Vírus vagy mérgezett ivóvíz?

Írta: Lepold Andrea – 2011. december 29.

A tádzsik gyermekbénulás „járvány" nyomában

A hivatalos álláspont szerint a gyermekbénulás-járványokat a poliovírus okozza. Több kutató azonban ezt az elméletet igen kétségesnek találja, és egy sor bizonyítékot hoz arra, hogy inkább tömeges mérgezésről lehet szó. A Nebáncsvirág Egyesület saját tanulmányában az utóbbi, alternatív magyarázatból kiindulva vizsgálja meg a 2010-es tádzsikisztáni „járvány" hátterét: lehetséges-e, hogy a megbetegedéseket vírus helyett ipari és mezőgazdasági szennyezés okozta?

A 2010-es tádzsikisztáni gyermekbénulás „járvány" nagy médiavisszhangot kapott, hiszen Tádzsikisztán a WHO Európai Régiójához tartozik, s ez már – állítólag a védőoltásoknak köszönhetően – közel egy évtizede gyermekbénulástól mentes volt. Az egész év során 579 polio-gyanús megbetegedésről („AFP") adtak hírt, és ezek háromnegyedében be is bizonyosodott a poliovírus jelenléte.
A WHO a betegek oltási történetét még a „járvány" kezdetén megvizsgálta, és kiábrándító eredményre jutott. A nyolcvanhét követhető oltási történettel rendelkező beteg mindegyike kapott korábban orális polio vakcinát (Sabin-cseppet). Hetvenhatan, vagyis 87,35% három vagy több adagot, tizenegyen (12,64%) pedig kevesebb, mint hármat.
Figyelembe véve, hogy a betegek nagy része öt év alatti gyermek volt, s ezért az utolsó vakcinát nem kaphatták régen, ez az arány igencsak elgondolkodtató. Hogyan lehetséges, hogy lebénultak, ha többszörös immunizáción estek át?

A vita

Gyakorlatilag a mai napig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a gyermekbénulás (más néven poliomyelitis) vírus okozta betegség, s így lehetséges ellene védőoltással védekezni.
A poliovírus ugyan könnyen terjed, de a fertőzöttek mindössze 6%-ában okoz betegséget, és ebből kevesebb, mint 1% bénul le átmenetileg vagy véglegesen. Ugyanakkor létezik számos olyan betegség, melyek tüneteiket és lefolyásukat tekintve az összetévesztésig hasonlítanak a poliomyelitisre, csak éppen nem bizonyítható a poliovírus jelenléte. Ezeket a betegségeket összefoglaló néven non-polio AFP-nek, tehát nem poliovírus okozta heveny petyhüdt bénulásnak hívják.
Ralph R. Scobey gyermekbénulás-kutató már az ötvenes években rámutatott arra, hogy az összes heveny petyhüdt bénulás kiváltó oka valójában a mezőgazdasági és ipari szennyezés lehet, egy esetleges vírusfertőzés pedig ennek csupán következményeképpen, a már legyengült szöveteket támadja meg. Elméletét több kísérleti és hétköznapi megfigyelés is alátámasztja: bizonyos növényvédő szerekről és fémekről régóta ismeretes, hogy bénulást okozhatnak. Továbbá gyermekbénulás járványok csak a 19. század vége óta ismertek, amikor is megjelentek a piacon az első nehezen lebomló növényvédő szerek, mint amilyen a hírhedt DDT. Az a tény is az ő teóriáját támogatja, hogy nehézfém kivezető szerekkel már számtalan esetben sikerült a betegeknél javulást elérni.

Ipari és mezőgazdasági szennyezés

Egyes fémekről, elsősorban az ólomról, az ónról, az arzénről, az alumíniumról és a higanyról több kísérlet is bizonyította, hogy a szervezetben felhalmozódva gyermekbénulás-szerű tüneteket okoznak. Ezek közé tartozik a hasmenés, az agyvelőgyulladás, az általános izombénulás, de elsősorban a lábak bénulása és légzésbénulás.
A növényvédő szerek közül különösen azok veszélyesek, melyek az idegrendszer megfelelő működését biztosító enzimet, az acetil-kolineszterázt blokkolják. Ettől kezdve az idegsejtek megszűnnek kommunikálni egymással, károsodik az idegi koordináció, és olyan tünetek mutatkoznak, mint remegés, hányinger, gyengeség, vagy akár bénulás és halál.
Kisebb testméretük, eltérő anyagcseréjük, gyorsan növekvő és fejlődő szervrendszerük, illetve a fejletlen vér-agy gát miatt a gyermekekre eredendően nagyobb veszélyt jelentenek ezek a mérgek. Magyarázatul szolgálhat ez arra, hogy a gyermekbénulás „járványok" áldozatai miért nagyrészt öt év alatti gyermekek.

Mi a helyzet Tádzsikisztánban?

Tádzsikisztánban a növényvédő szerek használata általában véve igen felelőtlen. A szovjet érában folyó erőltetett menetű gyapottermesztés azt eredményezte, hogy a talajban a mai napig magas koncentrációban mutathatók ki a mérgek. A mai illegális kereskedelem következményeképpen pedig továbbra is olyan peszticidekkel terhelik a környezetet, melyek gyakran a WHO besorolása szerint is „kiemelten kockázatosak".
Egy pillantást vetve a járványügyi térképre jól látható, hogy a mezőgazdasági területek közül Kurganteppa város környékén fordult elő a legtöbb bénulás. Kurganteppa a tádzsik gyapottermesztés szíve. A Vakhsh folyó völgyében fekszik, ahol az ország legmagasabb növényvédőszer-koncentrációját mérték a talajban: hektáronként 48 kilogrammot. Ráadásul a várostól nem messze található az ország legnagyobb növényvédő szer temetője, ahol a szovjet időkben körülbelül 7500 tonna forgalomból kivont vagy lejárt szavatosságú veszélyes vegyi anyagot ástak el. Ez a szeméttelep nincs jelölve, nincs bekerítve, mossa az eső, fújja a szél, így szabadon szennyezi a talajt és a levegőt. A helyiek pedig szabadon bejárhatnak a konténereket kiásni saját használat vagy kereskedelem céljából.
Hasonlóan felelőtlen a növényvédő szer raktárak fenntartása. Ezek közül sok romos állapotban van, és előfordul, hogy lakóháznak is használják őket. Nem ritka eset, hogy az ilyen raktárak felől lecsorgó esővíz mérgezéses halált okoz szarvasmarháknál.
Az ipari területek közül a legtöbb bénulás a takobi és a tursunzade-i kohók környékén, illetve a mellettük elhaladó folyók alsóbb szakaszain fordult elő. A fővárostól északra fekvő Takobban rendszeresen ólmot és cinket engednek a Varzob folyóba. Tursunzade-ban talán a világ legnagyobb alumíniumkohászata található, mely a környéket leginkább fluorral szennyezi. (Ez bénulást nem okoz.) A tádzsik fémfeldolgozásról azonban általában kijelenthető, hogy salakanyagaikat nem kezelik, hanem nemzetközi környezeti előírásoknak nem megfelelő módon derítőkben tárolják. Ezek a derítők higanyt, antimont, alumíniumot és ólmot tartalmaznak. Veszélyeztetik a levegő, a talaj, a talajvíz, és főleg szélsőséges időjárási körülmények között a felszíni vizek tisztaságát.
További általános probléma, hogy a lejárt szavatosságú vagy használt higanyos fénycsöveket illegális lerakóhelyeken és a közönséges városi szemétdombokon tárolják. Ezek a szétdobált higanyos lámpák olyan jelentős kockázatot hordoznak magukban, hogy az Ázsiai Fejlesztési Bank többek között ezeket ítéli a legveszélyesebb mérgező hulladékoknak Tádzsikisztánban.

A közvetlen kiváltó ok

A fenti veszélyforrások folyamatosan krónikus mérgezéssel fenyegetik a tádzsik lakosságot, azonban önmagukban nem okozhatták csaknem hatszáz ember átmeneti vagy végleges bénulását mindössze néhány hónap leforgása alatt. Csakis akut, tehát egyszeri, nagy dózisú mérgezésről lehetett szó.
A közvetlen kiváltó ok a heves esőzések sorozata lehetett, mely 2010 áprilisa és júniusa között az ország dél-nyugati részén több helyszínen sárfolyásokhoz, fölcsuszamlásokhoz és árvizekhez vezetett. A térség több, mint egy évtizede nem szenvedett el ennél súlyosabb katasztrófát. Legalább negyven ember meghalt, az utak járhatatlanná váltak, hidak dőltek össze, marhacsordák pusztultak el, vízvezetékek sérültek meg, odaveszett az élelmiszer-tartalék és a vetőmag, és vagy kétezer hektár mezőgazdasági terület került víz alá. Ami pedig a „járvány" kirobbanásának oka lehetett: körülbelül hetvenezer ember maradt biztonságos ivóvíz nélkül.
Az események a legrészletesebben Kulob városában követhetőek nyomon. Itt nem volt kiemelkedően magas a bénulások száma, de ezt a régiót sújtotta a legtöbb és leghevesebb esőzés, és ez Tádzsikisztán és az összes poszt-szovjet állam legszegényebb körzete. Fél kilométernyi vízvezeték ment tönkre, és ezáltal a város százezer lakosa több, mint egy hónapra rendszeresen elérhető, biztonságos ivóvíz nélkül maradt. Két és fél héttel a katasztrófa kezdete után egy humanitárius hírportál szerint Kulobban súlyossá vált a járványügyi helyzet. Június közepén egy időben számolnak be a vízvezetékek megjavításáról és arról, hogy a polio-gyanús megbetegedések száma látványosan csökkent. A kritikus időszakban a környék lakossága minden bizonnyal ülepített folyóvíz fogyasztására kényszerült, mely tartalmazta az iszapból felkavart nehézfémeket és növényvédőszer-maradékokat.
Az esőzések és a megbetegedések összefüggése jól látható a grafikonon és a térképen (2-3. ábra). A bénulásos esetek száma az esőzések kezdetekor, március végén nőtt meg hirtelen. A csúcs május közepén volt, aztán miután május végén normalizálódott az időjárás, lassan gyakorlatilag újra átlagossá vált a bénulásos esetek száma. A térkép szerint a járvány gócpontjai az árvíz sújtotta, sűrűbben lakott, szennyezett folyók menti megyék voltak.

Ólommérgezés a takobi kohóból

Egy 2010. áprilisi jelentés adatait térképen feldolgozva jól látható, hogy a megbetegedések túlnyomó többsége a Varzob és a Kafirnigan folyók mentén történt. Ezeket a betegeket a következő tünetekkel regisztrálták: nagyrészt hasmenés és végtagbénulás, kisebb számban légzésbénulás, arcidegbénulás, illetve mindezek kombinációja.
A Varzob folyó felső szakaszánál fekszik Takob. A takobi kohóból, mint láttuk, rendszeresen cinket és ólmot engednek a folyóba. Tudjuk, hogy az ipari derítők és hulladéklerakatok nincsenek biztonságosan elkerítve és szigetelve, ezért feltételezhető, hogy a heves esőzések nyomán a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségben jutottak ezek a fémek a folyóvízbe, majd fogyasztással a környéken lakók szervezetébe.
Ezt a feltevést látszanak igazolni a felsorolt tünetek is, hiszen az ólommérgezés általános következményei a hasmenés, súlyosabb esetekben agyvelőbántalmak (bár a jelentésben ez nem szerepel, de tipikus AFP-s tünet) és végtagbénulás, de feljegyeztek már arcidegbénulást és légzésbénulást is. Tehát a jelentett tünetek mindegyikét okozhatta ólommérgezés.
Érdekes módon a térkép szerint azokon a helyeken, ahol ebben az időszakban szintén pusztítottak árvizek, de nem volt annyira jelentős a környezetszennyezés, ott elenyésző volt a megbetegedések száma. Ez különösen Kulob környékén meglepő, hiszen ezt a régiót sújtották leginkább a heves esőzések, viszonylag sűrűn lakott (Kulob az ország negyedik legnagyobb városa), ugyanakkor az ország legszegényebb körzete. Itt ennek ellenére nem csak ez az áprilisi térkép, de az összesítő térkép is relatíve kevés megbetegedést mutat.

Arcidegbénulások és AFP-k magyarázat nélkül

Érdekes, hogy az esetek között akadt arcidegbénulás is. Tudni kell, hogy a poliomyelitis definíciója szerint a bénulás csak a végtagokat és a mellkasi izmokat érintheti. Amennyiben az arc bénulásáról van szó, nem merül fel a poliomyelitis gyanúja (AFP), és nem is kell jelenteni. Ez azért is furcsa, mert a Johns Hopkins Egyetem tanulmánya szerint az arcidegbénulásokat okozhatja a polio vírus, illetve lehet a Guillain-Barré szindróma tünete is, tehát mégiscsak AFP-nek kellene számítani őket.
A WHO 2011. februárjában 712 tádzsikisztáni bénulásról beszélt, a jelenlegi statisztikában azonban már csak 579 szerepel. Amennyiben azokat az eseteket számolták le, melyekben "csak" az arc bénult le, akkor 19%-ra becsülhetjük a "járvány" során fellépő összes arcidegbénulást, ez pedig túl sok ahhoz, hogy véletlen legyen.
Az amerikai egészségügyi hatóság már évtizedekkel ezelőtt felfigyelt arra, hogy a polio-gyanús esetek mellett meglepően magas az arcidegbénulások száma. Feltételezésük szerint ennek oka a Lyme-kórt okozó baktérium lehet. Tádzsikisztánban azonban ez kizárt, hiszen ott ilyen fertőzést a történelem során még sohasem regisztráltak.

Érvek és ellenérvek

Bár a média feltűnően hallgatott a „járvány" és az árvizek egybeeséséről, a hivatalos álláspont érvelhetne azzal, hogy az ivóvízbe polio és más, szerintük bénulást okozó vírust tartalmazó széklet mosódhatott, és ez okozhatta a tömeges megbetegedéseket. Bizonyíték azonban erre nincs. Igaz, nem is érvelnek ilyesmivel.
Kérdéses, hogy egyáltalán lehetséges-e, hogy egy vírus, ami széklettel szennyezett ivóvízzel terjed, ilyen rövid idő alatt ekkora területen fertőzzön?
Továbbá hogyan fordulhat elő, hogy ahol relatíve elenyésző volt a mérgek jelenléte, hiába voltak árvizek és hiába rossz az ivóvízellátás, a poliovírus mégsem terjedt?
Nem logikus-e, hogy a bénulást minden esetben az ipari és mezőgazdasági szennyezés okozza, a vírusok jelenléte vagy hiánya pedig teljesen mellékes?
Ahhoz, hogy az alternatív magyarázatot kétséget kizáróan el lehessen vetni, módszeresen ki kellene vizsgálni, hogy valóban kizárható-e a tömeges mérgezés lehetősége, és azt is, hogy miért van az, hogy a poliofertőzöttek körülbelül mindössze 6%-a betegszik meg.
Nincs tudomásunk arról, hogy a WHO vagy más szervezet végzett volna valamilyen megbízható vizsgálatot, mely eldöntené a vitát: (1) mennyi az AFP-s betegek, illetve összehasonlításként az egészséges emberek vérének, szöveteinek növényvédőszer-maradék és nehézfémtartalma, illetve (2) mindkét esetben milyen, a gyermekbénulással összefüggésbe hozott vírusok fordulnak elő a székletben.
Amíg ilyen vizsgálat nem történik, a WHO és más egészségügyi hatóságok tudománytalanul járnak el, mikor Scobey és társai érvelését már fél évszázada különösebb elfogadható magyarázat nélkül lesöprik az asztalról. Sőt, felelőtlenül viselkednek emberek millióival szemben, hiszen eltitkolják a beteg gyermekek elől, hogy nehézfém kivezető szerekkel lehet esély a gyógyulásra, a fejlődő országok kormányai részére pedig etikailag kifogásolható ajánlásokat tesznek, hogy szegényes költségvetésüket hatástalan védőoltások megvásárlásával terheljék.

Miért is oltunk a gyermekbénulás ellen?

Mint láttuk, Tádzsikisztánban a követhető oltási történettel rendelkező poliós betegek mindegyike kapott már poliovírus elleni oltást, sőt, majdnem kilencven százalékuk hármat, vagy annál többet is. Holott többnyire öt év alatti gyermekekről van szó. Az oltás ezek szerint nem védte meg őket a betegségtől.
A hivatalos szerveket is zavarba hozta ez az adat, hiszen a tádzsik egészségügyi minisztérium szerint a katasztrófa sújtotta területeken a lakosság átoltottsága a szükségesnél is magasabb volt. Ilyen körmondattal magyarázkodnak: „A higiéniás viszonyok és az ivóvízellátás romlása miatt a folyamatosan súlyos árvizekkel sújtott dél-nyugati régiókban a polio vírusnak való környezeti kitettség növelhette a poliomyelitis előfordulását a vártnál magasabb mértékben."
Magyarul, az átoltottság soha nem lehet elég magas.
Bizonyára a WHO is meglepődött, mert a következő mondat olvasható a 2010. júniusi beszámolóban: „Vizsgálat folyik a jelentett immunizációs státusz pontosságának felderítésére." A vizsgálat azonban úgy tűnik, nem hozott biztatóbb eredményt, mert nem publikáltak helyreigazítást. Ugyanakkor ettől kezdve a fenti immunizációs adatok sem jelentek meg többé, mintha a WHO sejtené, hogy a dolog botrányszagú.

A lényeg: a WHO eddig semmiféle magyarázattal nem tudott szolgálni az oltások hatástalanságát illetően.

A sok ellentmondás ellenére mégis mindenütt a polio vírus elleni oltások fontosságát hangoztatják, és bizonygatják, hogy Tádzsikisztánban a „járvány" kitörése után hamarosan elrendelt újabb hat (!) körös immunizációnak köszönhető a bénulások számának normalizálódása.
Ami az oltóanyaggyártók hasznát illeti, a tádzsikisztáni hat körön túl a környező országok között is bőven akadt vevő a Sabin-cseppekre, hiszen a biztonság kedvéért Oroszország, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán, Kazahsztán és Afganisztán is elrendelte az oltásokat.

Nőtt vagy csökkent világszerte a gyermekbénulások száma?

Több ország adatait megvizsgálva arra az eredményre jutunk, hogy a bénulások száma a fejlett országokban nagyjából stagnál, a fejlődő országokban azonban nő. (Ne feledjük: a statisztikákba a kizárólag az arcot érintő bénulásokat nem számolják bele!)
Sok tévedéshez vezet, hogy mikor azt mondjuk, „gyermekbénulás", gyakorlatilag a poliomyelitisre, polióra gondolunk. Holott ezt a szót eredeti jelentése alapján az AFP-re kellene használni. Ez az össze-vissza elnevezgetés pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy homály üljön a szemünkön. Hiszen amikor a WHO buzgón azt hangoztatja, hogy a poliovírust el fogja törölni a Föld színéről, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gyermekbénulással számolnak le végleg. Holott a WHO valójában csak egy olyan vírus ellen küzd, ami nem is teljesen biztos, hogy bénulást okoz. Az AFP felől hallgat. Holott az AFP esetszámokat végignézve derül ki, hogy a bénulás nemhogy eltűnőben lenne, de egyre több áldozatot szed világszerte.
Már csak az a kérdés, vajon nem lenne-e kifizetődőbb, ha a hatástalannak tűnő polio védőoltásokra szánt súlyos pénzösszegeket inkább a veszélyes hulladékok kezelésére és a csatornahálózat javítására, bővítésére fordítanák Tádzsikisztánban. Legalábbis így megelőzhető lenne sok fertőző betegség, melyek az ivóvízzel terjednek, és sok olyan krónikus és a sokadik generációban jelentkező betegség, melyeket a környezetszennyezés okoz hosszú távon.