Beszámoló a minisztériumi megbeszélésről – 2015. május 6.

Írta: Dr. Turcsányi Zsolt – 2015. május 23.

Egyesületünk 5 éves történetében első alkalommal kaptunk lehetőséget az illetékes minisztériumtól (EMMI), hogy jogalkotói, jogalkalmazói javaslatokat tegyünk, valamint kérdéseket, véleményeket közvetíthessünk a kötelező oltások mai rendszerével kapcsolatosan. Képviselőinket dr. Beneda Attila egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár úr fogadta.

A megbeszélésre, a Minisztérium meghívására 2015. május 6-án került sor.

A meghívás előzménye, hogy a Nemzeti Konzultáció jegyében beadványt adtunk be, melyben több javaslatot fogalmaztunk meg. Nézetünk szerint a beadványunk letisztult, tényszerűen alátámasztott javaslatokat tartalmaz. Természetesen a megfogalmazott javaslatok képezhetik egy tényekre, tapasztalatokra alapozott vita kezdetét is. Hiszen a jelenlegi internetes oltáskérdés-háború az ellenőrizhetőséget és a felelősségvállalást sokszor nélkülözi. Mivel hónapokon át nem kaptunk érdemi választ, kiválasztottunk egy égetően fontos és sürgős tárgypontot (3.) melyet önmagában eljuttatunk az EMMI államtitkárához – gondolván, hogy elsőre egy kissé megfeküdhette a nevezett hivatal gyomrát a „nagyobb" anyag.

A megbeszélésen rövid idő alatt kiderült, hogy alapkérdésekben sem vagyunk egy nevezőn.
Ilyenek például:

• a hivatalos statisztikai adatok ismerete, mint például a pneumocossus-szal kapcsolatos halálozások,ⁱ
• az oltások, mint az immunrendszer segítői, illetve manipulátorai,ⁱⁱ
• a WHO ajánlása, melyre az Alkotmánybíróság is hivatkozott:

„3.5. Az Egészségügyi Világszervezet azt az elmúlt évtizedekben elterjedt bioetikai felfogást közvetíti, hogy a járványok, amelyek soha nem maradnak az országhatárokon belül, elsősorban nem az alapvető jogok korlátozásával fékezhetők meg. Tapasztalatok bizonyították, hogy a kizárólag kényszeren és kötelezésen alapuló eljárásokban az emberek nem mindenben tettek eleget a hatóságok előírásainak, titokban vagy nyíltan megszegték a rendelkezéseket, ezért a járványok elleni védekezés nem volt hatékony. Az eredményes közegészségügyi fellépés alapja, hogy a hatóságok együttműködjenek az emberekkel, tudatosítsák a fertőző betegségekkel kapcsolatos információkat, és megfelelő bizalomra tegyenek szert az érintettek köreiben." (39/2007. AB határozat)

Meglepetésünkre a helyettes államtitkár úr reakciója minderre az volt, hogy levelet kell írniuk a WHO-nak, hogy az Egészségügyi Világszervezet a sikeres és követendő magyar oltási rendszert javasolja bevezetésre az államok kormányainak.

Értjük, hogy Beneda Attila helyettes államtitkár úr meg van arról győződve, hogy a jelenlegi rendszerünk jó, azonban nagyon erős a gyanúnk, hogy nem ismeri azokat a nagyon fontos tényeket, melyek alapján a véleménye feltehetőleg megváltozna. Felismerésünket megerősítették a továbbiak. A minisztérium információi hiányosak a fent említett alkotmánybírósági állásfoglalás kapcsán abban is, hogy az AB is kimondta, hogy a kötelező védőoltások vizsgálatakor egy tudományos előfeltevésből indult ki:

„4.2.1. Az indítványozók nem egyes védőoltásokat vagy konkrét életkori határokat kifogásoltak, hanem az oltási rendszert. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ezek a rendelkezések olyan természettudományos előfeltevéseken alapulnak, amelyeket a jogalkotónak kötelessége volt figyelembe venni, továbbá az ezekben a rendelkezésekben körvonalazódó oltási rendszer (a betegségek köre és a beoltási korhatár) összhangban volt az Egészségügyi Világszervezet ajánlásaival." (39/2007. AB határozat.)

Nyilván való, hogy amennyiben nem előfeltevésekre, hanem bizonyítékokra lenne alapozva a rendszer, akkor erre hivatkozott volna az AB. A minisztérium képviselőinek sajnos nem tudtuk átvinni ezt a tényt, hogy a kötelező rendszer az AB által is elismerten egy soha sem bizonyított feltételezésen alapul, nevezetesen, hogy nincs igazolva, hogy az oltásokkal magasabb szintű egészség biztosítható, mint más módon. Nekünk viszont számos bizonyítékunk van arra, hogy az oltások sokszor jóval kockázatosabbak, sőt károsabbak, mint azok a betegségek, melyek ellen adják őket. Azonban többször jeleztük, hogy ennek részletes és kimerítő bemutatása meghaladja a meghallgatásra kapott nagyjából 30 perc keretét.

A megbeszélésünk elején a szó nyomban a fő témára került, mégpedig az óvodai, iskolai beiratkozással kapcsolatos ellentétes szabályokra, illetve zavaros joggyakorlatra. Annak ellenére, hogy a kérdést előre írásban is részletesen tárgyaltuk és a megbeszélésen lényegileg vázoltuk, érdemi reakciót nem kaptunk! Helyette egy példára „terelődött" a szó, hogy nagyon is fenn kell tartani a kötelezőséget, mert lám, mint hallottuk a közelmúltban, Németországban, Berlinben kanyaróban meghalt egy gyermek. Kapásból igazítottuk helyre a bulvárhírt. (A témáról bővebben itt olvashat.) Sajnálatosnak tartjuk, hogy minisztériumi szinten is ilyen felületes, hiányos információkra alapozott hírforrásokból informálódnak, pláne érvelnek. Persze mi is tudunk – a fentinél megalapozottabb ellenpéldákkal érvelni – de a nagyközönség előtt etikai okok miatt ettől tartózkodunk. Beszéljenek az alapelvek, a tények és az általános tapasztalat!

Államtitkár helyettes úr megkérdezte, hogy mit szeretnénk végül is. Nem meglepő módon válaszoltuk, hogy az oltás beadásáról azok dönthessenek akik közvetlenül érintettek, a szülő és a kezelőorvos. Beneda Attila erre a következő feleletet adta: magam is jó néhány évig voltam háziorvos, igaz felnőtt körzetem volt és a vagányabbak közé tartoztam, mégis az igazat megvallva nem érzem magam annyira, hogy dönteni tudja a védőoltások tekintetében, ... és szerintem más kollégák, de az egész orvostársadalom erre nincs felkészülve.ⁱⁱⁱ

A helyettes államtitkár úr másik reakciója az volt a kötelező oltások eltörlésének javaslatára, hogy a magyar lakosság egészségügyi mutatói bizony sajnálatosan gyengék, egyedül az oltásokkal megelőzhető járványos fertőző betegségek szempontjából állunk kiválóan és irigylésre méltóan. Hogyan mondhatnánk le önként erről, az maga volna a teljes katasztrófa.^iv

Azonban akkor, ha sikerül valamiképpen átvinni egy lényegi információt, akkor képes kijavítani a rosszat a hivatal. Ilyen eset például, hogy egy édesapa panasza alapján az ombudsman tavaly novemberben jogszabály változtatást kezdeményezett az olvasóink számára jól ismert Vatikáni levél kapcsán. Az ügyön, mint megtudtuk dolgoznak. Az eredeti beadványunk I. melléklete 1/ e) pontjában a BCG oltás rutinszerű alkalmazásának WHO kritériumok szerinti indokolatlanságát igazoltuk, hiszen Magyarország teljesíti a vonatkozó kritériumok egyikét. Mint megtudtuk, ezt a minisztériumban is elismerték, de hogy ne legyen csiki-csuki helyzet két éves megfigyelési időszakot iktattak be és amennyiben a tendencia marad, a kötelező BCG oltást kivezetik.^v

Végezetül felhívtuk a döntéshozók figyelmét, hogy a tapasztalataink alapján a jelen rendszer szerint oltott gyerekek sokkal betegesebbek, mint a nem oltottak, még akkor is, ha ezek az információk (a hivatalos szűrőkön keresztül) nem jutnak el hozzájuk. Sok édesanyát ismerünk, aki azért vállalja a sok büntetést, hercehurcát és megaláztatást mert küzd a gyermeke egészségéért a gyermek és gyermek között különbséget tenni nem tudó rendszer képviselőivel szemben.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a minisztérium képviselői az OEK és az ÁNTSZ kiadványokból, rosszabb esetben a bulvársajtóból tájékozódnak. Híján vannak a szélesebb látókörnek és tapasztalatnak, amely a fenti két intézet belterjességéből, kontraszelektív gyakorlatából és a gyógyszergyárakkal való összefonódásából következik is. Azaz égető szükség van a civil kontrollra.

A megbeszélés lezárásaként ígéretet kaptunk arra, hogy szakmai jellegű érveinket, kérdéseinket kifejthetjük a minisztérium egyik tanácsadó intézete az Országos Epidemiológiai Központ képviselői előtt. A Minisztérium ez irányú ígéretének május 18-án eleget is tett. Elektronikus levélben tájékoztatást kaptunk arról, hogy az Országos Epidemiológiai Központot felkérték a Nebáncsvirág Egyesülettel való konzultációra.