Oltás papíron, hülyeség ellen
Ki kiált farkast?
Kisebb fajta lavinát indított el a Magyar Nemzet egyik cikke, mely a félreoltás hazai helyzetére világított rá. A következőkben erre a 2016. november 3-án megjelent írásra és az ezt követően beindult médiavisszhangra reagálunk. Mivel a cikkben a Nebáncsvirág Egyesületet is megnevezték – nem éppen pozitív színben feltüntetve –, ezért kötelességünknek érezzük, hogy állást foglaljunk a témában.
Már a cikk címén is sokan felháborodtak: „Orvosok, akik csak papíron oltanak". A témában némi jártassággal bírók számára azonban nem új keletű dolgot feszeget az írás.
Elsőként le kell szögeznünk, hogy a problémára elsőként nem az „oltásvallásban” elvakultan hívők hívták fel a figyelmet. Egyesületünk fennállása óta folyamatosan reflektorfényben tartotta félreoltás jelenségét és több ízben jeleztük az érintettek felé is. Ezeket a jelzéseket a hivatalos szerveink szóra sem méltatták. Sőt, mi több, egy Pest megyei településen informálódva nem oltató szülőktől tudtuk meg, hogy maguk a népegészségügyi szervek munkatársai küldik xy orvoshoz a problémás szülőket, hogy „papírozza már le az oltásait a gyereknek, mert nekik is ciki az ügy" (plusz adminisztráció). Az mno újságírója azt sem említette meg (nem tudta), hogy több évtizedes jelenségről kell beszélnünk.
A bulvárirányultságú újságírás számára ismeretlen az a magatartás, ami nagyban hozzájárult a „papíron oltás” létrejöttéhez. Általános háziorvosi hozzáállás, hogy sokszor indokolt esetben sem kér felmentést az orvos az amúgy szakmai szempontból nem oltható gyermek részére. Gyorsan le kell szögezni, hogy a hazai szakmai leirat (Módszertani Levél – EPINFO) és a gyártói dokumentáció nem minden esetben van összhangban. Ilyen például a védőoltási ellenjavallat kérdése is. A hazai rendszer figyelmen kívül hagyta a szinte minden oltásban szereplő idézetet: „Ellenjavallatok: Ismert szisztémás túlérzékenységi reakció a (szóban forgó) vakcinák bármely összetevője iránt, vagy életveszélyes reakció a vakcina vagy egy ugyanilyen anyagokat tartalmazó oltóanyag korábbi alkalmazása után.” Az az orvos, aki jelenteni merészel, az „fekete pontot” kap a rendszertől. „Mert az oltásokkal nem lehet baj!” A jelentéseket pedig egy olyan szerv bírálja el (ÁNTSZ), aki maximum csak papíron ismeri a pácienst. Gyakorlatilag olyanok döntenek, akik nem is látnak beteget.
A mno cikke és a benne elhangzott nyilatkozatok, akárki szájából is hangzottak el, ugyanazzal a nívóval bírnak. Alapvető szakmai és logikai kifogással lehet illetni őket. Vegyük sorba ezeket.
„Póta szerint azzal, hogy csak papíron kapják meg a gyerekek az oltásokat, az a legnagyobb probléma, hogy így olyan betegségek ellen is védtelenek lesznek, amelyek hazánkban ugyan nem vagy ritkán fordulnak elő, de külföldön megfertőződhetnek velük.”
A kijelentésből arra lehetne következtetni, hogy külföldön (= mindenhol) rosszabbul csinálnak valamit. Európában a miénknél csak lazább oltási rendszerek vannak, a népesség általános egészsége mégis jobb. További kérdést vet fel, hogy ennyire „buták” odakint a hatóságok, vagy valami más az oka?
„A kötelező oltások között szerepel a járványos gyermekbénulás, a szamárköhögés, a diftéria (torokgyík), a kanyaró, mumpsz és a tbc elleni vakcina is. Póta György elmondta, ezek ma is létező betegségek, ezért fontos, hogy a gyerekek megkapják a védőoltásokat."
Ha Póta úr a hivatalos „mantrán” túl is tájékozódna, – akár saját szakmája szakirodalmában is – akkor ismernie kellene a következőket.
A járványos gyermekbénulás csak nevében járványos, régóta megfigyelték ugyanis, hogy az ilyen beteget nem kell elkülöníteni a környezetétől, mert a betegség nem terjed testi kontaktus útján. A polio vírus (a vélt kórokozó) pedig 99%-ban nem okoz betegséget. Ezek tények. (Egy alternatív magyarázat szerint ezek az ellentmondások azért létezhetnek, mert a gyermekbénulás valójában tömeges mérgezés, melyet általában a szennyezett ivóvíz okoz. – Egyesületünk eddig meg nem cáfolt, tényekre alapozott következtetése is ezt látszik alátámasztani.) A gyermekbénulás esetében tehát kétségbe vonható, hogy a védőoltásnak van-e létjogosultsága. (Bővebben itt!)
A másik égbekiáltó baki a tbc elleni vakcina ilyetén megnevezése. Ezúton mondjuk el (immáron vagy századszor): a tuberkulózis – klasszikus formájában a tüdőgümőkór – ellen nincs hatásos vakcina. Ez nem szélsőséges elfogultság, hanem tudományos tény. Az oltóanyag két igen ritka szövődménnyel szemben ad némi (elég bizonytalan) védelmet, az egyik a milinaris tuberculosis (tuberculotikus gümők tartalma a véráramba, vagy a nyirokáramba jutva, testszerte 1-3 mm átmérőjű gyulladásos gócokat okoz), a másik pedig a Meningitis tuberculosa (más néven Basilaris meningitis – agyhártyagyulladás). A tuberkulózist a javuló életkörülmények és a korai felderítésekkel karöltve alkalmazott szakszerű orvosi ellátás szorította háttérbe.
„A legtöbben a kanyaró elleni oltást szeretik elbliccelni, pedig ebbe a betegségbe egy fiatal, egészséges felnőtt is belehalhat – mondta az orvos." A kijelentés rendkívül rafináltan van megfogalmazva, de ezúttal helyesen. A kanyaróval elsősorban veszélyeztetett korosztály, a betegségen át nem esett és oltások által (már) nem védett felnőtt és idősebb korosztály, illetve a csecsemők.
Az oltásokkal célbavett gyermekkorosztály lenne pont az, akik a legkönnyeben viselik a betegséget (természetes átesést). – A korai csecsemőkor időszakában kizárólag a betegségen átesett anyuka anyatejjel táplált csecsemője tekinthető egyedül védettnek, aminek esélyét mára az oltásokkal sikerült megszüntetni (okok: az anyák nem estek át természetes módon a betegségen – a korai csecsemőkorban pedig még nincs oltás). Az idősek többnyire átestek a kanyarón, így ők (egyelőre) nem tekinthetők veszélyeztetett korcsoportnak. Az elkövetkezendő nemzedék már igen (történetesen pont az oltások miatt – felnőttkori ismétlő oltások hiányában).
A továbbiakban mno cikkében az orvosi csalás – papíron oltás – módozatai kerültek terítékre. Ezután egy hirtelen váltással, elkezd a cikk foglalkozni a 2013-ban elhunyt „fényevő" gyermekkel, mintegy összemosva a nemoltó szülők magatartását az esettel. A tragédia önmagáért beszél. A kérdés innentől csak az, hogy ez az ügy miként kapcsolódik az oltásokhoz? Sajnos legnagyobb jóindulattal sem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a szerző arra akart utalni, hogy az oltásokat visszautasító szülők mind szélsőségesek és veszélyeztetik gyermekeiket. Mind rosszat tesz a gyermekével, akár éhezteti, sanyargatja, szélsőséges körülmények között neveli, akár megtagadja számára a kötelező oltásokat. A Nebáncsvirág Egyesület „gyűjtőpontként" való megnevezéséből pedig ismét arra lehet következtetni, hogy ez az a hely, ahová a „gyermekellenes” szülők tömörülnek. Ezzel kapcsolatban ismét egy közismert tényt teszünk közzé: A védőoltásokat visszautasító szülök többnyire értelmiségi életet élő, az egészséges életmódhoz vonzódó társadalmi rétegből kerülnek ki. – Micsoda ellentmondás? – A gyermekekkkel szemben elkövetett mulasztások, bűncselekmények hátterében az oltások szerepe nem alátámasztható. Egy olyan esetről sem tudunk, amikor is a hiányzó oltások következtében egy gyermeket testi, lelki vagy életet követelő hátrány ért volna. Az oltottsági státuszt nem ellenőrzik az bűnelkövetések kapcsán. A bűncselekményeket elszenvedő gyermekeknél – a jellemző átoltottság mellett – joggal feltételezhetjük, hogy be voltak oltva. Tehát a gyermekbántalmazások hátterében egy gyermek oltottsági státuszából bárminemű következtetést, általánosításokat levonni/sugallni nem több, mint alaptalan vádaskodás, amit először megfelelő forrásokkal illene alátámasztani.
További idézet a cikkből:
„Ebből is látszik, sokan nincsenek tisztában azzal, a vakcinák nem csak az egészség szempontjából fontosak. Ha a társadalom bizonyos százaléka védtelenné válik, az mindenkit veszélyeztet."
Nem! Nem! Nem! A vakcináknak az egészség megőrzés szempontjából kell, hogy fontosak legyenek és nem holmi statisztikai számsor végett. Önmagában a megbetegedés egy adott heveny fertőző betegséggel nem feltétlenül káros sem az egyénre, sem a társadalomra. (A téma bővebb kifejtése a „Kinek kell bizonyítani?” alcím alatt olvasható.)
Az emelkedés számos fertőző betegség esetében is vélelmezhető (a krónikus betegségek terén pedig statisztikailag alátámasztott). Az egyéb, kevésbé jól beazonosítható fertőző betegségek gyakoriságáról vajmi kevés adat áll rendelkezésre. Pedig manapság teljesen hétköznapi dolog, hogy a gyermek egy hétig jár óvodába, majd két hétig otthon betegeskedik. Vajon miért nem érhetőek el nyilvánosan a házi- és gyermekorvosok által jelentett ez irányú adatok összesítései? Ilyenek például a középfülgyulladás (H669); felső légúti fertőzés (J069); heveny laringotracheitis (J060); vagy amit szimplán virusfertőzésnek ítél meg az orvos (B349); vagy épp a vírusos (B301), illetve bakteriális (A499) eredetű heveny kötőhártya-gyulladás; köhögés (R05H0), stb. Adatok biztosan vannak, hiszen az orvosnak érdeke és kötelessége is valamilyen BNO kódba besorolni a páciens panaszát, hisz csak ekkor finanszíroz az OEP. Az adatok ott vannak az OEP-nál digitális formában, amiből néhány klikkeléssel kész adatsort lehetne generálni.
Ismerve a természet törvényeit, – amik a betegségekre is ugyanúgy érvényesek, mint az élet más területeire – a kisördög itt is a részletekben lakozik. Bizos, hogy jobb a mai helyzet, mint az azt megelőző? Ha igen, akkor mivel igazolható ez, és milyen árat kell fizetünk érte? A mai gyerekek nagyon betegesek és gyengék. Az egyre több oltás ellenére, egyre betegebb a társadalom. Ha (oltó)orvosaink kezében nem lenne az a viszonylag széles spektrumú antibiotikum-készlet, akkor mi történne azokkal a gyermekekkel, akik szervezete – az immunromboló kezelések következményeképpen – mára alkalmatlanná vált a spontán gyógyulásra? Meghalnának?... Bizony az antibiotikum nagy vívmánya korunknak. Antibiotikumok nélkül az egyre gyakoribb oltási szövődmények mellékhatásait sok gyermek nem élné túl. (Több oltás = több mellékhatás) Ugyanez vonatkozik az egyéb betegségekkel szembeni ellenálló-képességükre is. És, hogy mire fel állítom ezt? Sok orvos ír fel az oltást követően lázcsillapítót és antibiotikumot (ez szakmailag elfogadott – profilaktikus /megelőző/ kezelésnek számít). Mindezek után nem beszéltünk arról a tényről, hogy ezeknek a gyerekeknek mekkora hányada él neurológiai eredetű pszichés, szellemi zavarokkal. – Itt elsősorban az autisztikus spektrum zavar kategóriájába sorolt betegségek a jellemzők (autizmus, diszkalkulia, diszgráfia, diszlexia).
Az oltások és a felsorolt betegségek összefüggéseit a hivatalos kommunikáció tagadja. Mivel magyarázza a szakma állítását? Ezt történetesen semmivel. Pontosítok, módszertanilag semmi kézzelfoghatóval. Ennek egyetlen bizonyítéka csak az lenne, ha oltott, részben oltott és teljesen oltatlan embercsoportokat hasonlítanának össze, életkori bontásban. Ezzel bizony, immáron 200 éve tartozik a tudomány az emberek, az emberiség felé. Ismét pontosítok: Nem a tudomány tartozik, hanem a gyógyszergyártó cégek. Néhány elvakult kutatócsoport időnként próbálkozik néhány alternatív területtel, de ezek publikálása a 3-4-5-öd rangú szaklapokban talál csak magának helyet, többnyire igen kis publicitást kapva. (Pl.: japán egerek, kanyaró megöli a rákot) A publicitást azzal lehet blokkolni, ha nem hívják meg a szerzőket előadásokra, szemináriumokra. Ezeket általában nagy gyógyszercégek szervezik és kizárólag termékek propagálása a cél (többnyire jól felépített marketing eszközökkel). Tovább nehezíti a helyzetet a kutatások durva szelektálásának gyakorlata is, mely időről-időre kisebb-nagyobb botrányokat kavar, de az elsimító gépezet mindent bedarál. Jelenleg épp az amerikai CDC adatelhallgatási botránya borzolja kedélyeket, újfent az autizmus kérdéskörében. (Dr. William Thompson – az oltottak körében több az autista).
Kinek kell bizonyítani?
A fő kérdést, – hogy oltásokkal vagy nélküle vagyunk egészségesebbek – valakinek végre meg kellene válaszolnia már! A szakma bizonyítottnak tekinti, hogy oltásokkal vagyunk egészségesebbek, holott nem az oltott-oltatlan egyének általános egészségét vizsgálják és vetik össze, hanem csak az adott betegségek statisztikai visszaszorulásának örvendeznek. Így fordulhat elő, hogy a statisztikák szerint sok járványos betegség eltűnt (hurrá), a krónikus megbetegedések száma viszont ijesztően nő.
Az oltásokkal kivédendő betegségekről beszélve gyakran hangoztatják, hogy „súlyos szövődményekkel jár” vagy „halálos”. Ezekkel a kijelentésekkel az a baj, hogy a halálozási statisztikákat a védőoltások kevésbé, mint inkább az életkörülmények drasztikus megváltozása befolyásolta. Mindenesetre a „halálos” jelző használata kiváló lélektani hatással bír – még ha tudományosan nem is alátámasztható. Továbbá azt, hogy az oltások után mennyire lesz valaki fogékonyabb az egyéb fertőző betegségekkel szemben, már egyáltalán nem vizsgálják (legalábbis elfogadható publikus adat nincs). A heveny fertőző betegségek esetében gyakran hangsúlyozza a szakma, hogy „visszamaradó szövődmények lehetnek”. Igen lehetnek, de ezek igen ritkák. Ami viszont teljesen kimarad a kommunikációból, az az, hogy a legtöbb fertőző betegségből a teljes gyógyulás esélye a legvalószínűbb, ami után életre szóló védettséget szerez az egyén, így egy magasabb rendű egészségi állapotba kerül. Ezek az egyének a társadalomra nézve nagyobb biztonságot jelentenek, mint oltott embertársaik, akik egy elég bizonytalan, átmeneti védettséget tudnak csak felmutatni.
A védettségi státusz megítélése?
Tehát az a kijelentés, hogy „a nem oltottak veszélyesek a társadalom többi tagjára nézve” egyszerűen hazugság. Ami viszont tény, hogy bizonyos oltások után, a két hét inkubációs időszak (vírusürítés) alatt az oltott egyén fertőzhet. Mivel egyik oltás sem véd egy egész életen át – némelyik csak 2-3 évig ad némi védelmet – így a védelmet jelentő néhány év után az oltottak a nem védett kategóriába sorolódnak át. A hivatalos álláspont értékrendje alapján nem oltottnak kell tekinteni őket (a vérükben kimutatható titerek értéke a kritikus pont alá esik).
Az mno cikk a továbbiakban a bárányhimlő elleni oltással kampányol. „Hazánkban az ajánlott oltások közül a szakértők a bárányhimlő elleni vakcina beadását szorgalmazzák a leginkább, hiszen Magyarországon tavaly rekordszámú, 40 853 megbetegedést regisztrált az Országos Epidemiológiai Központ."
Ez az esetszám nagyjából az évente megszülető gyermekek felét teszi ki. A betegségtípus a jól viselhető, ártalmatlan gyermekbetegségek közé sorolták még néhány éve. Mára odáig jutottunk, hogy nem számít ritkaságnak a bárányhimlővel sürgősségi gyermekosztályra beutalt gyermek sem. Egyre nehezebben viselik gyermekeink ezt a betegséget. A jelenségre hivatalos magyarázat nincs.
A bárányhimlő tipikus példája annak a jelenségnek, amikor is a rövidtávú statisztikai érdekeket alárendelik a hosszútávú egészségügyi érdekeknek. A betegség felnőttkorban nagyságrendekkel súlyosabb lefolyású lehet. A tömeges védőoltással valójában sokkal jobban veszélyeztetjük a gyermekeinket, mint ha szépen átesnének rajta akkor, amikor annak ideje van (a gyermekkorban). – Nem beszélve az oltással kapcsolatos etikai aggályokról, mivel az előállítás során emberi abortumból származó sejtkultúrát használnak fel. – További (jótékony) következmény, hogy ilyenkor a gyermekek közvetlen környezetében élő szülők is reimmunizálódnak, ami minden gyermekkorban átvészelt betegség esetében szükséges ahhoz, hogy a védettségünk stabil maradhasson (immáron élethossziglan). A gyermekek pedig így egy stabil védettséget szereztek a betegséggel szemben. Az sem hangzott el, hogy maga az oltás elég alacsony szintű védelmet biztosít. Az oltott gyermekek igen nagy százaléka betegszik meg az oltások megléte mellett is.
Papíron oltás – Ki és milyen jogon ítélkezhet?
Ez egy rendkívül összetett kérdés, melyet nem lehet egyszerű megvetéssel elintézni. Én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy mik azok a tényezők, amik odáig visznek egy orvost, hogy csupán „papíron” oltson. Előfordulhat, hogy úgy ítélik meg, az adott gyermek esetében, személyes vagy családi kórtörténete, vagy más körülmény miatt az oltás nagyobb kockázattal jár, mint ha nincs beoltva. Ahhoz, hogy valakit rávigyen a lélek egy ilyen cselekedetre, ahhoz „túlképzettnek” kell lennie, különben miért kockáztatna? A jelenlegi rendszer követése sokkal könnyebb, problémamentesebb és gyakorlatilag semmilyen felelősséget nem ruház az orvosra. A kreativitás halvány szikráját is kiölték a szakmából. A hazai orvosellátás ízig-vérig materialista elvek alapján működik.
Az a vád, miszerint a papíron oltó orvosok pénzért teszik, amit tesznek, véleményem szerint inkább rágalom. mintsem tény. Biztos, hogy volt, aki fizetett érte, de azt elképzelni sem tudom, hogy ezt elvárta volna egy ilyen orvos. A háziorvosi gyakorlatban nem jellemző a paraszolvencia (hálapénz). Amit el lehet képzelni, az maximum az, hogy adott szülő egy borítékot hagy az asztalon, majd angolosan távozik. Tudni kell azt, hogy ez a tevékenység mindkét fél számára rendkívül kellemetlen lehet – jobb túl lenni rajta minél hamarabb.
„A védőoltásoknak nincs mellékhatása”
– hangzott el a Lánchíd Rádióban nyilatkozó szakember szájából (Dr. Melles Márta). A valóság viszont az, hogy a védőoltások mellékhatásaival többnyire nem ott kopogtatnak, ahol azok keletkeztek. Lassan kész „iparág” szakosodik azok kezelésére. Ha egy anyuka azzal hozakodna elő háziorvosánál, hogy gyermeke az oltás után rosszul lett vagy épp lebetegedett, azt a választ kapja, hogy „az nem az oltástól van, csak véletlen egybeesés”. Ilyenkor nem ritka, hogy a lelkiismeretes anyuka még dorgálást is kap. Éppen ezért sok háziorvos – megelőzve a bajt – a beadással egy időben antibiotikumot és lázcsillapítót is felír. Ezen szemlélet alapján szinte bármi megengedhető a „nemesebb” cél érdekében. Ez a „nemesebb” cél az átoltottság (egy számsor), melyben elfogadott a járulékos veszteség. Ezek után kinek van kedve a háziorvoshoz menni panaszával?
„Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett." (Einstein)
A jelenlegi rendszer bajait megtalálni könnyű, megoldani nehéz. Addig, amíg az epidemiológiai szakma érdekei a társadalom érdekei fölé helyeződnek (és a szakorvosi szakvélemények fölé), változást remélni igen nehéz. A szóban forgó szakma csak azt figyeli, hogy adott betegségből hány esetszám fordul elő évente. A cél az abszolút nulla elérése. Tágabb értelemben „likvidálni minden megbetegedést okozó mikrobát a föld színéről”. Odáig fajult ez a dolog, hogy már a belső flóra mikrobái ellen is megindult a harc (lásd.: pneumococcus törzsek). Sajnos azt kell mondanunk, hogy ez a szemlélet alapjában véve beteg. Egy olyan elvont cél lett a fontos, ami nélkülöz bárminemű bölcsebb rendezési elvben való gondolkodást. Ezzel az érvrendszerrel gyakorlatilag bármi ellen lehet oltást kifejleszteni, mikrobákat ellenségnek kikiáltani anélkül, hogy azok élettani, a földi, szűkebb értelemben az emberi ökoszisztémában betöltött szerepét megvizsgálnák vagy megértenénk.
A következőkben néhány olyan gondolatot és tényt osztanék meg, mely a fenti írásnak egy kicsit tágabb értelmezést adva, megkönnyítheti a tisztánlátást.
Elkendőzött halálipar
A továbbiakban inkább arra világítanék rá, hogy az orvostársadalom egyéb területein hol figyelhetünk meg valóban elítélhető magatartást. Kezdjük talán a sort a nőgyógyász társadalommal.
Régóta folyik a vita azon, hogy mikortól tekintendő életnek a megfogant élet. A katolikus egyház az emberi életet a fogantatástól számítja. Orvosi értelemben a hatodik héttől beszélhetünk magzatról, a szívhang megjelenésétől számítva. A törvényeink szabnak némi feltételt az abortusz végrehajtásához, de a gyakorlatban ezek néhány ezer forint megfizetése után (szociális helyzet ürügyén akár térítésmentesen is), különösebb akadály nélkül hajtódnak végre. Évente cirka 40 ezer emberi sors dől el ily módon. Voltak évek, amikor 100 születés mellett 134 magzatot hajtottak el (1969). A Ratkó-korszak után, 1954-tól 2012-ig a Magyarországon megfogant gyermekek 44%-át, összesen mintegy 5.785.000 gyermeket abortáltak el. Ugyanebben az időszakban 7.341.000 emberi élet születhetett meg.
Sokan vélik úgy, hogy a szociális helyzetre való hivatkozással többnyire a szegényebb társadalmi rétegek élnek. Ez a vélekedés teljes mértékben hibás alapokon nyugszik. Példának okáért, a mélyszegénységben leginkább érintett cigányság soraiban nem jellemző az abortusz. A cigányság körében a gyermekszeretet a jellemző. Magyarán, ha egy magzat megfogant, azt ki is hordják. A művi terhességmegszakítás túlnyomó többségét a közép és felső réteg lányain hajtják végre. A fő ok leginkább a társadalmi egzisztenciális célok emberi élet fölé helyezése. Ebben a folyamatban igen komoly szerep hárul a végrehajtó orvosi szakszemélyzetre. Etikai felelősségük és terhük egyértelműen tetten érhető. Nyilvánvaló az a tény is, hogy egy olyan össztársadalmi jelenséggel állunk szembe, ami a szociális kultúránkba mélyen beivódott. Nem kis felelősség hárul a médiára és az oktatásra is, de ez akkor sem jelent feloldozást. Mindent összevetve, azt kell látnunk, hogy a gyermekhalandóság statisztikai adatsora így már teljesen más képet mutat. Gyakorlatilag minden harmadik magzat halva születésnek, vagy inkább elpusztítottnak minősül. Az a nemzet, amely ennek a bűnnek statisztál, halálra van ítélve. Innentől, a születéstől várható átlagéletkort is teljesen át kell értékelnünk.
Elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy ki követ el nagyobb bűnt? A papíron oltó orvos, vagy az, aki közvetlenül az emberi életet oltja ki. A papíron oltás miatt még egyetlen gyermek sem halt meg, de még az egészségkárosítás vádja sem tetten érhető.
Az abortuszok végrehajtása fölött a rendszer szemet huny, a védőoltásokat pedig tűzzel-vassal végrehajtatja. A védőoltásokat visszautasítókat – függetlenül attól, hogy az egészségügyileg indokolt vagy sem – megfenyegetik, kiabálnak velük, verbálisan, sőt néhol még fizikailag is bántalmazzák – volt rá példa –, feljelentik, pénzbírsággal sújtják. Afölött pedig, aki gyermekét eldobja, vagy épp megöleti magzatát, elnéz a rendszer.
A nem kívánt terhességek döntő többségét egy felelőtlen viselkedés előzi meg. A megfogant magzatok fölötti döntés jogát az állam 14 év alatt a szülőkre, afölött pedig a fiatalkorú gyermekre bizza. Így az élet-halál fölötti döntés kérdésébe az állam nem kíván beleszólni, – ergo = nem tartja azt fontosnak – de ha már megszületett a gyermek, akkor jogot formáll arra, hogy milyen módon nevelheti azt a szülő. Előírja az oktatást és az egészségügyi pályamodelt is.
Gondolkozzunk csak el! Hová jutott a világ? ... Valóban gyermek- és családbarát társadalomban élünk?
Kié a magasabb rendű jog? Az államé vagy a szülőé?
Orbán Viktor miniszterelnök 2014. december 12-én, a Kossuth Rádióban azt mondta: „A gyerek a szülőé, és nem az államé, tehát hogy mi történjen egy gyerekkel, és mi történhet, azt mindig a szülő mondja meg."
Ezzel az állásponttal teljes mértékben egyet tudunk érteni.
Hol lehet még hamisítás az egészségügyi rendszerben?
A civilek számára sűrű homály fedi a kórházainkban zajló csendes „hamis dokumentumgyártást”. Ennek a tevékenységnek egyetlen célja van, a pénzszerzés. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a betegek kórlapjára – majd az azt követő zárójelentésekre – olyan vizsgálatok, kezelések is felkerülnek, melyeket soha nem végeztek el. Ezután a kezelésekre járó összeg lehívásra kerül a társadalombiztosítás kasszájából. Ez alól a tevékenység alól szinte egyetlen állami kórház sem kivétel. Hogy erre mi szükség van? Ha ezt nem tennék meg, akkor az intézmények rövid időn belül működésképtelenné válnának. Ez a tevékenység is nyilvánvalóan okirat hamisításnak minősül. Így lesz egy rendszer melegágya a hazugságnak! Ismerünk olyan orvost, aki nem volt hajlandó beállni a sorba, ezért másnap egy intézményvezetői fejtágítás keretében lett kioktatva, hogy tevékenysége árt a kórháznak és ő maga annak szándékosan ártani akar. (?)
Szabályok, revizorok, ellenőrök és bírságok országa lettünk
Joggal tehetjük fel a kérdést: lehet-e ma Magyarországon etikus orvosi hivatást űzni? Vagy inkább orvosokat elűzni lehet csak? Mennyire összeegyeztethető az orvosi hivatással a csalás, okirat hamisítás, vagy épp a hazugság? Valóban a gyógyítás, a betegek érdeke a fontos?
A kérdés innentől csak az, hogy milyen alapon próbálják szankcionálni a papíron oltó orvosokat? Kinek van ehhez erkölcsi jogalapja? Történetesen pont annak a szakmai elitnek, aki nagy mértékben előidézte ezt a helyzetet? Vagy annak, aki praxisa során egyetlen oltási szövődményt, mellékhatást nem észlelt, pontosabban nem jelentett? (Pedig a nagy számok törvénye alapján kellett lennie.) A nemjelentés legalább akkora, ha nem ártalmasabb jelenség, mint a papíron oltás, mivel ez is hamis adatokat generál, nem beszélve egészségügyi kihatásairól.
Ez az elit kiált az újabb szankciókért?
Mennyire lehet hinni a hazai statisztikákban?
Többnyire igen, de nem minden esetben. Illetve van egy olyan tényező is, ami, mióta világ a világ, létezik. Ez pedig az adatmanipulálás lehetősége (ez nem egyenlő a hamisítással).
Egyik ilyen, ha pontatlan adatokra alapozott statisztikát tényként tálalunk. Erre például nagy esély van az olyan betegségek esetében, mint például a szamárköhögés (pertussis). A két hétnél hosszabb ideig elhúzódó köhögéses tünetek esetében gondolni kell erre a betegségre is. A felderítést megnehezíti az, hogy sok hasonló tünettel bíró betegség is lehetséges, illetve az, hogy az antibiotikumok elég jó hatásfokkal bevethetők ellene. További ok lehet, hogy az oltások mellett nem is gondol az orvos a pertussisra. A valós esetszám megbecslését a hazai gyakorlatnál lényegesen több kenetmintás laboratóriumi vizsgálat segítené elő. Vélelmezhetően sokkal kevesebb eset kerül felderítésre, mint ami valójában előfordul. Az oltás a legújabb kutatások alapján 2-3 évig, ha hat.
A másik adatmanipulálási lehetőség a hamisítás. Ennek bizonyítása rendkívül nehéz, de sajnos számos gyanús esettel lehet találkozni akkor, ha valaki figyeli a statisztikákat. Természetesen lehetnek véletlenek, de amikor pont annyit változtatunk csak meg egy adatsoron, ami épp szükséges az adott érdekkör számára, akkor az kevésbé feltűnő. Ilyen gyanús eset volt, hogy a tavalyi évben két TBC meningitis eset fordult elő. Ennek hátterében az állhatott, hogy egyesületünk 2014-ben minisztériumi beadványban hívta fel a figyelmet arra, hogy Magyarország immáron közel egy évtizede teljesíti a BCG oltás kivonásának WHO által ajánlott feltételeit (10 millió emberből 1 meningitis előfordulás, az öt év alatti korosztályban, öt évre visszamenőleg). Erre fel, a 2015-ös évben, egy rendkívül kevés incidencia érték mellett két TBC meningitis esetet sikerült produkálni (szinte teljes átoltottság mellett). Holott a 2002-től elérhető nyilvános statisztikák alapján, a 2002-2015-ig terjedő időszakban egy esetet regisztráltak csak (2009-ben). Továbbá érdekes volt megfigyelni azt is, hogy a tüdőgyógyászat évenként megjelenő szaklapjában (Korányi Bulletin) a megelőző években egyáltalán nem foglalkoztak a BCG oltással (kivétel 2015). A 2016-os kiadványban pedig kitérő magyarázattal érveltek a BCG oltás alkalmazása mellett. A kiadvány előző évi 2015-ös száma pedig épp a BCG oltás alkalmazását vonja kérdőre (még ha csak árnyaltan is). További gyanús elem lehet, hogy a rendkívüli eseményeket elemző, havi rendszerességgel megjelenő EPINFO-ban sem jelent meg írás az esetekről. Egyik szaklapból sem tudhattuk meg, hogy az ország melyik régiójában, milyen társadalmi rétegből kerültek ki az elszenvedők, mi lett a sorsuk (felépültek vagy sem), illetve oltottak voltak-e vagy sem. ... Nemes cinizmussal élve, „ez több mint véletlen”.
Az oltással egészségesebbek vagyunk?
Ezt a kérdést nem igazán teszi fel a hivatalos oldal. Miért? Azért, mert úgy tűnik, hogy hivatalos oldalról erre nincs válaszadási hajlandóság. Pedig ez a legfontosabb kérdés, amit ebben a témában már rég illő lett volna tisztázni. Valahogy úgy fest a helyzet, hogy adott szakma alkalmaz egy eszközt (védőoltások), és eközben nyitva hagytunk egy sor ezzel kapcsolatos kérdést. Ezeknek a kérdéseknek meg kellett volna előzniük a tömeges alkalmazást. Ilyenek például:
- Az oltásokkal egészségesebbek leszünk?
- Az oltottak, avagy a nem oltottak az egészségesebbek?
- A heveny fertőző betegségek átvészelése káros-e az egyénre?
- A betegségen természetesen átesett egyén mennyire veszélyes másokra?
- Az oltottak veszélyesek lehetnek-e másokra?
- Milyen előnyei, hátrányai lehetnek adott betegség természetes átvészelésének és ezzel szemben milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal járhat egy-egy védőoltás beadása?
- Biztos, hogy mindenkinek kell védőoltás?
- Mennyire képes, illetve alkalmas az oltóorvos-társadalom az elfogulatlan és valóban hiteles tájékoztatást megadni?
- Miért kell kötelezni bárkit is az oltásra?
- Kié a magasabb rendű jog? Az államé vagy az egyéné/szülőé?
- Elsősorban ki a felelős a gyermek egészségéért?
- A mesterséges, avagy a természetes immunitás a magasabb rendű?
- Mivel járok jobban, ha oltatok, avagy nem oltatok?
- A védőoltások milyen hatással lehetnek az egyén, tágabb értelemben társadalom, az emberiség vagy a bioszféra egésszére?
- Mi a fő célja a védőoltási rendszernek?
Kapcsolódó gondolat
Magyarország egyelőre hadat üzenni látszik a génmódosított technológiát alkalmazó mezőgazdálkodás ellen. Ez egy rendkívül fontos, becsülendő magatartás, amit – egyelőre hazánkban – minden józanul, ökológiai rendszerben gondolkodó ember támogat is. Ezzel szemben érdekes az az orvosi állásfoglalás, mely a rekombináns DNS technológiával előállított védőoltásokat szorgalmazza. Ezek előállítása gyakorlatilag ugyanazon elvek alapján történik, mint a génmódosított vetőmagok kifejlesztése. Adott fehérjét/sejtet/mikrobát a géntechnológia eszközökkel átalakítanak úgy, hogy az az elvárt tulajdonságokat hordozza. A lényeg mindig azon van, hogy valami olyan produktum jöjjön létre, ami a természetben nem fordul elő. Maga a kutatás-fejlesztés rendkívül költséges. Innentől az elsődleges cél mindig az, hogy a lehető legrövidebb időn belül termék legyen, és azt a marketing eszközeivel minél szélesebb körben elterjesszék (legjobb, ha kötelezővé teszik). A lehetséges veszélyeket és kockázatokat mindkét iparág meglehetősen hanyagul kezeli. Nem beszélve a rengeteg hamis információról. Ilyen például a több és jobb termés, illetve adott betegség vagy épp a rák megelőzése. Egy bizonyos szempontból az állítások lehetnek igazak is, de hogy összességében mennyire igazak, vagy épp jók nekünk, és milyen áron, illetve milyen következményekkel járhatnak, az más kérdés. Hazánkban a hepatitis-B, a Meningococcus B és a HPV elleni védőoltások készülnek rekombináns DNS technológiával.
Konklúzió
Az az elit, aki jelen pillanatban a védőoltások szabályozásán munkálkodik, teljes mértékben alkalmatlan a rábízott a feladatra. Nincs tisztában a valós viszonyokkal. Abszolút hiányzik mellőle a civil kontroll. Nem ismeri fel az összefüggéseket, és legfőképp nem képvisel pártatlan álláspontot. A társadalommal szemben csak is alá-fölé rendelt módon képes gondolkozni, cselekedni, szabályozni. A gazdasági összefonódások akkora szálkaként vannak jelen a rendszerben, hogy csak annak nem szúrnak szemet, aki vak. Mindezek mellett elutasít bárminemű vitakezdeményezést, ami a társadalom, a civilek vagy épp az orvoskollégák felől érkezik. A helyzet valahogy úgy fest, hogy azok akik kiskorúnak tekintik a társadalmat, azok nem nőttek fel a társadalomhoz.
„A király már rég meztelen”, csak épp nevetni nem tudunk rajta.
Javaslat
A hazai „oltásháborút" egy módon lehetne megszüntetni. Olyan jogszabályi környezetet kell teremteni, ami nem felülről próbál szabályozni. A döntéseknek helyben kell megszületniük, szabad kezet adva az orvosoknak, szülőknek. A rendszernek azt kell feltételeznie, hogy mindenki a legjobbat akarja a felelőssége/gondviselése alá tartozó gyermek(ek)nek. Az egészségügyi rendszerben nem lehet helye a rettegésnek, szankcióknak, diktatórikus irányelveknek. Így valós statisztikai adataink lennének az oltottsági státusz függvényében és az egészségi állapotra vonatkozóan is. Elérhetővé kell tenni minden olyan statisztikai adatot, ami valamilyen módon bekerült a rendszerbe. Ezek az adatok közérdekű státusszal bírnak. – Az online rendszer évek óta működik. Mai világunkban a digitális adatok, különösebb erőfeszítés nélkül rendszerezhetők, publikussá tehetők. – Olyan rendszert kell működtetni amiben senkinek sem áll érdekében adatokat elhallgatni vagy hamisítani, bujkálni, megalázkodni vagy magyarázkodni. Az egészségügyben tevékenykedőknek kizárólag a rájuk bízott feladattal kell foglalatoskodniuk és nem többel.
Lajos, nem kaptam választ a kérdésemre:
Idézet:Mielőtt erre válaszolnék, beszéljük meg a játékszabályokat: ha mutatok akár csak egyetlen egy ilyen tanulmányt (ami oltott, részben oltott és teljesen oltatlan embercsoportokat hasonlít össze valamilyen nemkívánatos végpont szerint), akkor az Egyesület lecseréli a fenti mondatot arra, hogy "Ezzel szerencsére nem adós a tudomány az emberek, az emberiség felé, mert ilyen tanulmány készült"?
Ezúton kívánok mindenkinek Áldott Ünnepeket, önmagunkba mélyedést, felismeréseket és Eredményes Új Esztendőt.
Egyetértek...
Szkanderderbi.
Meggyőződésem, hogy pontosan ezt teszem, értékes munkát végzek a gyermekek - érzékenyek és nem érzékenyek - egészségéért, mégpedig jelenleg is, és bár ebben tévedhetek, és szíve joga az ellenkezőjét gondolnia, de akkor ennek cáfolatához tök jó lenne, ha legalább egy tévedésemre sikerülne rámutatni...
Idézet - Krisztina Bodó:
Megnyugtatásul közlöm, hogy megírtam egy 375 oldalas első, majd egy 508 oldalas második kiadást a könyvemből úgy, hogy egy FILLÉRT nem kaptam érte (nem csak a szerzői honoráriumról mondtam le teljes egészében, de az eladott példányok után járó jutalékról is), majd alkalomadtán kérdezze meg, hogy az Egyesület környékén munkálkodók is így járnak-e el ha könyvet írnak; a gyógyszercégektől védőoltással kapcsolatos előadásokért kapott összegeket pedig utolsó fillérig jótékony célra ajánlom fel ( vedooltas.blog.hu/.../... ) minden esetben.
Úgyhogy a "jutattás"-ról talán ennyit.
De hol? Miről beszél? Milyen adatbázisban? Mit nevez "okított anyagnak", amiben bármilyen kiugrás látható a '70-es években???
"Összegzés:
A megfigyeléses tanulmányok különböző eredményei a DTP oltás és a gyermekhalandóság összefüggéséről részben a különböző módszertani analízisnek az eredményei. Hogy a rutinvakcinázás gyermekhalandóság összefüggéseit feltárják, ahhoz olyan megfigyeléses rendszer kell(ene) amely az eredmények ferdítését nem teszi lehetővé. " Itt hibádzik a statisztika, a gyermek egyedi reakciója viszont - ha elismerik, ha odafigyelnek- életet ment. Olthatóét is, meg nem olthatóét is. Ebben legalább egyetértünk szerintem, ez a jó cél.
'70-es években "ennyi beteg"? Maga miről beszél? ( medstat.hu/.../... )
Egyikünké sem, mert a kettő UGYANAZ, csak én az összes évet közöltem, nem csak minden tizediket.
Idézet - Krisztina Bodó:
Akkor talán NE 10 évente nézzük!! Remek ötlet!!!!
Idézet - Krisztina Bodó:
Igen, kitűnően látszik, hogy az oltás ellenére is magas: medstat.hu/.../... . Hagyjuk, Önön kívül már úgyis mindenki érti.
Idézet - Krisztina Bodó:
Mert ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor máris igaz lesz, hogy "az oltás bevezetése ellenére (1954) magas maradt az incidencia"? Jó, mindegy, hagyjuk, látom, hogy teljesen reménytelen.
Idézet - Krisztina Bodó:
Nem csak elolvasnom sikerült, hanem részletesen válaszolni is rá: nebancs.hu/.../... .
Idézet - Krisztina Bodó:
HÁT EZ TELJESEN KÉSZ!!! Mi az, hogy ÉN megálltam, mert 10 évre van értelmezve?? a MAGA adata van 10 évente, és az enyém volt az éves!!!
Tamás is ebből dolgozott - igaz azonban, ha 10 évre nézzük, szépül az eredmény (csak mégsem annyira mint kellene). Időszakról beszéltünk, az eredmény erre értendő. És a dekádban magas volt az icidencia. Oltással, oltá nélkül? Ellenére.
Ha már erről akar beszélgetni, akkor vegyük figyelembe azt hogy a 20-as évektől kezdve többször (folymatosan) oltottak, de nem tudták stabilizálni avagy drága volt. Vegyük figyelembe bakteorógiailag igazolt esetek számát az 50es években,(ugyanez vnatkozik a parapertussisra is), az eredeti antibiotikum-érzékenységet, .és higiénia fertőtlenítés hiányt- vörhenynél működött, mint járványbefolyásoló, pertussisnál ki sem próbálták . Igen persze ezek már soktényezős függvények, amiknek eredményei csak valószínűsítenek..... statisztikai módszertantól függ mit mutat az ábránk.
Tamás tényleg a többi részt sikerült elolvasnia? a cimborái adatbázisairól, adatgyűjtési és kiadási moráljáról? És igen ezúton köszönm azoknak akik kiadták az adatokat! Vagy megállt a pertussisnál, mert 10 évre van értelmezve, és netovább?
Ennyi a válaszod? Ez most mit jelentsen? Elismerted, hogy tévedtél? Hogy ez akkor - szemben azzal amit először írtál - mégsem lehetséges magyarázat?
Idézet - B. Lajos:
FANTASZTIKUS!!!! Akkor tehát megállapodhatunk - így, mi ketten - abban, hogy igazam volt, és Bodó Krisztina tanulmánya valótlant állít (mert hogy azt írja, hogy magas maradt '54 után, nem idézem ezredszer is).
Bocsánat! Lentebb látom, hogy fel van tüntetve.
Idézet - Ferenci Tamás:Elég szomorú. Pedig logikus. Továbbá nem azt írtam, hogy magas volt, hanem „Utána visszaállt a megelőző állapotra, majd valóban csökkenés állt be.". Az én nyelvtani informáltságom szintjén a két megfogalmazás nem ugyanaz. (magas maradt ?=? visszaállt) Nem mellesleg, aki ránéz a grafikonra az ezt kell, hogy lássa.
Idézet - Ferenci Tamás:Ragyogó! Itt is hiányzik a 82-es kanyaró kiugrása a grafikonból. Gondoltam szólok.
Amúgy a kanyaró oltás hatásosságával nincs is baj. Tetten érhető.
Ez gondolom csak elírás volt. Nyilván te is tudod, hogy a régi (teljes sejtes) pertussis oltás inaktivált vakcina volt.
Idézet - B. Lajos:
Jó, feladom. Azt állítom, hogy nem igaz az, hogy 1954 után is magas maradt az incidencia. Cáfolatként (!) elkezded magyarázni, hogy miért nem maradt magas. Ne haragudj, de ezzel nem tudok mit kezdeni, egyszerűen nem tudok.
Idézet - B. Lajos:
Ajánlom magam
Én az felé hajlok, hogy az antibiotikumok alkalmazása biztosabb eszköz volt a visszaszorulásban mint az oltás. Kiváltképp, mivel elég rövid ideig véd az oltás. És a bevezetésekor nem volt ennyi ismétlőoltás sem. Tehát a betegségnek jelen kellett lenni. Amúgy a gyermekkori felderítés is döcög. És biza sok gyermekkori köhögés jár hasonló tünetekkel, csak épp senki nem gondol rá. A betegség többször is visszatérhet, kiváltképp ha antibiotikummal kezelték a beteget. Ilyenkor, jó eséllyel nem alakul ki természetes védelem sem...
Krisztina grafikonja: Ez az adatsor egészen biztosan hibádzik. A 80-as évek kanyarójárványa sehol nem szerepel a statisztikákba. Hová tűnt? Cirka 17.0000 megbetegedés volt egy éven belül. Én tudom, hogy ez csúnyán belepiszkít a statisztikába, de a tény az tény. – Előnyök: képződött ott egy cirka 17.000-es védett csoport is.
Ezt nekünk is korrigálni kell majd!
Ezt nem tudom értelmezni. Épp innen indultunk; itt a link még egyszer: medstat.hu/.../... .
Idézet - Krisztina Bodó:
Ez már komolyan hihetetlen, tényleg nem érti, hogy az én adatforrásom PONTOSAN UGYANAZ mint amit maga behivatkozott (mint amit elhisz), csak az 1970-től közölte az adatokat és 10 évente, én meg 1931-től és évente?!
Idézet - Krisztina Bodó:
DE EZEKNEK MI A JÓ ÉG KÖZE VAN AHHOZ, HOGY IGAZ-E az, hogy "az oltás bevezetése ellenére (1954) magas maradt az incidencia" ??????