Semmelweis Ignác születésnapjára

Írta: Dr. Turcsányi Zsolt – 2018. július 01.

mottó: A Semmelweis-reflex a tények automatikus elutasítása megfontolás, vizsgálat vagy kísérletezés nélkül. Egy olyan sajátos, reflexszerű emberi reakció, amely automatikusan elutasítja az új információt a rögzült normák, hiedelmek vagy paradigmák miatt.¹

Az anyák és gyermekek megmentőjének kétszázadik születésnapját ünnepeljük ma. Tudunk ünnepelni. Hálásak és büszkék vagyunk. Hálásak, hogy az orvosi tudatlanság és rosszhiszeműség okozta bűnös, emberöléssel felérő pökhendiség sötétségét Semmelweis felkelő napja elűzte. Felfedezésének eredményeként az orvosok már nem terjesztenek halálos fertőzést a szülő nőkre és gyermekekre. Nagy ünnep a mai. Büszkék vagyunk, hogy egy olyan hazánk fia fedezte ezt fel, aki igazi hazafi is volt. Kiállt az 1848-as eszmék mellett. Élete árán is kiállt a hitéért, meggyőződéséért, mely egy boldogabb emberiségért harcolt. Igazi magyar sors az övé. A megrögzöttség, a diktatúra és ostobaság ellenében a józan megfigyelést, a zseniális következtetőképességet és a szavak elpusztíthatatlan erejét állította. És eljött a győzelem. Már nincs semmi kétség. Pedig akkor a baktériumokról még nem tudott a tudomány. Van mit tanulnunk mindebből, és van mit ünnepelnünk ma.

Azonban Semmelweis küzdelme a berögzöttség ellen, a gyermekek életéért ma is tart. Azzal, hogy felismertük a baktériumok és vírusok átvitelét, valamint a fertőző betegségekben játszott szerepét, és hogy ezáltal meg tudjuk előzni a járványokat, meg hogy sok fertőző beteget meg tudunk gyógyítani, még nem lettünk egészségesebbek. Az új járványok már régen nem azok a klasszikus járványok. Az új járványokat úgy hívják, hogy autoimmun betegségek, anyagcsere betegségek, viselkedés zavarok. Ezek a betegségek nem heveny módon zajlanak, azaz aki túléli, az egészséges marad; ezek a betegségek gyerekkorban, vagy fiatal felnőtt korban kezdődnek és élethosszig tartanak, évtizedekig romlanak szenvedést okozva. Ezek azok a betegségek, melyekre elcseréltük a heveny betegségeket. Nem lehetett volna jobbra?

Az idevezető okok sokrétűek, azonban azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem a természet rendje szerint valók. Lehet persze világnézeti kérdés, hogy mi a jobb: egy rövid betegség által átmenni a túloldalra, vagy idült betegségben sínylődni. A középkorban és még sok tekintetben a XIX. században is más kapcsolatuk volt az embereknek az élettel és a halállal. A hatalmas járványok, a gyakori pusztító háborúk, a rossz táplálkozás és higiéniai viszonyok, valamint a megfelelő orvosi ellátás hiánya magasan tartották a halandóságot. A halál a szemük előtt volt, nem elzárva a kórház, vagy az idősek otthona magányában. Ezért az örökkévalóságba vetett hitük napról napra edzésben volt, hiszen nem volt más reménységük. A földi világ a legnagyobb többség számára nem élvezetet, hanem csak nyomort és szenvedést jelentett, melyet egy gyors lefolyású betegség hamar megváltott. Ha ilyen módon a heveny betegség a természet rendje szerint is jött, nem lehet azt mondani, hogy ennek így is kellett volna maradnia. Semmelweis felismerte, hogy miként lehet bizonyos heveny betegségeket megelőzni, Szent Erzsébet megtanította nyugat-Európát a megfelelő testi higiéniára, mások a tiszta ivóvizet, a szennyvizek megfelelő kezelését, a vitaminpótlást és sok-sok más megelőző intézkedést vezettek be, mely által a heveny betegségek okozta halandóság nagyságrendekkel csökkent. Az orvostudomány óriási fejlődésnek indult, hatalmas sikereket és presztízst ért el a halandóság terén, de hamarosan kezdtek mutatkozni az árnyoldalak is. Amikor az orvos kontár módon beleavatkozik a szervezet működésébe, az eredmény sok idült, sőt átöröklődő betegség megjelenése lesz.²

Lehet-e újra a földi élet paradicsom? A Jóistennek mindenesetre megvannak a tervei. A végső cél mégiscsak az ember, és legfőképpen az emberiség üdvössége. És merjük hinni, hogy ez sikerülni is fog. Mert a Jó Pásztor megkeresi és visszahozza az eltévedt bárányt. Az ember-bárány persze az akolhoz vezető legrövidebb utat lecserélheti, hiszen szabadnak van teremtve, ezért viszont a következetes farkasok egyszer utol fogják érni. Így van ez az egész-ség hármasságával, mint szellem, lélek és test. Szellemi eltévelyedések betegségeket idéznek elő; ha másként nem lehetséges, a betegségek visszaterelik a szellemet a helyes útra. Hahnemann azt írja az egészségről: Az ember egészséges állapotában a szellemi természetű életerő, amely dinamikus módon élettel telíti meg az anyagi testet, korlátozás nélkül irányít és a szervezet minden részét csodálatra méltó, harmonikus éltető mozgásban tartja az érzetek, érzések és életműködések tekintetében egyaránt, így tehát a bensőben lakozó, értelemmel bíró szellemünk szabadon felhasználhatja ezt az éltető, egészséges eszközt létezésünk magasabb rendű céljának megvalósításához.³ Ezért van szükség az egészségre, bár nagyon sokan ezt másképpen gondolják. Ha megfordítjuk az irányt, szintén elgondolkodtathat: életünk zárszámadásán, amikor a hústest leválik a lelki-szellemi lényünkről, vajon nem az fogja-e a túlvilági testünk egészségét biztosítani, ha a földi létezésünket magasabb céljaink megvalósítására áldoztuk?

Amiképpen áldozta életét a meg nem értéssel vívott harcban Semmelweis Ignác. Köszönjük, de élünk áldozatával?
Az ünnepbe beférkőzik egy gondolat. Vajon teljesült-e Semmelweis álma? Lehet a földi élet újra paradicsom? Azok a járványszerűen terjedő idült nyavalyák, csak azokat tudnánk feledni...
Az orvosok most már tényleg csak gyógyítanak, és tudatlanul vagy elhallgatva nem maguk okoznak számtalan betegséget?