Heltai Jenő: Bacilusok
Heltai Jenő (1871-1957) regényei, novellái, versei és színdarabjai nagy népszerűségnek örvendtek, mégis előbb lett a francia Becsületrend lovagja, mint hogy hazai kitüntetést kapott volna. Élete utolsó évében végül Kossuth-díjjal jutalmazták. Legismertebb írása talán A néma levente című verses színpadi mű, melyet ma is gyakran játszanak a hazai színházak.
Alábbi, kevéssé ismert novellája a Lim-lom című kötetben jelent meg 1915-ben.
Bacilusok
Volt egyszer egy fiatalember, akit gyermekkorában beoltottak himlő ellen.
Majd difteritisz ellen.
Az ifjú nőtt és vele fejlődött a bacilusisme. Gondos szülei beoltották tüdővész ellen is.
Majd, amikor a bacilustudomány újabb lépéssel előrehaladt, beoltatták rák ellen is.
Az ifjú nagyon boldog volt és nagyon egészséges. Mert már nagyon be volt oltva.
De a tudomány útjai beláthatatlanok. Egy angol orvos fölfedezte a részegeskedés bacilusát. Az ifjú, aki nagyon vigyázott az egészségére, habozás nélkül beoltatta magát részegeskedés ellen is.
Egy francia orvos időközben rájött arra, hogy a tengeri betegséget is bacilusok szülik. Az ifjú – noha semmi kedve sem volt tengerre szállni – sürgősen beoltatta magát tengeri betegség ellen is.
Mondanom sem kell, hogy pestis, kolera, kanyaró, hagymáz, fejfájás, gyomorégés, zsába, fogfájás és vakbélgyulladás ellen is be volt oltva.
Nemkülönben szívdobogás, szemfájás, fülbaj, nátha, elhízás, soványság, légcsőhurut, gégesorvadás, tyúkszembaj és körömgyulladás ellen is.
Egészen nyugodtan élhetett volna, ha a nagy orvosok kutató elméje folyton újabb és újabb bacilusokat nem fedez föl. A fiatalember, aki nagyon vigyázott arra, hogy soha semmi baja ne legyen, mindenkor együtt haladt a tudománnyal. Ennek köszönhette, hogy egykettőre meghűlés, influenza, csúz, köszvény, idegesség, vérszegénység és gyermekágyi láz ellen is be volt oltva.
Azután beoltották mérgezés és nyakszirtmerevedés ellen.
Ekkor azt hitte, hogy már minden ellen be van oltva. Mily tévedés! Még nem volt beoltva: szédülés, ájulási rohamok, vérmérgezés és egy csomó diszkrétebb természetű betegség ellen. A fiatalember rohamlépésben pótolta ezeket a hiányokat.
A sok beoltásnak azonban káros következményei voltak. Az összevissza oltott ifjún az elmezavar tünetei mutatkoztak. Ami nem is csoda. A sok mindenféle szérum annyira összevissza volt zavarva szervezetében és olyan szeszélyesen működött, hogy bele kellett bolondulnia. Az orvosok megállapították, hogy a boldogtalannak paralízise van.
De az ifjú nemhiába futott versenyt az orvosi tudomány vívmányaival. A tudomány hálás azokhoz, akik hisznek benne. Ugyanakkor, amikor az ifjú megkapta az egyetlen betegséget, amely ellen nem volt beoltva, egy skót orvos fölfedezte a paralízis bacilusát. Az ifjú meg volt mentve. Beoltották paralízis ellen is és gyógyultan bocsátották el az intézetből.
Amikor az utcára kilépett, boldogan így szólt:
– Most már nem félek semmitől!
E pillanatban egy tégla esett a fejére. Az ifjú szörnyethalt.
Tégla ellen nem volt beoltva.