Egyesületünk politikától és vallási hovatartozástól független szervezet!
Oldalainkat 1209 vendég és 0 tag böngészi
Legyen választható a kötelező!
Ahhoz, hogy az ember az oltások hatásait megértse, legalább részben meg kell ismerkednie azzal a tudással, amelyet az immunológiai kutatások eredményei közvetítenek ezekről a folyamtatokról.
... „Az M-M-RvaxPro oltás nem etikus módon készült: kikísérletezése és létrehozása során abortusz során életét vesztett magzatok sejtjeit használták fel." ...
Az itt olvasható tartalom Dr. Martin Hirte – Védőoltások Pro és Kontra könyvéből származik. A könyv tartalmát szerzői jogok védik. A közzétételi engedélyt a hazai kiadó jóvoltából kizárólagosan kaptuk meg.
Ahhoz, hogy az ember az oltások hatásait megértse, legalább részben meg kell ismerkednie azzal a tudással, amelyet az immunológiai kutatások eredményei közvetítenek ezekről a folyamatokról. Mindazonáltal még sok összefüggés tisztázatlan, főleg a csecsemők immunrendszerére vonatkozóan – pont arra, melyről az oltásokhoz kapcsolódóan éppen szó van – jelentős részekre még nem derült fény.
Az emberi szervezetet a külvilágtól elválasztó védelmi vonal része. Egészséges emberben dinamikus egyensúly van a bőrön és a nyálkahártyákon élő mikroorganizmusok között. Az emberi szervezetben élő hozzávetőleg 2.5 kg baktérium, szám szerint meghaladja az ember „saját sejtjeinek" számát. Ezek az élőlények fajuk száma szerint megközelítik, vagy talán meg is haladják az ezres nagyságrendet. Alapvetően szükségesek az emberi élethez, úgy mint a víz, vagy az oxigén. Az életkor, az életmód, a testtájék, az egészségi állapot és még sok minden más befolyásolja a flóra aktuális összetételét. A szájban, orrban, garatban a következő normál flórát képező mikróbákat találhatjuk:
környezeti hatások: pl. fizikai sugárzások, dohányfüst, ártalmas élelmiszerek stb.
3. A fertőzést átvivő tényező (pl. cseppfertőzés, szájon keresztül, sérült bőrön, nemi kapcsolat útján stb.)
A fenti három feltétel közül ha egy hiányzik, akkor megbetegedés nem jöhet létre.
1. Kórokozó
Az elnevezés paradoxona: a fenti szabályt ismerve tudjuk, hogy önmagában a kórokozó nem kórokozó. Az általánosan elterjedt elnevezés miatt maradunk mégis ennél.
Az emberi bélflórában nagy mennyiségben előforduló, az emésztésben és az egészség fenntartásában fontos szerepet játszó bak-térium, az E. coli.
Baktériumok: szabad szemmel nem látható méretű néhány ezredmilliméternyi kiterjedésű változatos alakú élőlények, melyek önálló anyagcserét folytatnak, osztódással szaporodnak és a legkülönfélébb környezeti feltételek mellett élnek.
Az emberi szervezetben több baktérium fordul elő, mint „saját sejt”. Ezek a területek: a bőr, a nyálkahártyák, és a belek. A születést követő néhány órában „fertőződik” meg velük a csecsemő szervezete. Minden emberben más és más összetételű a baktériumflóra (flóra: adott területen élő növény-illetve baktériumfajták összessége). Ez a flóra állandó változásban van.
Néhány baktériumfajta az emberben megbetegedést idézhet elő, felborítva a természetes egyensúlyt. (Pontosabban: a szervezet védőerői egyensúlyának a felborulása nyit utat a „kórokozó” túlszaporodásának). A baktérium és a szervezet reakciójából speciális szöveti elváltozások és betegségtünetek alakulhatnak ki.
Vírusok: A baktériumoknál 10-100-szor kisebb, önálló életvitelre képtelen paraziták. Minden vírus tartalmaz örökítőanyagot (DNS, vagy RNS) és fehérjét. A fertőzést az örökítőanyag önmagában is előidézheti. Sejtekbe, baktériumokba jutva átprogramozzák a gazdaszervezet működését. A megbetegítés lefolyását tekintve megkülönböztethető heveny lefolyású (néhány nap, vagy hét) és elhúzódó lefolyású (több év) forma.
2. A fogékony szervezet
Claude Bernard-nak, a híres XIX századi francia orvos-fiziológusnak tulajdonítják a következő mondást: „A mikroba semmi, a környezet minden.” Tehát a „legveszélyesebb kórokozó” sem tud betegséget előidézni, ha nincsenek meg a megfelelő feltételei. A fenti tételt az elmúlt több, mint száz évben számtalanszor bebizonyították. Valójában az oltások gyakorlatával is ezt az utat járják, azaz a szervezet fogékonyságát igyekeznek csökkenteni. (Most használjuk ezt a kifejezést így jóindulatúan, bár sajnos elég sok adatunk van arra, hogy a cél egészen más). A fogékonysággal a pszicho-neuro-immunológia, mint viszonylag új tudományterület foglalkozik. Összefüggést keres és ismer fel a személyiség-típusok, a tanult problémamegoldó módszerek, a stressz fajtái, a szociális helyzet, az immunrendszer-, a belső elválasztású mirigyek és az idegrendszer működése, valamint a betegségek között.
Az emberi szervezetet a külvilágtól elválasztó védelmi vonal része. Egészséges emberben dinamikus egyensúly van a bőrön és a nyálkahártyákon élő mikroorganizmusok között. Az emberi szervezetben élő hozzávetőleg 2.5 kg baktérium, szám szerint meghaladja az ember „saját sejtjeinek" számát. Ezek az élőlények fajuk száma szerint megközelítik, vagy talán meg is haladják az ezres nagyságrendet. Alapvetően szükségesek az emberi élethez, úgy mint a víz, vagy az oxigén. Az életkor, az életmód, a testtájék, az egészségi állapot és még sok minden más befolyásolja a flóra aktuális összetételét. A szájban, orrban, garatban a következő normál flórát képező mikróbákat találhatjuk:
A tudomány a fertőző betegségek terjedésének három elengedhetetlen feltételét ismeri:
Claude Bernard-nak, a híres XIX századi francia orvos-fiziológusnak tulajdonítják a következő mondást: „A mikroba semmi, a környezet minden.” Tehát a „legveszélyesebb kórokozó” sem tud betegséget előidézni, ha nincsenek meg a megfelelő feltételei. A fenti tételt az elmúlt több, mint száz évben számtalanszor bebizonyították. Valójában az oltások gyakorlatával is ezt az utat járják, azaz a szervezet fogékonyságát igyekeznek csökkenteni. (Most használjuk ezt a kifejezést így jóindulatúan, bár sajnos elég sok adatunk van arra, hogy a cél egészen más). A fogékonysággal a pszicho-neuro-immunológia, mint viszonylag új tudományterület foglalkozik. Összefüggést keres és ismer fel a személyiség-típusok, a tanult problémamegoldó módszerek, a stressz fajtái, a szociális helyzet, az immunrendszer-, a belső elválasztású mirigyek és az idegrendszer működése, valamint a betegségek között.