A népességszabályozás titkos indokai és módszerei

Írta: Nebáncsvirág Egyesület – 2020. január 19.

Nők tömegeit sterilizálták jogsértő módon a világ több országában a Kissinger-jelentés alapján, mely a botrányok ellenére még mindig alapvető dokumentumnak számít az amerikai nemzetbiztonságban. Az évtizedekre titkosított, ma már nyilvános dokumentum segít megérteni jó néhány globális problémát, melyekkel ma szembe kell néznünk: népességfogyás, migráció, klímavédelem. Lelepleződnek az USA világuralmi szándékai és alattomos módszerei, és megjelennek a képben a kötelező védőoltások is.

A Kissinger-jelentés

A szigorúan titkos Kissinger-jelentést 1974-ben állították össze amerikai állami szervek. E tanulmány szerint az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságára veszélyt jelent a fejlődő országok gyors népességnövekedése. Mivel az USA jelentős importra szorul nyersanyagokból, gazdasági stabilitása és nagyhatalmi helyzete nagy mértékben múlik a beszállító országok helyzetétől és az azokhoz fűződő viszonyától. Az USA birtokolni akarja ezeknek a fejlődő, de ígéretes gazdasági potenciállal rendelkező országoknak a természeti kincseit, s ennek érdekében csökkentenie kell népességük nyomását, elsősorban a lázadásra hajlamos ifjúság arányát. A jelentés megnevez 13 konkrét célországot, valamint eszközöket is: mint például az abortusz legalizálása, pénzjutalom felajánlása a célország kormányának, a gyermekek ránevelése kisebb családok tervezésére, ugyanezzel a céllal szexuális oktatás és propaganda programok a felnőttek részére (akkor is, ha az adott nemzetnek kifejezetten érdeke lenne a népesség növekedése), illetve különböző kényszerítő eszközök, akár élelmiszersegély és katasztrófasegély megvonása vagy visszatartása is az adott országtól.

Az Egyesült Államok lakossága a Föld népességének 1/16 részét teszi ki, mégis a világ erőforrásainak egyharmadát elfogyasztják.¹
Az egy főre jutó energiafogyasztás az USÁ-ban a legmagasabb. Bár Indiát és Kínát is a legnagyobb energiafogyasztók közé sorolják, egy főre leosztva egy amerikai háromszor annyi energiát fogyaszt, mint egy kínai, és tizennégyszer annyit, mint egy indiai.²

A Kissinger-jelentés Richard Nixon elnök megrendelésére, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID), valamint az állami, védelmi és mezőgazdasági minisztériumok összefogásával készült. A Henry Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó vezetésével összeállított tanulmány tartalmát 1975-ben Gerald Ford elnök hivatalos irányelvvé tette. Szigorú titkosságát fokozatosan oldották fel, így a kutatók az 1990-es évek elején olvashattak bele először.
A Human Life International (HLI) abortuszellenes szervezet kutatási igazgatója, Brian Clowes 2004-ben, a Kissinger-jelentés 30. évfordulóján visszatekintést publikált.^3 4
Ebben felszólította az akkori amerikai elnököt, George W. Bush-t, hogy fejezze ki elhatárolódását a Kissinger-jelentéstől és attól a gondolkodásmódtól, melyet az irat képvisel. Ez nem történt meg akkor sem és azóta sem: 45 évvel keletkezése után is alapvető dokumentumnak számít a népességszabályozás és az amerikai nemzetbiztonság témájában, és a USAID honlapján is olvasható.⁵

A Human Life International szerint a jelentés felfedi a mai népességszabályozási mozgalom motivációinak és módszereinek etikátlanságát, és hogy koránt sem a harmadik világ „megváltása” a cél, ahogyan azt beállítják.

A Kissinger-jelentésben felsorolt célországok: India, Bangladesh, Pakisztán, Indonézia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Törökország, Nigéria, Egyiptom, Etiópia, Mexikó, Kolumbia és Brazília. Előrejelzések szerint ezek az országok a Föld népességnövekedésének 47%-át fogják kitenni.

Új gyarmati rendszer

A HLI szerint az USA egy új, rejtett gyarmati rendszer létrehozását dolgozta ki a Kissinger-jelentéssel.
A dokumentum szerint az Egyesült Államoknak el kell érnie, hogy a legfontosabb fejlődő országbeli vezetők elköteleződjenek a népességszabályozási terv iránt, kikerülve népük akaratát. A végrehajtás során álcázni kell a szándékot és önzetlennek kell tűnni. A vezetőket és a lakosságot meg kell győzni arról, hogy az ő érdekük a népességcsökkenés. El kell terelni a figyelmet arról, hogy a fejlesztési és egészségügyi programok anyagi támogatása fokozatosan zsugorodik, míg a népességszabályozó programoké nő. Szükség lehet a kötelezőség bevezetésére, de a valódi szándékot el kell rejteni.
A népességszabályozó programok során tulajdonképpen az történt, hogy jól pénzelt nyugati szervezetek a legmodernebb felszereléssel és technológiával szó szerint megszállták az aluliskolázott lakosságú országok falvait és otthonait. Élelmiszersegéllyel és anyagi juttatások kilátásba helyezésével (melyekkel tartós anyagi krízisből állhatott fel egy család), vagy éppen anyagi megvonásokkal ellenállhatatlan nyomást gyakoroltak a sterilizálás vagy a fogamzásgátlás felé. A nyomásgyakorlás nem csak a páciensek, hanem az őket toborzó személyek és a lebonyolítók felé is irányult.⁶
A Kissinger-jelentés a fejlődő országok népességszabályozásának piszkos munkáját többek között a Tervezett Szülőség Alapítvánnyal (Planned Parenthood)⁷ kívánta elvégeztetni, mely az „abortuszgyár” csúfnevet viseli. (Ez a szervezet már hazánkba is betette a lábát: a Momentumos Cseh Katalin adományokat gyűjtött a részükre.⁸) A fajnemesítő szándékkal alapított Planned Parenthoodnak egy időben elnökségi tagja volt idősebb Bill Gates, a világ leggazdagabb emberének azonos nevű édesapja.⁹ Mint korábban írtunk róla, a szoftvermágnás ifjabb Bill Gates a védőoltások legbőkezűbb támogatója a világon, aki hatalmas adományaival bevásárolta magát az Egészségügyi Világszervezetbe is.^{10 11} Ezen tevékenysége nem független az édesapjától, hiszen idősebb Bill Gates is ott ül a Bill és Melinda Gates Alapítvány elnökségében. (A Gates család szerepéről és arról, hogy szerintük népességcsökkentés szükséges a klímavédelemhez, részletesebben következő cikkünkben fogunk írni.)

Karikatúra 1918-ból, egy születésszabályozási folyóiratból: „Hé, te! Hát nem veszed észre, hogy minőségre, nem mennyiségre van szükségünk?”

Három botrány

A HLI három esetet emel ki, amikor is az Egyesült Államok népességszabályzó alapjából finanszírozott szervezetek (elsősorban az USAID és az UNEFPA) a nők jogainak széles skáláját sértették meg.¹²

1. Peru: 1995-1997. Közel negyedmillió nőt sterilizáltak. Elsősorban a szegény, bennszülött, kecsua nyelvű közösséget célozták meg, akik nem is értettek spanyolul. A nyomásgyakorlás leginkább úgy történt, hogy ingyen ételt ajánlottak fel a kezelésért cserébe, vagy alultáplált gyermekeiktől megtagadták a kormányzati élelmiszersegélyt, amennyiben az anyák nem akartak engedelmeskedni. Gyakran nem is tudták, mi történik velük: a sterilizálást más műtéttel együtt hajtották rajtuk végre, a beleegyezésük nélkül. A végrehajtást megtagadó orvosokat közalkalmazotti állásuk elvesztésével fenyegették, más egészségügyi dolgozókat a toborzott nők számától függően anyagi bónuszokkal láttak el. Történtek emberrablások, erőszakos sterilizálások is. Legalább hat nő meghalt, több százan olyan maradandó sérüléseket szereztek, melyek kezelésének költségeivel magára hagyták őket. A kampányt az UNFPA vezette, a sterilizáló műtétekkel foglalkozó szakmai képzéseket pedig az USAID finanszírozta. A hetvenes és a kilencvenes évek között az USAID több tízmillió dollárt költött Peruban a „családtervező” központok létrehozására. Még televíziós hirdetésekre is futotta, melyekben kormányzati tisztviselőket járattak le, például az egészségügyi minisztert, amiért ellenezte a népességszabályozó programot.
   
   
2. Kínában 1979-ben indult a népességszabályozó program. Az „egy gyermek” politika ideje alatt több kínai gyermeket abortáltak, mint amennyi az Egyesült Államok lakossága. A kényszerű, nem ritkán előrehaladott terhességi stádiumban elvégzett abortuszok és sterilizáció mögött az UNFPA közvetítésével az Egyesült Államok állt, több, mint 100 millió dollárral. Az UNFPA biztosította az informatikai hátteret a népességszabályozó program monitorozására, és a szakértőket, akik kiképezték a kínai népességszabályozó tisztviselőket. Az UNICEF Kínát a legbababarátabb nemzetnek nevezte. Az UNFPA szerint Kína büszke lehet a teljesítményére, sőt, felajánlhatja tapasztalatait és szakértőit, hogy más országoknak segítsen a népességszabályozásban. Őszerintük kényszer nem történt. Amit mi nyugaton annak vélünk, az a kínai kultúrában elfogadható feltétel nélküli engedelmesség. Mikor a szörnyűségek napvilágra kerültek, az Egyesült Államok leállította az UNFPA finanszírozását. (Megjegyzés: Kína az Egyesült Államok legfontosabb ásványkincs importőre.¹³)
   
   
3. Uganda. Az ugandai elnök, Yoweri Museveni a 90-es évek elején meghirdette az ABC programot az AIDS megfékezésére. Az ABC mozaikszó három betűje a „tartózkodj, légy hűséges és használj óvszert” jelszavak kezdőbetűi. Az óvszer használatát azonban a legtöbb ugandai nem volt hajlandó használni vallási és erkölcsi okokból. Mégis, Afrikában elsőként Ugandában sikerült csökkenteni az AIDS-es esetek számát, mégpedig nagyságrendekkel: alig több, mint 10 év alatt 70%-kal. Tulajdonképpen egy „AB” program vezetett eredményre: az önmegtartóztatás és a hűség.¹⁴ Az aktuális amerikai elnök, George W. Bush kapott a biztató eredményeken, és 15 milliárd dollár tőkével elindított egy 5 éves programot 15 országban az AIDS visszaszorítására. Az önmegtartóztatás és a hűség azonban érthetetlen módon kikerült a tervből, és a pénzből inkább fogamzásgátlókat és óvszereket fogalmaztak alacsony áron.

17 milliárd dollár népességszabályozásra

Számítások szerint az Egyesült Államok negyven év alatt (1965-től 2004-ig) 17 milliárd dollárt költött a fejlődő országok népességszabályozására. Ezt a hatalmas összeget költhették volna valódi gazdasági fejlesztésre, s azzal természetes módon együtt járt volna a gyermekszületés csökkenése, s hozzá még a jobb egészség és a magasabb életszínvonal. A HLI számításai szerint a fenti összegből körülbelül húszezer kisváros és falu, összesen 20 millió ember számára biztosíthatták volna a mindennapi tiszta ivóvizet, elektromosságot, építhettek volna fontos utakat, hidakat, iskolákat, klinikákat és gabonatárolókat. Ezzel szemben míg ma tiszta ivóvízhez a haiti nők 22%-a jut, addig különféle fogamzásgátló szerekhez 88%-uk. Sikerült elérni, hogy a fejlődő országok egészségügyi intézményeiben roskadoznak a polcok a nagy mennyiségű és különböző fajtájú fogamzásgátlóktól, miközben alapvető eszközök hiányoznak: nincs vagy kevés a kötszer, tű, fertőtlenítőszer és antibiotikum.¹⁵

Félelemkeltés és fajnemesítés, sterilizáló oltások

Már a 20. század első felében nyilvánvalóvá vált, hogy az élelmiszertermelés könnyedén a népességnövekedés előtt járhatna. Az éhezéssel küzdő régiókban a megoldás a gazdasági növekedés lenne, nem pedig a népességcsökkentés.¹⁶ Az 1960-as évekre tehát új indokokat kellett találni. Az új jelszavak a klímavédelem és az életminőség lettek. Ezek szerint az emberiség túlszaporulata veszélyezteti a környezetünket (szén-dioxid kibocsátásunk okozza a globális felmelegedést), és életminőségünk is romlik miatta.
Bizonyos körök évtizedek óta próbálnak az emberekben félelmet kelteni a túlszaporulat következményeivel kapcsolatban.¹⁷ 1968-ban például azt jósolták, az USA egyharmada (65 millió ember) éhen fog halni 1985-re. Ehelyett testsúlycsökkentő klinikák nyíltak, és keresettek lettek a fogyókúrás szakácskönyvek, magazinok. Még Stephen Hawking fizikus is azzal ijesztgetett a nyolcvanas években, hogy mivel a népesség 40 évente megduplázódik, 2600-ra váll vállhoz érve állunk majd a bolygón, és elektromos fogyasztásunktól a Föld izzani fog.

A tények egészen mást mutatnak. Felmérések szerint a Föld népességnövekedési arányai az 1990-es években tetőződtek. Azóta a folyamat egyre lassul, 2040 körül várhatóan megáll és visszafordul.¹⁸ (Termékenységi mutatók országonként is: itt. A helyettesítési ráta 2,1, vagyis ilyen mutató esetén nem változik a népesség száma. Magasabb mutató esetén nő a népesség, alacsonyabb esetén pedig csökken. Magyarország mutatója 1,5 (2017-es adat), ez némileg magasabb a korábbi évekénél.)¹⁹
Becslések szerint hazánkban 150 ezer pár küzd meddőségi problémákkal.²⁰ 
Ha azt akarjuk, hogy lassan csökkenjen a népesség, és az elöregedés ne okozzon súlyos társadalmi és gazdasági problémákat, haladéktalanul arra kell bátorítani a családokat, hogy több gyermeket vállaljanak.

Születtek olyan jóslatok is, hogy a népszaporulatot politikai szinten fogják csökkenteni.²¹ 1980-ban megjósolták, hogy 15 éven belül világszerte kötelező lesz a születésszabályozás, 2000-re kikerül a személyes választás köréből a fogamzásgátlás, és egy állami bizottság csak akkor ad engedélyt a (többnyire mesterséges) megtermékenyítésre, ha a szülők „felsőbbrendű állományból” valók. Teljesül tehát a Planned Parenthood alapítójának, Margaret Sangernek az álma, a „fajtiszta” rassz.
Fellélegezhetnénk, hogy mindez nem valósult meg, de ne tegyük. Gondoljunk bele, hogy a sterilizáló oltással 1972 körül kezdtek el kísérletezni, és csak 1976-ban publikálták az első híreket róla, két évvel a Kissinger-jelentés megszületése után. Kissinger tehát ezzel az opcióval abban az időben még nem számolt.
A sterilizáló oltást a gyanú szerint tetanusz oltásként adták be a 90-es évektől több millió fejlődő országbeli, termékeny korú nőnek (Mexikó, Fülöp-szigetek, Nicaragua, Kenya). A kenyai tetanusz oltások körüli botrányról korábbi cikkünkben számoltunk be.²²
Az oltáskutatás azóta tovább fejlődött. A Bill és Melinda Gates Alapítvány meghirdette a védőoltások évtizedét (2010-2019), és 10 milliárd dollárt ajánlott fel a védőoltások kutatására, fejlesztésére és a gyermekimmunizációs programokra. A sterilizáló oltások már nem a tetanusz toxoidhoz kötve készülnek, hanem rekombináns DNS technológiával, melynek „hála”, a hatás már nem visszafordítható, és az oltóanyagból kimutathatatlan bármilyen terméketlenséget okozó összetevő. Egyelőre hivatalosan nem jutottak túl az állatkísérleteken, és a rekombináns DNS technológiával készült sterilizáló oltások emberi használatra nem engedélyezettek.²³
Léteznek azonban rekombináns DNS technológiával emberi használatra készült másféle oltások is. Ezek közül a hepatitis B és a HPV (méhnyakrák elleni) oltásokat használják a legszélesebb körben. Utóbbiak éppen azért adhatnak okot aggodalomra, mivel az éppen termékennyé váló lányokat oltják velük, és a világszerte kirobbant rengeteg botrány, illetve az oltás kifejlesztésében résztvevő kutatók tiltakozása ellenére is, a felmerült súlyos mellékhatásokat figyelmen kívül hagyva, töretlenül engedélyezik és terjesztik, lobbiznak mellette, az ellene szólókat pedig félreállítják az útból.^{24 25}

A gyors népességfogyás veszélyei

Valójában a Kissinger jelentésben javasolt stratégiák olyan gyors népességfogyást okoztak, hogy súlyos gazdasági és szociális problémák alakultak ki Európában, az egykori Szovjetunióban, Japánban, Szingapúrban és Hong Kongban. Európában a legsúlyosabb a helyzet: népessége olyan szinten elöregszik, hogy 2050-re egy nyugdíjasra két dolgozó jut majd (a jelenlegi 4 helyett).²⁶ Emiatt egyre későbbre fog tolódni a nyugdíjazás, egyre magasabb lesz az adó, több pénzért kevesebb és silányabb egészségügyi szolgáltatást kapunk, és egyre erősödik majd a nyomás az eutanázia törvényesítésére. A megszorítások hiányában az országok el fognak adósodni, és a világgazdaság stabilitását is megbillentik.²⁷
A HLI 2004-ben szinte megjósolta a tömeges bevándorlást, mikor azt írta, a rohamos népességfogyás okozta katasztrófát Európában egyedül az előzheti meg, ha masszív bevándorlás indul meg a fejlődő országokból és az iszlám államokból. Ez azonban tengernyi más problémát idézhet elő – írta David Clowes 15 évvel ezelőtt –, például a muszlimok és más vallási vagy kulturális közösségek közötti konfliktusokat.²⁸ Megdöbbentő, hogy a jóslat most a szemünk előtt valósul meg, a feje tetejére fordítva szinte egész Európát.
Ésszerű volna tehát a párokat több gyermek vállalására ösztönözni, de nem pusztán pénzügyi és gazdasági kezdeményezésekkel, mert ezek a tapasztalatok szerint nem elegendőek, hanem a szociális inger kiváltásával. A hatás azonban kétséges és lassú.

„Nem a bevándorlást, hanem a gyermekszületést támogatjuk.”

„Szürke eminenciás”, más néven „Miszter Halálosztó”

Lássuk, kinek a nevét viseli a Kissinger-jelentés, mely ilyen rafinált módon kívánta elnyomni a világ nemzeteit az amerikai világuralom jegyében.
Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd külügyminiszter volt Nixon és Ford elnöksége alatt, 1973 és 1977 között.
Bár 1973-ban Nobel Békedíjat kapott a vietnami háborúban kieszközölt tűzszünetért, újságírók, politikai aktivisták és emberi jogi szakértők szerint Kissinger valójában háborús bűnös. Szerepe volt Kambodzsa bombázásában 1969-ben, az 1973-as chilei katonai puccsban (melynek során megölték az elnököt és Pinochet-t állították a helyére), 1974-1983 között a Condor hadműveletben (melynek során az argentin állami terrorizmus 30 ezer embert ölt meg vagy tüntetett el), az 1971-es Bangladesh-i népirtásban, és abban, hogy 1974-ben Törökország lerohanta Ciprust.
Németországi zsidó családban született 1923-ban. Kamasz volt, mikor 1938-ban New Yorkba emigráltak. A Harvard Egyetem történetének egyetlen kitűnő tanulója volt. Iskolái elvégzése után különböző és egyre nagyobb állami szervezetek tanácsadója lett.
Kormánymegbízatása lejártával geopolitikai tanácsadó céget alapított, melynek klientúrájában a mai napig a világ legnagyobb cégei szerepelnek.
„... még mindig döntő befolyást gyakorol a háttérből a világ sorsának alakulására. Igazi globális „szürke eminenciás". Társadalomtudósi, politikusi teljesítményének a mérlegét majd csak azután vonhatják meg a kutatók, ha az általa letitkosított több ezer dokumentum is hozzáférhetővé válik a történészek és politológusok számára” – írta Dr. Drábik János 2003-ban³⁸, még mit sem tudva a Kissinger-jelentésről és a WikiLeaks által publikált „Kissinger-táviratokról”.
2013-ban a WikiLeaks Kissinger Cables („Kissinger táviratok”) néven olyan adatbázist tett nyilvánossá, melyen 1,7 millió, egykor titkos dokumentum böngészhető. Az iratok 1973 és 1976 között keletkeztek, és egy részük feladója vagy címzettje Henry Kissinger. A dokumentumokat ezúttal nem hekkeléssel sikerült megszerezni, hanem nyilvános oldalakról töltötték le azért, mert nehezen kereshetőek voltak. A WikiLeaks alapítója, Julian Assange úgy fogalmazott, hogy „az amerikai adminisztráció nem megbízhatóan kezeli a világgal folytatott együttműködésének dokumentációját”, célozva arra is, hogy egyes iratok az adott időszakban is megsemmisültek vagy megrongálódtak.^{29 30}
A WikiLeaksnek köszönhetően szárnyra kapott egy megdöbbentő idézet Henry Kissingertől, mely 1975-ben, a török külügyminiszterrel folytatott megbeszélésen hangzott el (a tanácskozás témája Ciprus elfoglalása és a Törökország elleni fegyverembargó volt).
„Az információs szabadságról szóló törvényt megelőzően gyakran mondogattam tárgyalásokon, hogy az illegálist azonnal megtesszük, az alkotmányellenes kicsit tovább tart. [nevetés] De az információs szabadságról szóló törvény óta félek ilyeneket mondani.”^{31 32}
Tony Gosling brit tényfeltáró újságíró szerint a Kissinger Cables megmutatja az Egyesült Államok két arcát: hivatalos külpolitikáját az emberi jogok tisztelete mentén igazította, a nem hivatalos verzió pedig, amit Henry Kissinger irányított a Fehér Házból, az emberi jogok széles spektrumát sértette meg, és háborús bűnök elkövetésétől sem riadt vissza.³³ A téma még mindig aktuális, mert bár Kissinger igen idős (2019-ben töltötte be a 96. életévét), és hivatalosan nincs pozícióban az amerikai kormány apparátusában, Kissinger Associates (Kissinger Társulás) nevű tanácsadó cége még mindig a világ elitjének dolgozik. Nem csak a legnagyobb vállalatok vezetői, de élvonalbeli politikai szereplők is felkérik tanácsadónak. Továbbá ő igazgatja a Bilderberg csoport éves konferenciáit, melyeken a világ legbefolyásosabb emberei tanácskoznak szigorúan titkosan, egyesek szerint egy egész világot uraló kormány létrehozásáról.^{34 35}
„Miszter Halálosztó” – mondja rá Gosling, és rámutat a WikiLeaks Kissinger Cables adatbázisának jelentőségére. „Részletesen megmutatja, hogyan kezdte [Kissinger] a 70-es években. Nyilvánvalóan nem folytathatta sem ő, sem az USA nyíltan ezeket a tevékenységeket, úgy, hogy a vezető tisztviselők követik el. Ezért az történt, hogy az egészet magánosították, és titkosan ment tovább.”

Kötelező oltások egy „felsőbbrendű célért”?

Kész szerencse, hogy a szkeptikusok honlapjaikon figyelemre méltó híreket cáfolnak meg, amikről máshonnan nem nagyon szerezhetnénk tudomást. A cáfolat sokszor kevésbé érdekes, mint maga a hír.
Íme egy megdöbbentő ínyencség az amerikai snopes.com oldalról.
Egy 2019-es mém szerint Henry Kissinger 2009-ben beszédet intézett a WHO fajnemesítési tanácsához, és kijelentette, hogy a népesség szabályozásának első lépése, hogy elfogadtassák velük a kötelező védőoltásokat.³⁶ Azután már elfogadnának mást is: a kierőszakolt szervfelajánlást, a genetikailag módosított gyermekeket és a kötelező sterilizálást is.
A mém szövege pontosan így hangzik:

„Részlet Henry Kissinger beszédéből az Egészségügyi Világszervezet fajnemesítési tanácsa előtt 2009. február 25-én. „Amint a nyáj elfogadja a kötelező, kierőszakolt oltásokat, vége a játéknak! Akkor elfogadják a kierőszakolt vér- vagy szervfelajánlást is, a „felsőbbrendű célért”. Genetikailag módosíthatjuk a gyerekeket, és sterilizálhatjuk őket, a „felsőbbrendű célért”. Ha irányítod a birkák gondolkodását, irányítod a nyájat. Az oltóanyaggyártók milliókat keresnek, és sokan közületek ma ebben a teremben befektetők vagytok. Mindenki nagyot nyer! Megritkítjuk a nyájat, és a nyáj fizet nekünk a halálosztó szolgáltatásainkért. Na mi az ebéd, hm?”

A snopes.com azzal indokolja, hogy a hír hamis, hogy nem tudja elképzelni egy olyan tapasztalt előadó szájából, mint amilyen Kissinger, ezt a flegma stílust, a melléknevek felesleges halmozását és a szemtelen záró mondatot. Továbbá nem találták nyomát annak, hogy Kissinger bármikor ehhez hasonló súlyos kijelentéseket tett volna. A WHO-nak nincs és soha nem is volt fajnemesítési tanácsa, és egyébként is, az idézetben a „szolgáltatások” megnevezése (szervadományozás, genetikai módosítás, sterilizálás) összeesküvés-elméletekre hajaz.
Egy másik szkeptikus oldal³⁷ naivan még rá is keresett a fenti idézetre Kissinger honlapján, illetve a WHO egyik szóvivőjét megkérdezte, dokumentumaik között szerepel-e ez a beszéd. Diadalmasan adják hírül, hogy nincs sehol.
A nagy múltú snopes.com cáfolata aztán bukik egy nagyot, mert a cikk végén felidézik, Kissingert milyen gyakran érte az a vád, hogy egy világot uralni akaró elit összeesküvés élén áll, de azt, hogy ő maga mikor és hol utalt erre, a vádolók már nem tudják megmondani.
A snopes.com szerkesztői tehát vagy nem tudnak a Kissinger-jelentésről (bár nagy hiba lenne ilyen kevés és hiányos tájékozódásra építve tényellenőrző honlapot működtetni), vagy tudnak róla, de szándékosan titkolják el (ez pedig még rosszabb, hiszen igazságtételt várnánk tőlük, és ennek az ellenkezőjét kapjuk).
Tovább ront a cikk értékén, hogy a címe messze alulmúlja azokat a vádakat, melyek Kissingert érhetnék, ha a szájából valóban elhangzott a feljegyzett idézet. A cikk címe ugyanis csupán ennyi: „Henry Kissinger támogatta a ,kierőszakolt védőoltásokat'?” Nyilvánvalóan ennél sokkal többről van szó: embertömegek megtévesztéséről és életüket megnyomorító kihasználásukról.

Valójában nem is annyira lényeges, hogy Kissinger mondott-e ilyet, vagy sem. Mint jelezte, az információs szabadságról szóló törvény óta jobban vigyáz, mikor mit mond.
A puzzle meglévő darabkái alapján azonban elkezdhetjük összerakni a nagy képet.