek előfordulását mutató térképet a népsűrűséget mutató térképpel összevetve jól látszik, hogy az esetek a legsűrűbben lakott területeken fordultak elő a legnagyobb számban. Ezek közül is kiemelkedik Kurganteppa város környéke, pontosabban Bokhtar körzet, mely a déli, mezőgazdasági területeken fekszik. Kurganteppa 80-85 ezer lakosával – a főváros és az északi Hudzsand után – az ország harmadik legnagyobb városa, a tádzsik gyapottermesztés „szíve".
A gyapot Tádzsikisztán mezőgazdasági területeinek egyharmadát foglalja el. Termesztésével elsősorban a vidéki szegények foglalkoznak, rendszerint mindössze félhektárnyi területen. A közelmúltban egy alkalommal ekkora területre átlagban majdnem fél kilogramm veszélyes rovarirtó szert használtak fel.
Bár Tádzsikisztán 1998-ban aláírta a Rotterdami Egyezményt, azóta sem ratifikálta, így a tíz legveszélyesebb, gyapothoz használt növényvédő szer közül egyik sincs náluk betiltva. Ezek között vannak a korábban említett, az acetil-kolineszteráz nevű enzim működését gátló, tehát bénulást is okozó anyagok: az aldikarb, a paration és a metamidofosz. (Az aldikarbból egyetlen csepp egy felnőtt ember halálát okozhatja.) (EJF-PANUK 2007, UNEP 2008)
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/gyermekbenulas-tadzsikisztan-2010/tadzsikisztan-2010-teljes.html#sigProGalleriaa302b5e3dd
A több mint 80-féle forgalomban levő növényvédő szer között azonban nem a DDT az egyetlen, amit a WHO tilt. (Pontosabban a DDT-t kivételes esetekben engedi használni a maláriaszúnyogok elleni védekezéshez.) Használnak még aldrint, dieldrint, endrint, heptaklórt, és toxafént is. (UNEP 2007) Ezek igen nehezen bomlanak le (az eredeti dieldrin mennyiség 39%-át tudták kimutatni a talajból 17 évvel a permetezés után), sőt, feldúsulnak az élőlények szervezetében, tehát a tápláléklánc végén álló ragadozókban az eredeti koncentráció akár több milliószorosa is kimutatható (ez a biomagnifikáció jelensége). (DARVAS 2000) A peszticidpiac kínál még hexaklorobenzént (a WHO besorolása szerint „fokozottan veszélyes"), illetve klórdánt (a DDT-hez hasonlóan „mérsékelten veszélyes"), de szerves foszfort, sőt, higanyt tartalmazó szereket is. (UNEP 2007, WHO 2004)
A 2010-es járvány előtt Tádzsikisztánban 1997-ben regisztrálták az utolsó poliomyelitist, az utolsó járvány pedig 1991-ben volt.
További problémát jelent, hogy míg a szovjet időkben a növényvédő szerek importja és elosztása központilag történt, ma magánvállalkozások és tájékozatlan egyének foglalkoznak vele. (UNEP 2010) A rovarirtó szerek címkéin a feliratok gyakran igen szűkszavúak, vagy egyszerűen hamisítottak, ezért a termelők nem tudják, mit vesznek meg, és esetleg nem az adott terményre ajánlott szert használják, vagy nem a szükséges időjárási viszonyok között. (BCI-EBRD 2008) A permetszerek minősége sem kielégítő. További kockázatot jelent, hogy a felhasználók egy része analfabéta, illetve nem kellően tájékozott a peszticidek ártalmairól, és nem használ védőfelszerelést.
A minőségi kifogásokra jó példa a "Por" elnevezésű szer, melyet piacokon főleg gyerekek és asszonyok árusítanak. Ez a laboratóriumi vizsgálat szerint 26-30 százalékban tartalmaz DDT-t. A másik összetevőt a rendelkezésre álló eszközökkel nem lehetett beazonosítani. Ezt a keveréket hagyományos zsákokban árulják és „kilóra" mérik. (UNEP 2010)
Kurganteppára visszatérve: ez a város a Vakhsh folyó partján fekszik, melynek vize Tádzsikisztán termőföldjeinek nagy részét öntözi. Belécsorog a mezőgazdaságból visszajutó öntözési szennyvíz, mely főként sókat és műtrágyát, illetve a fent jellemzett növényvédő szereket tartalmazza. Ma a legmagasabb növényvédőszer-koncentráció a Vakhsh völgyében mérhető: egy 2004-es adat szerint hektáronként eléri a 48 kilogrammot. (UN 2004) De ez még nem minden: a folyót ipari szennyezés is éri a műtrágyagyárak és a vegyi üzemek révén. (UN 2004)
Egyébként Kurganteppa környékén egyes betegségek gyakorisága feltűnően magasabb, mint az ország többi részén (tbc, debilitás, krónikus gyomorhurut, pszichés rendellenességek). Ezeket részben a növényvédő szerek magas koncentrációjára vezetik vissza. (UNEP 1998)
A Vakhsh folyó szennyezésének mértéke a függetlenedés előtti értékek körülbelül 6-10%-ára csökkent, miután Tádzsikisztán elveszítette a szovjet mezőgazdasági támogatásokat, majd a 2008-as pénzügyi válság tovább fokozta a szegénységet. A gazdák már nem engedhetik meg maguknak annyi növényvédő szer és műtrágya vásárlását, mint azelőtt. A vegyianyag-gyártás is visszaszorult. A mérgek a korábbi mértéktelen használat során azonban már felhalmozódtak többek között a talajban és a vízben. A mezőgazdasági vállalatok területén pedig még mindig sok erősen mérgező növényvédő szert raktároznak, melyek közvetlen fenyegetést jelentenek a környezet számára. (UN 2004)
 |
 |
 |
A mérgezés legfőbb forrása azonban az ország legnagyobb növényvédőszer-temetője lehetett, mely a Vakhsh völgyében, Kurganteppától dél-nyugatra, Vakhsh várostól 30 kilométerre fekszik. Ezen a 12 hektárnyi területen 1973 és 1991 között körülbelül 7500 tonna lejárt szavatosságú vagy forgalomból kivont növényvédő szert ástak el. (DDT-ből 3000 tonnányit.) A helyiek gyakran kiássák és a mezőgazdaságban felhasználják vagy eladják ezeket a permetszereket. A kiásott, de használhatatlan konténereket, melyek azonban továbbra is veszélyes hulladéknak számítanak, szétdobálják. A szeméttelep nincs jelölve, nincs bekerítve, mossa az eső, fújja a szél, így szabadon szennyezi a talajt és a levegőt. 17 kilométerre tőle öntözőcsatorna húzódik. (UNEP 2007) Hasonlóan veszélyes, de kisebb növényvédőszer-temető található az ország északi részén, Kanibadam várostól mindössze öt kilométerre. Itt négyezer tonna veszélyes peszticidet ástak el. Ha hihetünk az Ázsiai Fejlesztési Bank 2000-ben közölt információjának, mely szerint a két temető területén már „csak" két és félezer tonna veszélyes vegyi anyag található, akkor ez azt jelenti, hogy a közel negyven év alatt kilenc és félezer tonnát ástak ki a „potyázók" (ADB 2000).
Közel ekkora kockázatot jelentenek a növényvédőszer-raktárak is, melyek közül országosan 169 ismert. Sok ezek közül romos állapotban van, települések, ivóvíz forrás, mezőgazdasági terület mellett, és nincsenek elkerítve vagy őrizve, illetve sok esetben hiányzik róluk a tető, az ablak vagy az ajtó, mert más építkezésnél felhasználták őket. Tehát az emberek és a háziállatok is szabadon bejárhatnak. Előfordul az is, hogy építőanyagokat és háztartási eszközöket is tárolnak a növényvédő szeres konténerek mellett, sőt, hogy lakóháznak használják a raktárt. (UNEP 2007) Nem ritka eset, hogy az ilyen raktárak felől lecsorgó esővíz mérgezéses halált okoz szarvasmarháknál. (UNEP 2010)
Nem mellékes kérdés, hogy vajon a tárolás során hogyan változnak ezeknek a vegyi anyagoknak a tulajdonságai. A malation nevű peszticidről mindenesetre azt állítják, hogy mérgező tulajdonsága az idő múlásával fokozódik, főképp, ha magas hőmérséklet is biztosított. Tádzsikisztán szubtrópusi éghajlatán tehát a tűző napon hagyott fémkonténerek úgy tűnik, nem ígérnek sok jót. (SINCLAIR 2011)
A felszíni és felszín alatti vizek legfőbb pontszerű szennyezői (ADB 2000, ADB 2001)
| A szennyező | A lehetséges szennyeződések |
|---|---|
| Kafirnigan Medence | |
| Szennyvíztisztító létesítmények (Shartuz, Gissar, Dushanbe, Kofarnikhon járás), és baromfi-feldolgozó üzem | E. coli, nehézfémek, tápoldatok |
| Szarvasmarha- és tejipari üzem Kabodion járásban | Tápoldatok, előfordulhat leptospirosis is |
| Cementgyár (Dushanbe) | Alkáli szennyvíz |
| Takobi kohászati üzem | Nehézfémek (cink, ólom) |
| Mezőgazdasági lefolyás | Magas ásványtartalom, agrokémiai szennyezés (növényvédő szerek, műtrágya) |
| Vakhsh Medence | |
| Szennyvíztisztító létesítmények (Kurganteppa, Jomi, Nurek) | E. coli, tápoldatok, nehézfémek |
| Vakhshi nitrogénműtrágya üzem | Nitrogénvegyületek |
| Szarvasmarha- és tejipari üzem (Jomi) | Tápoldatok, előfordulhat leptospirosis is |
| Javani vegyi üzem | Nincs információ |
| Központi szennyvízgyűjtő csatorna | Tápoldatok és ásványok, agrokémiai szennyezés |
| Zeravshan Medence | |
| Anzobi aranyfeldolgozó üzem | Higany, szulfát, antimon |
| Syrdarya Medence | |
| Szennyvíztisztító üzemek (Kairakum, Hudzsand) | E. coli, tápoldatok, nehézfémek |
| Élelmiszer-feldolgozó üzemek (Kanibadam, Isfara, Proletarsk, Gafurov) | Tápoldatok, húsfeldolgozásnál e. coli |
| Isfarai vegyi üzem | Nincs információ |
| Isfarai bánya | Nehézfémek |
| Adrasmani kohászat | Nehézfémek (ólom, cink, kadmium) |
| Bútorgyár (Hudzsand) | oldószerek |
| Porcelángyár (Hudzsand) | Nincs információ |
| Hudzsandi nemesfém bánya | Volfrám, molibdén, kobalt, nikkel |
Mérgezés az iparvidékeken
A gyermekbénulásos esetek földrajzi előfordulását mutató térképen feltűnően sűrűn pöttyözött területeknek tűnnek még Tursunzade, Shahalnav és Lenin megyék, melyekben a mérgezés ipari tevékenységből eredhet.
Tádzsikisztán ipari tevékenységei közül a bányászat a legjelentősebb. A bányákról nagyon kevés adat áll rendelkezésre. A számuk körülbelül hetven, és egy 2000-es adat szerint az ország szilárd hulladékának 77%-át termelik. (ADB 2000) Sok salakanyag marad vissza a fémércek feldolgozásából és az ipari szennyvíz múltbeli kezeléséből. Ez higanyt, antimont, alumíniumot és ólmot tartalmaz (mindegyik okozhat bénulást), és olyan derítőkben tárolják, melyek nem felelnek meg a nemzetközi környezetvédelmi előírásoknak. (UNEP 2004) A bányászati hulladék nagy része tehát kezeletlen marad, s így veszélyezteti a levegő, a talaj, a talajvíz, és bizonyos esetekben a felszíni vizek tisztaságát.
Bányásznak többek között aranyat, arzént, antimont, higanyt, szulfidokat, cinket és ólmot, bár a legjövedelmezőbb iparág az alumíniumkohászat, melyhez a bauxitot külföldről importálják. (Ezek közül a fémek közül az arzénről, a higanyról, az ólomról és az alumíniumról állítottuk, hogy okozhatnak gyermekbénuláshoz hasonló tüneteket.)
A tursunzadei alumíniumkohó a legnagyobb alumíniumgyártó üzem Közép-Ázsiában, de talán az egész világon is. A környéket folyamatosan jelentős mennyiségű fluorral szennyezi, mely a csontok törékenységét, fog- és fogínybetegségeket, illetve bőrgyógyászati rendellenességeket okoz.
A higany-antimon bányászat központja az ország közép-nyugati részén fekvő Anzob, mely több millió tonna hulladékot (többek között higanyt, antimont, arzént és ólmot) halmozott fel, illetve juttatott esetenként a Yaghnob folyóba. Az északi Hudzsand városban egyebek közt az arzén és az ólom bányászata jelentős.
Anzob és Hudzsand azonban a 2010-es gyermekbénulás „járvány" földrajzi gócpontjain kívül esik. Nem így a takobi kohó, mely a fővárostól északra található, s cinket, illetve ólmot enged a Varzob folyóba. (ADB 2000) Az ipari és háztartási szennyvízzel terhelt Varzob kettészeli a fővárost, Dushanbe-ot, aztán a Kafirnigan folyóba ömlik, mely az üzbég határt érintve mezőgazdasági területekre ér. Háztartási szennyvízen kívül itt növényvédő szerekkel és műtrágyával szennyeződik, mígnem az ország déli határán az Amudarya folyóba torkollik. Nagyfokú szennyezettsége ellenére a Kafirnigan ivóvízforrásul szolgál a környező területeken élők számára. Szennyvíztisztító berendezések pedig csak egyes városokban vannak, de ezek is elégtelenül működnek, és inkább rontják a helyzetet. (UNEP 2002)
A városi, körülkerítetlen, felügyelet nélkül működő szemétdombokon veszélyes hulladékokat is felhalmoznak, melyekből a mérgeket az esővíz átmossa a nyílt vizekbe. Így ezekről is érdemes néhány szót szólni.
Mivel a higany újrahasznosítása nem megoldott, évente több mint hatszázezer higanygőzt tartalmazó fénycső kerül a közönséges szeméttelepekre. A lejárt szavatosságú fénycsöveket a vállalatoknak a saját területükön kellene elhelyezniük, a hely azonban fogy, ezért a cégek megpróbálnak illegális lerakóhelyeket létesíteni. Nem megoldott a háztartásokból kikerülő használt fénycsövek összegyűjtése és elszállítása, így ezek sok esetben egyszerűen a városi szemétdombokra kerülnek.
Ezeknek a higanyos lámpáknak a problémája annyira jelentős, hogy az Ázsiai Fejlesztési Bank 2000-es tanulmányában többek között ezeket ítéli a legveszélyesebb mérgező hulladékoknak Tádzsikisztánban. (ADB 2000)
A hulladékok osztályozása toxicitás alapján (ADB 2000)
| Besorolás | Elfoglalt terület | A tárolt hulladék típusa |
|---|---|---|
| Különösen veszélyes | Vállalatok és gyárterületek raktárai | Példa: higanyos fénycsövek (600 ezer darab) |
| Nagyon veszélyes | 14 hektár (a vakhshi és a kanibadami vegyianyag-temetők) | Példa: mérgező vegyi anyagok (2,5 ezer tonna) |
| Közepesen veszélyes | Üzemek és vállalatok területén | Példa: galvanizálásból visszamaradó salakanyag, 1,72 millió tonna radioaktív hulladék |
| Kissé veszélyes | 800 hektár (22 derítő) | Példa: 190 millió tonna bányászati hulladék, 20 millió tonna hígtrágya |
| Összesen | 1.100 hektár | 210 millió tonna |
A közvetlen kiváltó ok
Mi történt tehát Tádzsikisztánban 2010 tavaszán?
A 2010-es év különösen nagy nehézségek elé állította a tádzsik lakosságot. A március végén kezdődő, két hónapon át tartó heves esőzések súlyos árvizekhez, sárfolyásokhoz és földcsuszamlásokhoz vezettek az ország 21 körzetében. A térség több, mint egy évtizede nem szenvedett el ennél súlyosabb természeti katasztrófát. A hivatalos adatok szerint negyven ember meghalt, harminchárom eltűnt, háromszáz megsebesült. (A halottak számát a lakosság jóval többre becsüli). Az utak járhatatlanná váltak, hidak dőltek össze, marhacsordák pusztultak el, vízvezetékek sérültek meg, odaveszett az élelmiszer-tartalék és a vetőmag, és vagy kétezer hektár mezőgazdasági terület került víz alá. Ami pedig a „járvány" kirobbanásának oka lehetett: körülbelül hetvenezer ember maradt biztonságos ivóvíz nélkül. (REACT 19.5.2010)
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/gyermekbenulas-tadzsikisztan-2010/tadzsikisztan-2010-teljes.html#sigProGalleria6e4d083ac0
Az ország negyedik legnagyobb városának számító Kulobban 4.500 ember maradt fedél nélkül, és 16 ezer lakost sodortak a mélyszegénység szélére az ismétlődő árvizek, melyek elmosták a termést, megölték a jószágaikat, és sárral, kőtörmelékkel borították be a legelőket. A leghevesebb, május 7-i esőzések nyomán 510 méternyi vízvezeték ment tönkre, ezért a város százezer lakosa súlyos ivóvízhiánnyal küszködött. A helyiek arról panaszkodtak, hogy a katasztrófavédelem lassú és felkészületlen volt, még két nappal az árvíz után sem látták el őket élelmiszerrel, száraz ruhával és gyógyszerekkel. (RFE/RL 2010) Hogy ez alatt az idő alatt honnan szerezték az ivóvizet, arról nincs információ, de valószínűsíthető, hogy a folyóvizet állni hagyva próbálták leülepíteni benne a szennyeződéseket. Legalábbis ez bevett módszernek tűnik az Oxfam kisfilmje alapján ("Bitter Sweet Water").
Hadd álljon itt egy sokat sejtető idézet az ENSZ 2004-es, Tádzsikisztánban végzett környezetvédelmi tanulmányából: „A nehézfémek és az urán leülepszenek a folyómeder iszapjában. Heves esőzések és áradások során ezek felkavarodnak és a folyóvizet szennyezik."(UNEP 2004)
Május 25-én a ReliefWeb nevű humanitárius hírportál dokumentumai már arról számoltak be, hogy Kulob városában a járványügyi helyzet igen súlyossá vált. A vízvezetékek javítását megkezdték, ám a teljes rekonstrukcióhoz nem állt rendelkezésre elegendő eszköz. Három héttel később, a június 16-i jelentés szerint már biztonságos Kulobban az ivóvíz – ugyanitt arról is beszámolnak, hogy a polio-gyanús esetek száma látványosan csökkent. (REACT 25.5.2010.)
Ami az ivóvíz-krízis és a polio megbetegedések időbeli összefüggéseit illeti, országos szinten a gyermekbénulásos esetek száma az esőzések kezdetekor, március végén nőtt meg hirtelen. A csúcs május közepén volt, aztán miután május végén normalizálódott az időjárás, lassan gyakorlatilag újra átlagossá vált a bénulásos esetek száma.
Ami a helyszíneket illeti, az esőzési térképet a járványügyi térképpel összehasonlítva nagyjából átfedést tapasztalunk. A gócpontok a sűrűbben lakott területek és a szennyezett folyók menti megyék. (Az összefüggések meglátásához fontos figyelembe venni, hogy a járványügyi térkép csak az egy-egy megyén belüli esetszámot jelöli, a pöttyöket az adott megye határain belül találomra elhelyezve.)
Biztonságos ivóvíz?
Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy Tádzsikisztán a szovjet utódállamok legszegényebbike, a világ húsz legszegényebb országa között van, a lakosság 80%-a havi tíz dollárnál kevesebből él, és az akut alultápláltság 8-10%-ot érint. (IRIN 2003)
Amiben a világ egyik leggazdagabb országa, az a természetes víz, sok, bővizű folyójának és az ezek nagy részét tápláló hatalmas gleccsereinek köszönhetően. Ennek ellenére Közép-Ázsia országai közül itt a legnehezebb biztonságos ivóvízhez jutni: egy 2005-ös adat szerint csak a lakosság 59%-a iszik tiszta vizet.A szennyezett ivóvíz által terjesztett betegségek komoly veszélyt jelentenek a tádzsik lakosság számára: gyakori a tífusz, a vérhas, a bélfertőzés és a hepatitis, s ezek hozzájárulnak a vidéki szegénység konzerválásához, illetve súlyosbítják azt. A vízellátó rendszerek csaknem negyede nem is működik, felük nem felel meg a higiéniai előírásoknak, és általánosan elmondható, hogy az áramkimaradások miatt csak időszakonként, üzemszünetekkel működnek (a téli hónapokban mindössze napi két órában) és így gyakorlatilag sehol sem garantált a rendszeres biztonságos ivóvízhez jutás. (ADB 2004)
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/gyermekbenulas-tadzsikisztan-2010/tadzsikisztan-2010-teljes.html#sigProGalleriad2b99d059a
A súlyos vízügyi problémák 1991-ben, a Szovjetunióból való kilépést követően kezdődtek. A szovjet időkben a legtöbb faluban vezetékes vízellátó rendszer működött, amit a termelőszövetkezet adminisztrátora vagy szakember kezelt. Ma ezeknek mindössze 20%-a működik a helyi közigazgatási vákuum miatt, mely a termelőszövetkezetek felbomlását követte, illetve a karbantartás hiánya és a megrongálódások miatt, melyek a hosszú polgárháború alatt voltak jellemzőek (1992-1997). Ezeket a rendszereket elveszítve a falusiaknak maguknak kellett ivóvizet keresniük. Egyes falvakba teherautón kezdték szállítani az ivóvizet. Akik azonban ezt nem tudják megfizetni, kézzel ásott sekély kutak, kis tavak és öntözőcsatornák, források és folyók vizének használatára szorulnak. (ADB 2004, UNEP 2004)
A vezetékes rendszerben is erősen szennyezett, rossz minőségű a víz, 40%-a járványveszéllyel fenyeget. (Egyedül a fővárosban, Dushanbe-ban megoldott a biológiai tisztítás.) A WHO szerint a tádzsikisztáni bélfertőzések akár 60%-a is vízzel terjed.
A rendszerben keletkezett szivárgások és megszakítások miatt a talajból szennyeződések jutnak a vízbe. Nitrátok, szulfátok, kloridok, nehézfémek és különböző baktériumok. 5987 vízminta vegyi szennyeződését vizsgálva csak 3002 (50,1%) felelt meg az előírásoknak. (UNEP 2004)
Ólommérgezés a takobi kohóból
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/gyermekbenulas-tadzsikisztan-2010/tadzsikisztan-2010-teljes.html#sigProGalleria76ce6e5769
A feltételezést csak megerősíti, hogy a fenti hírben a következő AFP-s tünetekről számolnak be: hasmenés (a betegek legalább 20%-ánál), csak végtagbénulás (95%), végtag- és légzésbénulás (4%), végtag- és arcidegbénulás (1%), csak arcidegbénulás (1%).
Az ólommérgezés okozhat bénulást és agyvelőbántalmakat (utóbbi is a gyermekbénulás jellemző tünete). Ezen kívül általános tünete a hasmenés és súlyosabb esetekben a végtagbénulás (mely többnyire a kart és a csuklót érinti). Beszámoltak már továbbá ólom okozta légzésbénulásról (BEATTIE ET AL 1975, MEJA 2008) és arcidegbénulásról (WARREN 2001) is. A lehetséges tünetek azonban igen széles skálán mozognak. Egy szakkönyv szerint: „Nincs még egy olyan mérgező anyag, mely olyan változatos tüneteket okozna, mint az ólom. A szakértők ezért azt a szabályt állították fel, hogy az ólommérgezés diagnózisának felállításánál minden esetben vegyék figyelembe a foglalkozást; vagyis ha a beteg ólommal dolgozik, komolyan kell venni olyan tüneteket is, melyeknek normál esetben nem tulajdonítanának nagy jelentőséget, mert ólommérgezés kezdetét mutathatják."(SCHNEIDER 2008) A Varzob és a Kafirnigan mentén élő gyermekek, mivel nem feltételezhették róluk a foglalkozásbeli ártalmat, áldozatai lettek ennek a megfoghatatlan definíciónak.
Mármint olyan szempontból, hogy mivel az esetek egy részében kimutatták a polio vírust, az ólommérgezés lehetősége valószínűleg fel sem merült. Azonban a jelentett tünetek mindegyike utalhat ólommérgezésre.
Az pedig, hogy az áprilisi megbetegedéseket a takobi kohó folyószennyezése okozhatta, az árvízi és a járványügyi térkép összevetését követően igencsak valószínűsíthető.
Érdekes módon a térkép szerint azokon a helyeken, ahol ebben az időszakban szintén pusztítottak árvizek, de nem volt annyira jelentős a környezetszennyezés, ott elenyésző volt a megbetegedések száma. Ez különösen Kulob környékén meglepő, hiszen azt a régiót sújtották leginkább a heves esőzések, viszonylag sűrűn lakott (Kulob az ország negyedik legnagyobb városa), ugyanakkor az ország legszegényebb körzete. Ennek ellenére nem csak ez az áprilisi térkép, de az összesítő térkép is relatíve kevés megbetegedést mutat itt.
Arcidegbénulások és AFP-k magyarázat nélkül
Érdekes, hogy az esetek között akadt arcidegbénulás is. Tudni kell, hogy a gyermekbénulást definíciója szerint csak végtagbénulás és légzésbénulás jellemzi. Amennyiben a bénulás csak az arcot érinti, nem számít AFP-nek, és nem is kell jelenteni. (CDC 1998)
Az amerikai egészségügyi hatóság, a CDC már egy 1998-as beszámolójában arról panaszkodik, hogy az arcidegbénulások jelentésével pontatlanná váltak egyes országokban a megfigyelési eredmények, és maga is elismerte, hogy az arcidegbénulás meglepően nagy százalékban fordul elő az AFP-k mellett. Magyarázatot azonban erre nem ad, és konkrét adatgyűjtés vagy kivizsgálás helyett csupán sejteni véli, hogy a Lyme-kórt okozó baktérium lehet ezeknek az arcidegbénulásoknak az okozója. (CDC 1998) Ez azonban Tádzsikisztán esetében nem lehetséges, hiszen ott még sohasem regisztráltak Lyme kórt. (HIGGINS 2004)
Nemcsak Lyme kór, de többek között agydaganat vagy agyvérzés is okozhat arcidegbénulást. Kevésbé ismert, hogy fémmérgezésről is lehet szó (például higany, arzén és ólom, de ismert alumíniummérgezéses eset is (GU 2000)), sőt, organofoszfátmérgezésről is (VICTOR 1978). Amennyiben nem sikerül az okokra fényt deríteni, Bell-féle arcidegbénulásról beszélnek. Az ilyen betegek is gyakran számolnak be arról, hogy a bénult oldalon fémes ízt éreznek a szájukban. (Többnyire féloldali arcidegbénulásról van szó.) Az esetek több, mint kétharmadában az ilyen bénulás mindenféle kezelés nélkül, magától elmúlik, legtöbbször három héten, de legfeljebb fél éven belül. (PEITERSEN 1982) Ez a megfigyelés párhuzamot mutat a gyermekbénulással, hiszen a legtöbb esetben az is magától gyógyul. (A gyermekbénulásos betegek kevesebb, mint 25%-a marad élete végéig mozgáskorlátozott. (HMS 2007))
Az arcidegbénulások végleges száma nem ismert, hiszen azokat „nem kell jelenteni”. Mégis árulkodó lehet, hogy míg a WHO 2011. februári beszámolója szerint 712 AFP-s eset fordult elő a megelőző évben Tádzsikisztánban (WHO 7.2.2011), addig a legfrissebb adataik szerint mindössze 579 a végleges szám (WHO 1.1.2012). Tehát 133 esetet végül nem számítottak AFP-nek. Valószínűsíthető, hogy azért, mert „csak” arcidegbénulásokról volt szó. Ha így van, akkor az összes bénulás 19%-át tették ki az arcidegbénulások.
Egyébként a jelentési kötelezettség feloldása már csak azért is felettébb meglepő, mert a Johns Hopkins egyetem egyik tanulmányában az olvasható, hogy az arcidegbénulást okozhatja polio vírus (és lehet a Guillain-Barré szindróma egyik tünete is). (MARX ET AL 2000) Érdekes az egészségügyi szervek azon magatartása is, hogy nem közölnek információt arról, hogy az arcidegbénulásokat Lyme kór híján mi okozta.
Ugyanakkor a non-polio AFP-k mibenlétéről sincs adat: nem tudjuk, hogy azokról a betegekről, akiknek a székletében nem találtak polio vírust, milyen diagnózist sikerült végül felállítani. Hány a Guillain Barré szindrómás, az agyhártyagyulladásos, gerincvelőgyulladásos stb. beteg. Egyáltalán, más országokban, máskor tomboló gyermekbénulás-járványok hasonló adatai is hiányoznak. Csupán nepáli adatokat találtunk, melyek szerint 2001-től 2006-ig évente kétszáz körüli AFP közül 0-4 esetben találtak polio vírust, 19-32 százalékot egyéb enterovírusok okoztak, a maradék 68-81 százalékról, tehát a megbetegedések nagy részéről pedig egyáltalán nem esik szó. (WHO 2006) Pedig ez már csak azért is érdekes lenne, mert az AFP-k egy része a hivatalos álláspont szerint is mérgezés: például organofoszfátok okozzák (növényvédő szerek, pl. malation és paration), illetve fémek (arzén, tallium, arany és ólom). (UWO 2003) Igen tanulságos lenne, ha tudhatnánk, hogy ilyen AFP-ket milyen számban diagnosztizáltak Tádzsikisztánban.
Összességében az egész AFP ügy oly mértékben szövevényes, és a különböző AFP típusok olyan sok ponton mutatnak megtévesztő azonosságot, hogy orvos legyen a talpán, aki kétségek nélkül fel tudja állítani a pontos diagnózist.
De ha már itt tartunk: vajon mennyire megbízható egy-egy diagnózis? Vizsgálják-e minden betegnél az összes eshetőséget, például az organofoszfát- és fémmérgezést? Vagy csak elkezdik a kivizsgálásokat az enterovírusoknál, és amelyik beteg már ott „kipottyan a sorból", azt további vizsgálatoknak nem is vetik alá, tehát ki sem derül, hogy esetleg a határértéket meghaladja a vérükben egyes mérgek koncentrációja? Igen, az orvosi protokoll alapján úgy tűnik, ez így van. (BENTSI-ENCHILL 1997) Gyakorlatilag poliovírus után kutatnak minden AFP-s betegnél. Ha a székletében nincs, a vérében annak a jeleit kutatják, nem esett-e át nemrégiben polio fertőzésen. Ha nyoma sincs polio vírusnak, más enterovírusokra fókuszálnak, aztán úgy tűnik, a protokoll elengedi az orvos kezét. Lehet tovább vizsgálódni, de mivel a Johns Hopkins Egyetem táblázata alapján huszonnyolcféle oka lehet egy AFP-nek, kizárt, hogy végigmennek a soron. El is ismerik, hogy „az AFP klinikai vizsgálatát gyakran korlátozzák a rendelkezésre álló egészségügyi infrastruktúra és az elérhető erőforrások." (MARX ET AL 2000)
Ezek után senki sem csodálkozhat azon, hogy az AFP-k kis részéből polio vagy más enterovírus fertőzés „lesz" (mikor mit találnak), a maradékból pedig (az összes AFP több mint feléből) általában Guillain-Barré szindróma (aminek a kiváltó okai nem ismertek és igen rugalmas a definíciója).
Érvek és ellenérvek
A kutatásaink során felderített adatok alapján tehát a következőképpen foglalhatjuk össze a történteket: 2010. március-májusában árvizekhez vezető heves esőzések sújtották Tádzsikisztánt. Ezek a permetezett földekről, az elkerítetlen és szigetelés nélküli permetszer-temetőkből, ipari derítőkből és raktárakból, illetve a szeméttelepekről bénulást is okozó fémeket, illetve növényvédőszer-maradékokat mostak a természetes vizekbe. A katasztrófa sújtotta területeken a lakosság biztonságos ivóvíz hiányában kénytelen volt ezeket használni. Ezért az esőzések kezdetén nőtt, majd a vízhálózatok helyreállításával, illetve az esőzések intenzitásának csökkenésével kevesebb lett a gyermekbénulásos esetek száma azokon a területeken, ahol a folyóvíz leginkább terhelt volt a mérgekkel.
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/gyermekbenulas-tadzsikisztan-2010/tadzsikisztan-2010-teljes.html#sigProGalleriae6ef8863ba
A „víruspártiak" abban egyetértenének, hogy az ivóvízkrízis okozta a megbetegedéseket, de azzal érvelnének, hogy a polióval fertőzött székletet tartalmazó szennyvíz az áradások során az ivóvízbe keveredhetett, s ennek fogyasztása okozhatta a járványt. Tény, hogy a szennyvízvezetékek gyakran közvetlenül az ívóvízvezetékek mellett húzódnak, ezért megrongálódásuk esetén a keveredés gyakorlatilag garantált. (UNEP 2004) A polio vírus pedig a szakirodalom szerint leginkább széklettel szennyezett ivóvízzel és élelmiszerrel terjed. A víz nem csak polio vírussal, hanem más bénulást okozó enterovírusokkal is szennyeződhetett, például a Coxsackie vírussal – ezért ugorhatott meg a „nem polió okozta heveny petyhüdt bénulás" (non-polio AFP) eseteinek száma is – a „víruspártiak" szerint. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a Coxsackie vírusfertőzés az esetek többségében nem okoz tüneteket, a polió fertőzéshez hasonlóan, és ez ismét alapot ad a víruselmélet megkérdőjelezésére.
Az is kérdés, honnan jött hirtelen a polio vírus? Hiszen tizenhárom éve nem találták meg egyetlen tádzsik AFP-s beteg székletében sem, holott a laborvizsgálatot elméletileg minden alkalommal elvégzik. A genetikai vizsgálatok szerint a polio valószínűleg Indiából érkezett, ahol rendszeresek a tömeges poliomyelitis megbetegedések, tehát endémiás ország. A Tádzsikisztánban kimutatott kórokozó ugyanis az Indiában talált vadvírussal mutatja a legtöbb hasonlóságot.
Tehát a „víruspártiak" szerint egy vagy több, Indiából beutazó vírushordozó személy lehetett a „járvány" eredője, melynek terjedését segítette, hogy a katasztrófa sújtotta régiókban az emberek szennyezett vizet voltak kénytelenek fogyasztani. Lehetséges-e azonban, hogy egy vírus, ami széklettel szennyezett ivóvízzel terjed, ilyen rövid idő alatt ekkora területen fertőzzön?
Továbbá hogyan fordulhat elő, hogy ahol relatíve elenyésző volt a mérgek jelenléte, hiába voltak árvizek és hiába rossz az ivóvízellátás, a polio vírus mégsem terjedt? Rasht (Gharm) megyében egyetlen poliós esetet jelentettek, aztán a rajta áthaladó Surkhob, majd Vakhsh folyók mentén lefelé a környező megyékben (Darband, Roghun, Fayzobod, Nurek) alig néhány esetet. Sőt, az iparterületekre érve (nureki víztározó) is csak a non-polio AFP-k száma nőtt meg, a polióké nem. Hogyhogy nem fertőzött meg nagyobb tömeget itt a polio vírus? Hiszen ezek a területek is árvíz alatt voltak, és a folyók alsóbb szakaszánál a népsűrűség sem kevesebb, mint a súlyosan poliofertőzött területeken!
Nem logikus-e, hogy a bénulást minden esetben az ipari és mezőgazdasági szennyezés okozza, a vírusok jelenléte vagy hiánya pedig teljesen mellékes?
Ahhoz, hogy az alternatív magyarázatot kétséget kizáróan el lehessen vetni, módszeresen ki kellene vizsgálni, hogy valóban kizárható-e a tömeges mérgezés lehetősége, és azt is, hogy miért van az, hogy a poliofertőzöttek körülbelül mindössze 6%-a betegszik meg.
Nincs tudomásunk arról, hogy a WHO vagy más szervezet végzett volna valamilyen megbízható vizsgálatot, mely eldöntené a vitát: (1) mennyi az AFP-s betegek, illetve összehasonlításként az egészséges emberek vérének, szöveteinek növényvédőszer-maradék és nehézfémtartalma, illetve (2) mindkét esetben milyen, bénulással összefüggésbe hozott vírusok fordulnak elő a székletben.
Amíg ilyen vizsgálat nem történik, a WHO és más egészségügyi hatóságok tudománytalanul járnak el, mikor Scobey és társai érvelését már fél évszázada különösebb elfogadható magyarázat nélkül lesöprik az asztalról. Sőt, felelőtlenül viselkednek emberek millióival szemben, hiszen eltitkolják a beteg gyermekek elől, hogy nehézfém kivezető szerekkel lehet esély a gyógyulásra, a fejlődő országok kormányai részére pedig etikailag kifogásolható ajánlásokat tesznek, hogy szegényes költségvetésüket hatástalan védőoltások megvásárlásával terheljék.
Miért is oltunk a gyermekbénulás ellen?
Mint láttuk, Tádzsikisztánban a követhető oltási történettel rendelkező poliós betegek mindegyike kapott már polio vírus elleni oltást, sőt, majdnem kilencven százalékuk hármat, vagy annál többet is. Holott többnyire öt év alatti gyermekekről van szó. Az oltás ezek szerint nem védte meg őket a betegségtől.
A hivatalos szerveket is zavarba hozta ez az adat, hiszen a tádzsik egészségügyi minisztérium szerint a katasztrófa sújtotta területeken a lakosság átoltottsága a szükségesnél is magasabb volt. Ilyen körmondattal magyarázkodnak: „A higiéniás viszonyok és az ivóvízellátás romlása miatt a folyamatosan súlyos árvizekkel sújtott dél-nyugati régiókban a polio vírusnak való környezeti kitettség növelhette a poliomyelitis előfordulását a vártnál magasabb mértékben." (HASANOVA 2010)
Magyarul, az átoltottság soha nem lehet elég magas.
Bizonyára a WHO is meglepődött, mert a következő mondat olvasható a 2010. júniusi beszámolóban: „Vizsgálat folyik a jelentett immunizációs státusz pontosságának felderítésére." (WHO 23.6.2010) A vizsgálat azonban úgy tűnik, nem hozott biztatóbb eredményt, mert nem publikáltak helyreigazítást. Ugyanakkor ettől kezdve a fenti immunizációs adatok sem jelentek meg többé, mintha a WHO sejtené, hogy a dolog botrányszagú.
A lényeg: a WHO eddig semmiféle magyarázattal nem tudott szolgálni az oltások hatástalanságát illetően.
A sok ellentmondás ellenére mégis mindenütt a polio vírus elleni oltások fontosságát hangoztatják, és bizonygatják, hogy Tádzsikisztánban a „járvány" kitörése után hamarosan elrendelt újabb hat (!) körös immunizációnak köszönhető a bénulások számának normalizálódása.
Ami az oltóanyaggyártók hasznát illeti, a tádzsikisztáni hat körön túl a környező országok között is bőven akadt vevő a Sabin-cseppekre, hiszen a biztonság kedvéért Oroszország, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán, Kazahsztán és Afganisztán is elrendelte az oltásokat. Ezekben az országokban valóban nem is tört ki „járvány", csak Oroszországban majdnem: ott 14 poliós eset fordult elő. (WHO 7.2.2010)
Nőtt, vagy csökkent világszerte a gyermekbénulások száma?
Ha már Oroszországnál tartunk, érdemes tudni, hogy ott minden évben négyszáz körüli az AFP-k száma. A tavalyi 388 eset tehát egyáltalán nem kirívó, csak az, hogy több, mint egy évtized után az AFP-k között 14 esetben kimutatták a vad polio vírust. Amit valóban importálhattak Tádzsikisztánból. (Hangoztatják is, hogy egy kilenc hónapos poliofertőzött tádzsik kislány oroszországi látogatása indította el majdnem az orosz „járványt".) (HUMPHRIES 2010) Ez azonban a lényegen nem változtat: a bénulások száma ugyanannyi volt összességében, mint tíz éve akármelyik évben, az a 14 eset közöttük töredék, és lehetséges, hogy az a 14 beteg polio vírus nélkül is lebénult volna.
Több ország adatait megvizsgálva egyébként arra az eredményre jutunk, hogy a bénulások száma a fejlett országokban nagyjából stagnál, a fejlődő országokban azonban nő.
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/gyermekbenulas-tadzsikisztan-2010/tadzsikisztan-2010-teljes.html#sigProGalleria3fe422024c
Sok tévedéshez vezet, hogy mikor azt mondjuk, „gyermekbénulás", gyakorlatilag a poliomyelitisre, polióra gondolunk. Holott ezt a szót eredeti jelentése alapján az AFP-re kellene használni. Ez az össze-vissza elnevezgetés pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy homály üljön a szemünkön. Hiszen amikor a WHO buzgón azt hangoztatja, hogy a polio vírust el fogja törölni a Föld színéről (Janine Roberts cikkében még 2010 volt az irányév, mostanra ez kitolódott 2013-ra), hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gyermekbénulással számolnak le végleg. Holott a WHO valójában csak egy olyan vírus ellen küzd, ami nem is teljesen biztos, hogy bénulást okoz. Az AFP felől hallgat. Holott az AFP esetszámokat végignézve derül ki, hogy a bénulás nemhogy eltűnőben lenne, de egyre több áldozatot szed világszerte.
Már csak az a kérdés, vajon nem lenne-e kifizetődőbb, ha a hatástalannak tűnő polio védőoltásokra szánt súlyos pénzösszegeket inkább a veszélyes hulladékok kezelésére és a csatornahálózat javítására, bővítésére fordítanák Tádzsikisztánban. Legalábbis így megelőzhető lenne sok fertőző betegség, melyek az ivóvízzel terjednek: a tífusz, a vérhas, a bélfertőzések és a hepatitisz. Ugyanakkor sok olyan krónikus és a sokadik generációban jelentkező betegség is visszaszorítható lenne, melyeket a környezetszennyezés okoz hosszú távon: például a memória- és koncentrációromlás, a súlyos depresszió, a beszédzavarok, a tanulási nehézségek, a viselkedési és szaporodási rendellenességek, a rákkockázat fokozódása, a teratogenezis (az embrió torzfejlődése) és a DNS mutációk. És még az is lehet, hogy világszerte egy ilyen stratégia jelentené a megoldást a gyermekbénulás ellen is.
Összefoglalás és javaslat
Vizsgálódásaink során azt láttuk, hogy 2010 tavaszán Tádzsikisztánban azokon a területeken fordultak elő tömegesen bénulásos esetek, ahol két kritérium egyszerre teljesült: nagyfokú mezőgazdasági és/vagy ipari szennyezés, illetve a heves esőzések következtében pusztító árvizek. Ahol ezek közül egy nem teljesült, ott tömeges megbetegedések nem fordultak elő.
Mivel tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy egyes fémek és növényvédő szerek az emberi szervezetben felhalmozódva a gyermekbénulással klinikailag teljesen azonos tüneteket produkálhatnak, ezzel szemben a polio vírus megbetegítő voltával kapcsolatban már régóta kételyek merülnek fel, logikusnak tűnik a felvetés, hogy a „járvány" valójában tömeges mérgezés lehetett. Ezt csak tovább valószínűsíti a tény, hogy Tádzsikisztánban alapjában véve sem megoldott a biztonságos ivóvízhez jutás, az árvizek miatt pedig sok helyütt a fokozottan szennyezett folyóvizek fogyasztására kényszerülnek. Láthattuk azt is, hogy a védőoltások egyáltalán nem védték meg a lakosságot.
Felületesnek találjuk az egészségügyi szervek munkáját a bénulások okának felderítésében és az adatok nyilvánossá tételében. Szükséges lenne minden AFP-s beteg teljes körű kivizsgálása, és szervezetükben mind a vírusok, mind az ipari és mezőgazdasági mérgek jelenlétének felmérése. Egészséges kontrollcsoportok hasonló vizsgálatával és a mért értékek összehasonlításával derülhet csak fény az igazságra. Ez pedig már csak azért is sürgető, mert tizenöt év alatt meghétszereződött a világon a polio-gyanús bénulások száma.
Amíg a mérgezés-elmélettel szemben a víruselmélet nem tudja magát tudományosan megalapozott módon megvédeni, addig a WHO polio vírus elleni világméretű kampánya látszatintézkedésnek és pénzpazarlásnak tűnik, a gyermekbénulás elleni oltások beadása pedig etikai kétségeket vet fel.
A dolog a Szovjetunió létrejöttével kezdődött: akkor kezdték a gyapot hatalmas méreteket öltő termesztését pl. Üzbegisztánban, ahová a sivatagba csatornát építettek (1956), hogy öntözési célra elvezethessék az Aral tavat tápláló Amudarya folyó vízének jókora részét. Tádzsikisztánban szintén félszáraz vagy a sivatagból kiszakított területeken létesítettek farmokat.
A gyapot vegetációs időszaka a nyár, amikor a régióban gyakorlatilag nem esik eső. Ezért a gyapottermesztés 50%-os növelése, melyet a szovjet és a poszt-szovjet mezőgazdasági vezetők tűztek ki célul 1964 és 1994 között, túlzottan igénybe vette a régió vízellátását. A hevenyészetten megtervezett öntöző hálózatok következményeképpen a talaj elsavasodott, és a mezőgazdasági mérgeket más földekre, az Aral-tóba és a régió lakott területeire mosták.
https://nebancs.hu/polio-gyermekbenulas/gyermekbenulas-tadzsikisztan-2010/tadzsikisztan-2010-teljes.html#sigProGalleriac6621753a5
Az Aral tó egykori medrének üledékéből a szél időnként sós-, rovarirtó szeres porvihart kavar, melyet már a sarkkörön és Pakisztánban is észleltek. Ez a por a növényeket, a terményeket, az emberi egészséget is károsítja (vérszegénység, csecsemőhalálozás, gégerák, tüdő- és szembetegségek, leukémia, máj- és vesebetegségek). Egyes helyeken egy hektáron évente négy tonna szél által odahordott szennyezett só halmozódik fel. A környéken gyakoriak a fertőző betegségek és nehéz biztonságos ivóvízhez jutni.
Nem sokkal a tádzsik gyermekbénulás „járvány" kirobbanása előtt, 2010. márciusának végén a NASA felvétele szerint ilyen mérgező porvihar tartott dél-kelet felé, tehát Tádzsikisztán irányába. (NASA 2010)
A tanulmányt készítette: Lepold Andrea • Orvosi vonatkozásait lektorálta: Dr. Turcsányi Zsolt
ADB (Asian Development Bank): Environmental Profile of Tajikistan. 2000. www.adb.org/Documents/Books/Env_Profile_Tajikistan/Chapter_3.pdf
ADB (Asian Development Bank): Environmental Profile of Tajikistan. 2001. Retrieved 22 April 2011.
ADB (Asian Development Bank): Report and Recommendation of the President to the Board of Directors on a Proposed Loan and Technical Assistance Grant to the Republic of Tajikistan for the Irrigation Rehabilitaion Project. 2004. www.adb.org/Documents/RRPs/Taj/rrp-taj-33042.pdf
AU (American University): Aral Sea Loss and Cotton. Trade and Environment Database. 1995. http://www1.american.edu/ted/ARAL.HTM
Beattie, Briggs, Canavan, Doyle, Mullin, Watson: Acute lead poisoning: Five cases resulting from self-injection of lead and opium. The Quarterly Journal of Medicine, 1975 április. www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/1178812
Beigmohammadi et al.: Quadriplegia Due to Lead-Contaminated Opium. Middle East Journal of Anesthesiology. 19 (6) 2008. www.meja.aub.edu.lb/downloads/19_6/1411.pdf
BCI-EBRD ( Better Cotton Initiative, European Bank for Reconstrucion and Development): Growing "Better Cotton". 2008. http://www.bettercotton.org/files/Regions/Tajikistan/BCI_EBRD_Tajikistan_meeting_Sept08_final_report_eng_ext.pdf
Becker: Plagues and People. Lecture 17. Polio. University of California. https://eee.uci.edu/clients/bjbecker/PlaguesandPeople/lecture17.html
Bentsi-Enchill/ Working Group on Polio Eradication: Protocol for the investigation of acute flaccid paralysis and suspected paralytic poliomyelitis. Laboratory Centre for Disease Control, Ottawa. Peadiatr Child Health Vol 2 No 6 November/December 1997.http://www.pulsus.com/journals/pdf_frameset.jsp?jnlKy=5&atlKy=97&isArt=t&jnlAdvert=Paeds&adverifHCTp=&sTitle=Protocol%20for%20the%20investigation%20of%20acute%20flaccid%20paralysis%
20and%20suspected%20paralytic%20poliomyelitis,%20Pulsus%20Group%20Inc&HCtype=Physician
CDC (Centers for Disease Control and Prevention): Morbidity and Mortality Weekly Report. 26.6.1998. http://www.cdc.gov/mmwr/preview/mmwrhtml/00053644.htm
CDC (Centers for Disease Control and Prevention): Polio Outbreak in Tajikistan, Cases in Russia, Risk of Spread to other Central Asian Countries. http://wwwnc.cdc.gov/travel/notices/outbreak-notice/polio-tajikistan-russia-central-asia.htm Letöltve: 2011.3.11.
Darvas Béla: Az ötvenes évek üzenete. Aldrin és dieldrin. http://www.bdarvas.hu/ismeretterjesztes/kemiai_biztonsag/idn7 Letöltve: 2011. 09. 18.
Dési Illés: Népegészségtan. Semmelweis kiadó,1995.
EJF-PANUK (Environmental Justice Foundation Pesticide Action Network UK): The Deadly Chemicals in Cotton. London, 2007. http://www.ejfoundation.org/pdf/the_deadly_chemicals_in_cotton.pdf
GU (Goteborg University): Facial nerve paralysis following repair of the external ear canal with ionomeric cement. 2000.http://www.thefreelibrary.com/Facial+nerve+paralysis+following+repair+of+the+external+ear+canal...-a064507649
Győri József: Járványos gyermekbénulás.http://www.hazipatika.com/services/betegseglexikon/view/Jarvanyos_gyermekbenulas?id=154 Letöltve: 2011. szeptember 10.
Hasanova: Polio vaccination in Tajikistan to cover schoolchildren. 2010. May 28. http://tajikwater.net/docs/100528_asiaplus.htm
Higgins: Emerging or re-emerging bacterial zoonotic diseases: bartonellosis, leptospirosis, Lyme borreliosis, plague. 2004. Rev. - Off. Int. Epizoot. 23 (2): 569–581.
Hirte: Védőoltások pro és kontra. Medicina Humana Kht, 2005.
HMS (Harvard Medical School): Polio – Prognosis. 2007. http://www.sparkpeople.com/resource/health_a-z_detail.asp?AZ=366&Page=8
HRS (Health Research Staff): Story of Aluminum Poisoning. 1996. Health Research Staff. Health Research Books. http://books.google.hu/books?id=3-sXofRnbLsC&pg=PA16&lpg=PA16&dq=aluminum+%22motor+paralysis%22&source=bl&ots=QrwAsb82rb&sig=nyjPaAPrsMwFbNGvYOgSy1B9KN4&hl
=hu&sa=X&ei=O4_5TqzlJrHN4QSX0tmNCA&redir_esc=y#v=onepage&q=aluminum%20%22motor%20paralysis%22&f=false
Humphries: Russia confirms first polio case in 13 years. Reuters 14.5.2010. http://www.reuters.com/article/2010/05/14/us-russia-polio-idUSTRE64D26A20100514
IHPA (International HCH and Pesticides Association): Pop's Newsletter. 2006 december. http://www.ihpa.info/docs/newsletters/IHPA-POPs-Newsletter-No12.pdf
Marx, Glass, Sutter: Differential Diagnosis of Acute Flaccid Paralysis and Its Role in Poliomyelitis Surveillance. Johns Hopkins Egyetem, 2000. Epidemiologic Reviews, Vol. 22, No. 2. http://epirev.oxfordjournals.org/content/22/2/298.full.pdf
Monroe, David H.: Timeline on the Toxicology of Lead. HG Experts – Legal Experts Directory http://www.hgexperts.com/article.asp?id=21970 Letöltve: 2011. december 10.
NASA (National Aeronautics and Space Administration): Images of the Day – Aral Sea Dust Storm. April 4, 2010. Jeff Schmaltz. http://modis.gsfc.nasa.gov/gallery/individual.php?db_date=2010-04-04
Nordberg: Handbook on the toxicology of metals, Academic Press, 2007.
Peitersen E (1982). "The natural history of Bell's palsy".Am J Otol 4 (2): 107–11.
REACT (Rapid Emergency Assessment and Coordination Team) Tajikistan: Flood Appeal For East Khatlon, Tajikistan. 19 May 2010. http://reliefweb.int/node/355445
REACT (Rapid Emergency Assessment and Coordination Team) Tajikistan: Situation Report No. 10. 25 May 2010. http://reliefweb.int/node/356200
RFE/RL (Radio Free Europe/Radio Liberty): Anger at Tajik Authorities After Floods. Farangis Najibullah. 9 May 2010. http://reliefweb.int/node/353995 http://www.rferl.org/content/Anger_At_Tajik_Authorities_After_Floods/2036957.html
Roberts, Janine: Polio – the Virus and the Vaccine. In: The Ecologist, 2004. május. http://www.sparks-of-light.org/polio-cause.html. Letöltve: 2010. október 10.
Schneider, Dona: Public Health – the development of a discipline, 1. kötet. Rutgers University Press, 2008.
Scobey: Polio and the Public Health Law. From Archive of Pediatrics, May 1951. http://www.vaclib.org/sites/harpub/scoblaw.htm Letöltve: 2011. május 13.
Scobey: Polio Caused by Exogenous Virus? From Archive of Pediatrics, April/May 1954, v71, p111. www.harpub.co.cc/scobexog.htm Letöltve: 2011. május 13.
Scobey: Polio, Poison Cause – Obstructions to Investigation. From Archive of Pediatrics, April 1952. www.wellwithin1.com/scobpois.htm Letöltve: 2011. május 13.
Simonfalvi: Járványos gyermekbénulás a szomszédban. 2010. augusztus 9. http://www.gyermekevek.hu/s_kicsik/cikk/jarvanyos_gyermekbenulas_a_szomszedban
Sinclair: Malathion medical research. http://www.chem-tox.com/malathion/research/#index Letöltve: 2011. március 6.
Swarup, Anita: Coping with climate change impacts in Tajikistan. Oxfam. 2010. február 17. http://www.guardian.co.uk/environment/gallery/2010/feb/17/climate-change-impacts-tajikistan?intcmp=239
TMB (Tropical Medical Bureau): 120 cases of possible Poliomyelitis reported in Tajikistan. 22.4.2010. http://www.tmb.ie/exodus/news.asp?title=120-cases-of-possible-Poliomyelitis-reported-in-Tajikistan&id=177450 Letöltve: 2011. aug. 26.
UN (United Nations): Tajikistan: Interview with Head of UNICEF. Integrated Regional Information Networks. UN Office for the Coordination of Humanitarian Affairs 2003. http://reliefweb.int/node/129811
UNEP (United Nations Environment Programme): The State of the Environment. Water Resources. Tajikistan 2002. http://enrin.grida.no/htmls/tadjik/soe2001/eng/htmls/water/state.htm
UNEP (United Nations Environment Programme): National Implementation Plan on Realization of Stockholm Convention on Persistent Organic Pollutants in the Republic of Tajikistan, Dushanbe, 2007.
UNEP (United Nations Environment Programme): Report of the Central Asia Awareness Raising Workshop on the Rotterdam Convention and Stockholm Convention, 2008 http://www.pic.int/Portals/5/Workshop/Report%20Central%20Asia%20Workshop%202008.pdf
UNEP (United Nations Environment Programme): Environmental Performance Reviews – Tajikistan. 2004.
UNEP (United Nations Environment Programme): Practices in the sound management of chemicals. UNDESA, Stockholm Convention, UNEP, 2010. http://www.un.org/esa/dsd/resources/res_pdfs/publications/sdt_toxichem/practices_sound_management_chemicals_case_ex_1-14.pdf
UNEP (United Nations Environment Programme): Proceedings of the Subregional Meeting on National Strategy and Action Plan for Reducing/Eliminating POPs Releases, 1998. http://www.chem.unep.ch/pops/pops_inc/proceedings/moscow98/moscow98.pdf
UWO Approach to Acute Flaccid Paralysis. Neurological Medicine Pocketbook. UWO 2003. http://www.uwo.ca/cns/resident/pocketbook/approach/acute_flaccid_paralysis.htm
Victor: Bell's palsy following organophosphate poisoning. JAMA 1978. May 5.
Vidal: Tajikistan facing water shortages and climate extremes, report warns. 2010. február 17. http://www.guardian.co.uk/environment/2010/feb/17/tajikistan-water-shortages-climate-change
Warren: Brush with Death – a Social History of Lead Poisoning. JHU Press 2001. http://books.google.hu/books?id=bowkr3SNfLIC&dq=FACIAL+PARALYSIS+LEAD+POISONING&hl=hu&source=gbs_navlinks_s
West: Pesticides and Polio – A Critique of Scientific Literature. http://www.whale.to/vaccine/west5a.html Letöltve: 2011. május 19.
WHO (World Health Organization): Joint National/International Review of Acute Flaccid Paralysis (AFP) Surveillance – Nepal. WHO 2006. http://203.90.70.117/PDS_DOCS/B0391.pdf
WHO: The WHO Recommended Classification of Pesticides by Hazard. http://www.who.int/ipcs/publications/pesticides_hazard_rev_3.pdf Letöltve: 2011. március 6.
WHO Epidemiological Brief, World Health Organization, Regional Office for Europe, 7 February 2010.
WHO Epidemiological Brief, World Health Organization, Regional Office for Europe, 23 June 2010. http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0003/115275/WHO_EPI_Brief_23jun_2010e.pdf Letöltve: 2011. aug. 26.
WHO Epidemiological Brief, World Health Organization, Regional Office for Europe, 7 February 2011. http://www.euro.who.int/en/what-we-do/health-topics/disease-prevention/vaccines-and-immunization/publications/2011/who-epidemiological-brief-12-importation-of-wild-poliovirus-and-response-measures-in-the-european-region
WHO: Polio Case Count. http://apps.who.int/immunization_monitoring/en/diseases/poliomyelitis/case_count.cfm 2012. aug. 10.
WHO: Polio Case Count. http://apps.who.int/immunization_monitoring/en/diseases/poliomyelitis/case_count.cfm 2012. jan.1.
AZ ÁBRÁKON SZEREPLŐ ADATOK FORRÁSAI:
AFP megbetegedések (térkép): Agol, Vadim I.: The Struggle Against Poliomyelitis. The Global Virus Response Meeting, Washington D.C., March 1-3, 2011. www.ihv.org/.../GVRN-talk-abridgedAgol2pm.html Letöltve: 2011. szeptember 12.
Esőzések (térkép): A ReliefWeb humanitárius hírportál dokumentumai 2010. április 11-június 8 között. reliefweb.int Letöltve 2011. szeptember 20.
Növényvédő szer használat (térkép): UNEP (United Nations Environment Programme): National Implementation Plan on Realization of Stockholm Convention on Persistent Organic Pollutants in the Republic of Tajikistan, Dushanbe, 2007.
Főbb ivóvízforrások (kördiagram): UNEP (United Nations Environment Programme): Environmental Performance Reviews – Tajikistan. 2004.