Jog, közjó és demokrácia

Írta: Dr. Turcsányi Zsolt – 2018. július 01.

1. rész

A kényszeroltás-törvény

Az oltások beadatását akár fizikai erőszakkal is kikényszerítheti a kormányhivatal.
Jelen dolgozatban azt kívánjuk bemutatni, hogy a kötelező oltások beadásának a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) segítségével való foganatosítása miként viszonyul az alkotmányos jogrendhez az Alaptörvény, az Alkotmánybíróság határozatai, a kodifikált nemzetközi szerződések és egyéb szabadságjogokat tartalmazó hatályos törvények alapján. A jog kérdésein túl kitérünk mértékadó hazai és nemzetközi szervezetek ajánlásaira, valamint a közjó biztosításának általánosan elfogadott demokratikus alapelveire is.

Az elmúlt hónapokban sok oltásmegtagadás miatt indult kormányhivatali eljárás indoklási részében szerepel a következő szakasz:

„Tájékoztatom a kötelezetteket, hogy a határozatban foglaltak önkéntes teljesítésének hiányában a végrehajtást az Ákr 134§ valamint az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi. CLIII törvény (továbbiakban Avt.) alapján az állami adóhatóság foganatosítja."

Mit jelent mindez a jog, a közjó és a demokrácia megvilágításában?

Egyesületünk jogértelmezést kért a NAV-tól. Válaszuk itt olvasható.

A hivatkozott jogszabályi paragrafusok:

1. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL törvény (Ákr.) 134. § (1)-(2) bekezdése rendelkezik az adóhatósági végrehajtásról:
   „(1) A végrehajtást – ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik – az állami adóhatóság foganatosítja.
   (2) A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet, a végrehajtás során azonban csak a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult végzést hozni.”
   
   
2. A NAV által meghatározott cselekmény végrehajtása esetén követendő eljárást az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) a 122-125 §-ai szabályozzák, ezekből csak a legfontosabbakat idézzük:
   • „122. § (1) Ha a döntés meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra (a továbbiakban: meghatározott cselekményre) irányul, és az adós a meghatározott cselekményt önként nem teljesítette, a behajtást kérő hatóság a végrehajtás érdekében megkeresi az állami adó- és vámhatóságot.”
   • (2)-(5) bekezdések: felszólítás az oltás beadatására, pénzbírság, ismételt pénzbírság
   • „(6) Az állami adó- és vámhatóság a meghatározott cselekményt az adós költségére és veszélyére – akár hivatásos állományú tagjának intézkedésével vagy kényszerítő eszköz alkalmazásával – elvégzi, ha
     1. az adós az ismételten kiszabott eljárási bírság ellenére sem teljesítette a meghatározott cselekményt, vagy
     2. a meghatározott cselekmény végrehajtása nem tűr halasztást.”

Összhangban az Alaptörvénnyel?

(Jelen cikkünkben nem foglalkozunk azzal, hogy az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása¹ alapján a 2012. január 1. előtt hozott egészségügyi törvény², az oltásokat szabályozó NM rendelet³, valamint az oltásmegtagadással kapcsolatos Alkotmánybírósági határozat⁴ mennyire tekinthető alkotmányosnak.)

Az Alaptörvény II. cikke szerint az emberi méltóság sérthetetlen.

Bizonyos, alkotmányjogilag pontosan körülírt helyzetekben azonban e legmagasabb rendű jogból (ún. anyajogból) levezetett részjogosítványokat lehet korlátozni. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.⁵ A kérdés az, hogy a kötelező oltások beadatásának fenti szabályozásánál az Alaptörvényben meghatározott jog korlátozása alkotmányos-e.

Amikor egy oltásmegtagadásos ügy eljut addig a pontig, hogy a hatóság fizikai erőszakot alkalmaz a gyermeken és egyben a családon, akkor ez egy elkerülhetetlen lelki törést okoz a gyermekben, az ő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését hátrányosan befolyásolva. Ennek a későbbiekre vetített következményei beláthatatlanok. Az Alaptörvény XVI. cikk (1)⁶ bekezdése azonban védelmezi a gyermekeknek ezt a jogát, azaz a vizsgált törvény alkotmányossága kétséges.

Az Alkotmánybíróság 39/2007-es határozata mérlegelte az emberi méltóságból levezetett testi integritás és a lelkiismereti szabadság jogát az egészséghez való joggal: XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.⁷ Abból a természettudományos előfeltevésből indult ki⁸, hogy az oltások alkalmasak a gyermekek testi és lelki egészségének biztosításához⁹, ugyanakkor elismerte, hogy az oltások nem kellő hatásossága és ártalmassága mellett is vannak természettudományos érvek. Arról az AB nem foglalt állást, hogy milyen elv alapján támaszkodott egy olyan előfeltevésre, mely nem bizonyított és amelynek komoly ellenérvei vannak, hiszen az Alapörvény kimondja, hogy tudományos kérdésekben csak a tudomány dönthet.¹⁰ Azonban az Alkotmánybíróságnak módjában állt volna a tudományosság eddigi eredményeit felhasználva megneveznie a kötelező oltás melletti és elleni érveket, majd ezeket a jog szempontjai szerint mérlegelnie. Ennek hiányában nincs meg a lehetősége az ellenérvek felhozásának, hiszen a tudomány is egy állandóan változó világ, az elmúlt évszázadok bizonyítják, hogy a legstabilabbnak hitt elméletek (előfeltevések) is összeomolhatnak egy új felfedezés nyomán. Tehát az Alkotmánybíróság a tudományra hivatkozva, annak jellemzőit (érvek és ellenérvek ütköztetése, korlátok, kétségek, időbeli változás lehetősége) figyelmen kívül hagyva döntött. Ezt a jogi problémát az AB is felismerte amikor az előfeltevésnek minősítés mellett a kérdés megválaszolását visszadobta a tudománynak.¹¹ Az ún. természettudomány még valóban nem döntött, amit az előfeltevés kimondásával az AB is megerősített, hiszen nincsenek olyan megbízható, nagy esetszámú vizsgálatok, melyek kimutatnák, hogy az oltottak, vagy az oltatlanok élnek nagyobb egészségben. További kérdést vet fel, hogy az AB milyen jog alapján döntötte el, hogy egy olyan álláspontot fogad el, amelynek nem nevezi meg a forrását, ezáltal nem lehet a tudományt sem kérdőre vonni, felkérni, hogy támassza alá álláspontját, satöbbi. Egy megfoghatatlan, ellenőrizhetetlen hatalom tehát a tudomány? Az orvostudományban még rengeteg fehér folt van, sok feltételezésről derül ki, hogy az új felfedezések során meghaladottá válik és részben, vagy akár egészében újraír egy fejezetet a tankönyvekben. Természetesen vannak olyan többszörösen igazolt igazságok, melyekre a szakmai működés bármikor támaszkodhat. Az oltások hatásával, mellékhatásaival kapcsolatban is szükséges, hogy a tudományosság valódi, átlátható módszerei kerüljenek alkalmazásra. A tudományos igazságok felismerését mindig is a kételkedés vitte előre, a dogmák pedig hátráltatták. Nem kell nagyobb hatású példát találnunk Semmelweisénél. E kérdésre még később visszatérünk.

„Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg” – áll az Alaptörvény II. cikkében. A család a nemzet alapegysége, melyet az Alaptörvény elismer. A kierőszakolt kötelező oltás során viszont elválasztják a gyermeket a családtól, azaz felfüggesztik a szülő jogát, hogy gyermekének érdekeit képviselje, mert „az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermekek önálló érdekeit”¹². Hiába van az Alaptörvényben, hogy a magzati életet a fogantatástól kezdve védelem illeti meg, mert ebben az esetben nem kel az állam a magzat védelmére az anyával szemben – ha ő el akarná vetetni magától a megfogant áldást. Azaz a nő önrendelkezéshez való joga felülírja az élethez való jogot. Itt pedig nyilvánvalóan aktív életkioltás történik, melynek az anyára nézve is sok testi és lelki kára történhet, amiképpen az ma Magyarországon évente több tízezer esetben meg is történik. Az oltás beadása közvetlenül nem ment életet: mert nem közvetlen megbetegedési veszély esetén, nem 100%-ban fertőző és nem 100%-ban halálos betegségek ellen alkalmazzák a nem 100%-ban hatásos oltásokat. A művi abortusz során azonban 100%-ban kioltják a magzat életét. Mérlegelve a két helyzetet, látszik, hogy a jogalkotónak nem egyformán fontos minden élet. Azaz törvény előtt nem mindenki egyenlő.¹³ A magzatok jogai a fentieken kívül még a következő Alaptörvényben rögzített pontokban sérül: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. Személyi szabadság megsértése.”

A 2011. december 31-ig hatályban lévő magyar Alkotmány (1949. évi XX. törvény) 55. § (1) bekezdés alapján a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, […]. A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény IV. cikk így szól:

1. Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
2. Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. ...
3. A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.
4. Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult.

A régi alkotmányt azért idéztük, mert az Alkotmánybíróság 39/2007-es határozata idején ez volt hatályban. E határozatban azonban az 55.§-ra való hivatkozás nem szerepel. Helyette az indítvány alapján az 54.§-ban¹⁴ biztosított, az önrendelkezésre és a testi integritásra való jog mérlegelése történik. Az AB érvelése szerint azonban hiába szerepel a mindenkinek kitétel, a csecsemő, illetve a 14 éven aluli gyermek ennek gyakorlásához döntéshozatali képességgel nem rendelkezik. A Polgári Törvénykönyv a 2013. évi V törvény (Ptk.) határozza meg a cselekvőképtelenek joggyakorlását: 2:13. § Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be. 2:14. § (1) A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el. Emellett a Ptk. 4:146. § (2) bekezdése kimondja, hogy „A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában.” A Ptk. 4:149. §-a kivételesen ugyan lehetővé teszi a szülői felügyeleti jog korlátozását, azonban ebben a körben úgy rendelkezik, hogy „A szülő felügyeleti jogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság törvényben meghatározott, kivételesen indokolt esetben, olyan mértékben korlátozhatja vagy vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges.” Ezen kívül a Ptk. XIX. fejezete rendelkezik a szülői felügyeleti jog szünetelésének és bírósági megszüntetésének szabályairól.

A kötelező oltások végrehajtása kapcsán azonban sem az adóhatósági végrehajtásról szóló törvény (Avt.), sem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.), sem más törvény nem nevesíti konkrétan, hogy a szülői felügyeleti jogát korlátozni lehetne az ilyen végrehajtás során, illetve azzal összefüggésben.

Ugyanakkor az Egészségügyről szóló törvény (Eütv.) 10. § (4) bekezdése feljogosít magának a betegnek a személyes szabadsága korlátozására: „A beteg személyes szabadsága – ellátása során – fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal kizárólag sürgős szükség esetén, illetőleg a beteg vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható. Kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedést tilos alkalmazni. A korlátozó intézkedés csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.” Ezt az Eütv. 6. Címében a Járványügy címszó alatt a jogalkotó megismételte, amikor az 56. § (2) bekezdés aa) pontjában kimondta, hogy az 56. § (1) bekezdése szerinti járványügyi tevékenység megvalósítása érdekében az egészségügyi államigazgatási szerv „az egyén személyes szabadsághoz való jogainak gyakorlását az e törvényben foglaltak szerint korlátozhatja”. Tehát a személyi szabadság kizárólag sürgős szükség esetén vagy testi épség és egészség védelmében korlátozható. Amennyiben közvetlen járványhelyzet nincs a sürgős szükség nem mondható ki, mert nincs közvetlen megbetegedési veszély, ami magát a szükséghelyzetet jelenti. A testi épség és egészség védelme pedig az oltandó személyt éppúgy megilleti, mint a járványhelyzet alkalmával védendő másik személyt. Itt merül fel a járványügyi megelőzés egyéb lehetőségeinek terjedelmes témája.

Ami az adóhatósági végrehajtás szabályait illeti, az Avt. a következőképpen jogosítja fel az adóhatóságot, hogy a végrehajtás során, annak sikere érdekében állami kényszert alkalmazzon: „35. § (1) A végrehajtás során szükség esetén állami kényszert is lehet alkalmazni, hogy az adós teljesítse a kötelezettségét.

(2) Az állami kényszer – e törvény keretei között – elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti.” Az Avt. 40. § (3) bekezdése szerint pedig „Az adós személye elleni kényszercselekményt az állami adó- és vámhatóság jelen lévő hivatásos állományú alkalmazottja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény szerinti intézkedések foganatosításával akkor alkalmazhat, ha az a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükséges.”

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) számos a NAV pénzügyőrei által alkalmazható kényszerítő eszközt felsorol (pl. előállítás, testi kényszer), azonban nem ad felhatalmazást olyan intézkedés foganatosítására, amely szülői felügyeleti jog felfüggesztését, illetve a végrehajtás keretében oltandó gyermek személyi szabadságának korlátozását vonná maga után. Márpedig a NAV tv. 35/D. § (1) bekezdése előírja, hogy a „pénzügyőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá vontnak”. Ezen kívül a 35/B. § (2) bekezdése is megerősíti, hogy az „intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával”. Sőt, a 35/E. § (2) bekezdése szerint: „A pénzügyőr nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles megtagadni. A pénzügyőr az ilyen magatartás tanúsítójával szemben, annak megakadályozása érdekében, a munkakörére, a rendfokozatára, a személyére tekintet nélkül köteles fellépni.”

Tehát mindaddig, amíg a szülőt megilleti a szülői felügyeleti jog, addig egy oltás végrehajtása során a NAV nem korlátozhatja a gyermek személyi szabadságát, a gyermeket nem foghatja le, nem viheti el otthonról, és más módon sem határozhatja meg tartózkodási helyét.

Amennyiben nincs törvényes alapja és indoka a személyi szabadság korlátozásának, az ebben közreműködő hivatalos személy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C törvény 304. § (1) bekezdése szerinti jogellenes fogvatartás bűntettének törvényi tényállását meríti ki:

„304. § (1) Az a hivatalos személy, aki eljárása során mást személyi szabadságától jogellenesen megfoszt, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogellenes fogvatartást

1. aljas indokból vagy célból,
2. a sértett sanyargatásával vagy
3. súlyos következményt okozva

követik el.”

Az alapjogok korlátozásának jogi kérdései

Az Alaptörvény IV. cikke szerint az alapjogok nem korlátozhatóak tetszőlegesen a törvényalkotó szándéka szerint. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.¹⁵
A személyi szabadsághoz való jog nem tekinthető a szabadságjogok anyajogának, hanem ez az egyén fizikai értelemben vett szabadságának és biztonságának a védelmére irányul és arra, hogy a szabadság korlátozására vagy elvonására önkényesen és törvényes alap nélkül semmiképpen ne kerüljön sor. A személyi szabadsághoz való jog a szűk értelemben vett fizikai, testi szabadságot a fogva tartástól való mentességet biztosítja. Ez viszont csak az egyik tartalmi eleme volt ennek a szabadságjognak, de az Alaptörvény még egy másik alapvető tartalmi elemből is táplálkozik, mégpedig, hogy a jog mellett a jog korlátait is megfogalmazza, azaz: senkit nem lehet szabadságától másként mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.¹⁶ Ez a fordulat voltaképpen az alapvető jognak a lényeges közvetlen korlátozását jelenti, amely valójában korlátozott korlátozás. Az alapvető jognak megkülönböztetjük általános és speciális korlátait. Az emberi élethez és méltósághoz való jog kivételével egyik jog sem korlátlanul biztosított és garantált jogosítvány. Az emberi élethez és méltósághoz való jog minden mást megelőző legnagyobb érték, ebből következik, hogy ez számos alapvető jognak a forrása és egyben feltétele is. A személyi szabadság korlátozásának számos formája ismert a magyar jogrendszerben. Ezek jórészt a büntetőeljárás lefolytatásához kötődnek; büntető anyagi jogi szankcióként (szabadságvesztés, kényszergyógykezelés) vagy büntetőeljárási kényszercselekményként (őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés, lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet) jelennek meg. A büntetőeljáráson kívül ugyanakkor más eljárásokban is sor kerül a személyi szabadság alapjogának korlátozására, így különösen az idegenrendészet, a szabálysértési eljárás, az egészségügyi és rendészeti igazgatás egyes területein.¹⁷

Külön csoportba sorolhatók a kiskorúakra vonatkozó szabadságkorlátozási esetek, amelynek indoka, hogy gyermekek esetében a személyi szabadsághoz való jog más tartalommal értelmezendő. Egyrészt a kiskorúaknál a személyi biztonság védelmére kell fektetni a hangsúlyt, ez a gyermeki állapotból következően fakad, szoros összefüggésben a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését biztosító védelemhez és gondoskodáshoz való joggal. A gondozás és nevelés maradéktalan teljesítése a kiskorú személyi szabadságának természetes korlátja.

A közegészséget veszélyeztető, illetőleg deviáns magatartást tanúsító, szociális illeszkedési zavarokkal küzdő személyek vonatkozásában is indokolt sajátos szabadságkorlátozási okként meghatározni speciális állapotukat. Tehát ez a szabadságkorlátozás nem büntető jellegű, hanem sokkal inkább a közegészséget szolgálja, a törvényes őrizetbe vétel például fertőző betegségek terjedésének megakadályozása érdekében történik. Az elmebetegek, alkoholisták, kábítószer élvezők vagy csavargók őrizetbe vétele pedig vegyes jellegű célból történik, mert szolgálhatja a gyógyulást és a közösség védelmét, esetenként represszív (megtorló).

Még az őrizet fogalmát szükséges tisztázni. Az őrizet alatt olyan személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést értenek, amelynek az a feladata, hogy addig is biztosítsa a terhelt jelenlétét, amíg annak ügyében a jogszabály szerinti intézkedés meg nem történik. Ez a biztosítás értelemszerűen fizikai jellegű és fogalmi eleme a kényszer esetleges alkalmazása. A magyar gyakorlathoz ebben a tekintetben hasonló német szabályozás értelmében például csak akkor beszélhetünk szabadságkorlátozásról, ha ahhoz tényleges kényszer járul. Az őrizetbe vétel nem csak a büntetőeljárásban, hanem azon kívül is alkalmazható, a büntetőeljárás körén kívül négyféle őrizetbe vétel rendelhető el: – A kiadatási (1996. évi XXXVIII. törvény¹⁸ 19. §), – A szabálysértési (2012. évi II. törvény 73. §), – Az idegenrendészeti, visszautasítást előkészítő (2007. évi II. törvény 54. §), – A közbiztonsági őrizet (1994. évi XXXIV. törvény 38. §).¹⁹

A kötelező oltások beadatása kapcsán a fentieknek csak az egyike merülhet fel, azaz amelyik a szabálysértési törvényhez kapcsolódhat. A 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről²⁰ 7. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: a) a szabálysértési elzárás, b) a pénzbírság, c) a közérdekű munka.8. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések: a) a járművezetéstől eltiltás, b) az elkobzás, c) a kitiltás, d) a figyelmeztetés.
(2) Figyelmeztetés mellett csak elkobzás alkalmazható, az intézkedések egyéb esetekben önállóan, egymás vagy büntetés mellett is alkalmazhatók.
9. § (1) Szabálysértési elzárást csak bíróság szabhat ki.73. § (1) A rendőrség szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés esetén a tetten ért eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából őrizetbe veheti.

Tehát a kötelező oltások beadatásának jelen szabályozása szerint a szabálysértési elzárás bírósági ítélet nélkül kényszeroltás esetkörére nem alkalmazható.

A kényszeroltásra vonatkoztatva a fentieket megállapítható, hogy szabadságkorlátozást – mint például az őrizetbe vétel, vagy a szabálysértési elzárás – nem lehet alkalmazni, mivel erre hiányzik a kifejezett törvényi felhatalmazás, amelyet az Alaptörvény IV. cikk (2)²¹ bekezdése megkövetel.

Az 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről (EJEE) a következőképpen rendelkezik

„5. cikk 1. Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve az alábbi esetekben és a törvényben meghatározott eljárás útján: … e) törvényes őrizetbe vétel fertőző betegségek terjedésének megakadályozása céljából, valamint elmebetegek, alkoholisták, kábítószer-élvezők vagy csavargók őrizetbe vétele;” Ezen e) pontban írt indok áll a legközelebb a kötelező oltások problémájához, de látható, hogy abban az esetben, amikor közvetlen járványveszély nem fenyeget a paragrafus nem alkalmazható. Érdekesség e törvényben, hogy kényszerintézkedésnek önmagában, mint amilyen egy kényszeroltás, az őrizetbe vétel és a letartoztatás eseteit kivéve nem ad helyt. Az Adóhatósági végrehajtási törvény sem ad módot őrizetbe vételre. Az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 126. § (1) alapján az őrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása. Azaz a két fogalom között egyenlőség van. A személyi szabadság átmeneti elvonása őrizetbevételt jelent. A jog nem ismer olyan kényszerintézkedést, amely nem jár a szabadság előzetes átmeneti elvonásával. 126. § (2) Az őrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja – különösen tettenérés – esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető. Mivel a szabadságjogok korlátozása a kötelező oltásokra nem terjed ki, ebből következően a szabadság korlátozására sincs törvényes indok A törvény szerint tehát az állam nem jogosult a szabadságjogok korlátozására oltások beadása céljából. A kötelező oltás karhatalmi segédlettel történő beadatása a kényszergyógykezelés elrendeléséhez hasonlatos jogi környezetet feltételez, azonban az oltások tekintetében ilyesmit a magyar jog nem ismer. Ugyanezen törvény rendelkezik a többi kényszerintézkedésről, többek közt a kényszergyógykezelésről is. 140. §(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói elvonása jogerős ítélet nélkül. 13/2014. (XII. 16.) IM rendelet a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladatairól a fertőző betegségek megelőzéséről illetve kötelező védőoltások végrehajtásáról nem rendelkezik.²²

Általános jogszerűségi és etikai problémák

Az alkotmánybíróság a kötelező oltások jogszerűségének alátámasztásakor hivatkozik a lelki egészség Alaptörvényben biztosított jogára is, azonban nem szól arról, hogy milyen mérlegelés történt arra vonatkozóan, hogy az erőszakkal beadott oltás milyen lelki egészségbéli károkat okozhat a gyermekben. A lelki egészség tudományos vizsgálata már sok mindent kiderített a kora gyermekkorban elszenvedett erőszakos cselekmények elszenvedésének a személyiség kialakulásában potenciálisan élethosszig tartó hatásáról a testi, a szociális egészség és a társadalom számára hasznos viselkedések vonatkozásában.²³ Ezen utóbbi a legkevésbé könnyen vizsgálható, de a nemzet életében a legfontosabb működése az emberi nemnek. Ki mennyit képes és akar hozzátenni a közösség működéséhez, megmaradásához, fejlődéséhez? Tehát ez nem írható le azzal, hogy ki milyen okos, rátermett, vagy akár rafinált a pénzszerzésben. Ez olyan erkölcsi kategória, mely kialakulása a gyermekkorban történik. Az állam feladata, hogy jó neveléssel, oktatással és nem utolsó sorban példával járuljon mindehhez hozzá. Az állam példát mutat a gyermek előtt. Az Alaptörvény keresztény szellemiségével miképpen férhet össze erőszak alkalmazása egy gyermeken²⁴, amikor közvetlen járványveszély esetének kivételével nincs olyan társadalmat veszélyeztető tényező, amit csakis erőszakkal lehet visszaszorítani az állampolgárok védelmére? Számos módja ismert a fertőző betegségek terjedésének megakadályozására a karanténtól kezdve a passzív immunizálásig. Azon túl sok fertőző betegség nagyon hatásosan gyógyítható könnyen elérhető módon. A világon gyerekek milliói válnak erőszak áldozatává, függetlenül etnikai, vallási vagy szociális státusz szerinti hovatartozásuktól. Magyarországon pedig erre törvény adta lehetőség van?! Farizeusi magatartás az állam részéről, ha az oltások erőszakos beadását e kérdés érdemi vizsgálata és mérlegelése nélkül rendeli el.

Az Alaptörvény védi a családot.²⁵ Amikor az állam felülírja a család önállóságát és beavatkozva felfüggeszti az apa és anya jogát a gyermek törvényes képviseletére, korlátozza az Alaptörvényben garantált jogot. E jogkorlátozásnak a család későbbi életére és következményeire vonatkozó mérlegelése szintén kimaradt az AB határozatból.

Tehát mennyi alapjogot korlátoz az állam egy feltevésre alapozva? Család, testi-lelki egészség, méltóság, integritás, önrendelkezés.

A NAV törvényben szerepel az a kitétel, hogy a hatóság a végrehajtást a kötelezett költségére és veszélyére végezheti el. Ez vajon azt jelenti, hogy ha a gyermeket a lefogás során testi-lelki sérülés érné, mely netalán súlyos egészségkárosodással, vagy halállal is végződhet, akkor azért csak a gyermek tehető felelőssé? Kártalanítást nem várhat? Ki képviseli hivatalosan a gyermek érdekeit? Az erőszaktevő, lefogó, testi kényszert alkalmazó pszichológiai, szakmai felkészültséggel nem rendelkező fogdmeg? Az Alkotmánybíróság ezt a kérdést szintén nem vizsgálta.

Az orvos, amikor megkapja a végzést, hogy márpedig az adóhatóság segítségével és ellenőrzése alatt a gyermeket be kell oltani, akkor már nem vizsgálhatja meg a gyermeket és nem hozhat önálló szakmailag megalapozott, lelkiismerete szerinti döntést az oltás elhalasztásáról? Úgy tűnik, hogy nem. Mert a legutóbbi vizsgálat óta eltelt valamennyi idő és bár az oltási ellenjavallatok köre megkurtított, mégis van néhány, mely az oltásítélet végrehajtása idején fennállhat. Ellenjavallat esetén adott oltás az orvosi eskü és a szakma szabályai szerint is vétkes cselekedet.

Magyarországon a kötelező oltás jogszabályai potenciálisan felülírják az orosi esküt, hiszen nem feltétlenül egyezik az orvos addigi szakmai tapasztalata az oltás beadatás enyhébb kockázatot jelent, mint a nem beadatás jogszabályi érvelésével. Egy orvos ismeri az oltandó gyermeket, jelen egészségügyi állapotát, a kórelőzményét és a szociális körülményeit, tekintettel a fertőzés kockázataira is. Az orvosi eskü pedig csakis az orvos legjobb lelkiismeretére és kellő szakmai tapasztalatára vonatkozik.²⁶ Az orvosetikai statutum I. 1.3. szerint Salus aegroti suprema lex esto. azaz: A beteg üdve, egészsége legyen a legfőbb törvény. Az orvost tehát működése során legfőbb törvényként a szakmai tudása és lelkiismerete kötelezi. A kötelező oltások miniszteri rendeletben történő és jelenleg átláthatatlan szabályozása az orvos részére nem teszi lehetővé, hogy megismerje azokat a szakmai érveket, melyek a döntés előkészítését megelőzték^27, 28. Az orvosnak nincs lehetősége, hogy tudományos szempontból mérlegelje a kötelezőség indokoltságát. Mindebből az következik, hogy elvileg előállhat olyan eset, melyben az állami szabályozás szembe megy az orvos szakmai tapasztalatával, legjobb szakmai meggyőződésével. Ennek következtében pedig esküszegésre kényszerítheti az orvost az állam.

A Gyermekvédelmi törvény szerint elő kell segíteni a gyermek családban történő nevelését. A nevelőotthonok keserű tapasztalata megmutatta, hogy a család a legjobb hely a gyermekeknek. Természetesen vannak egyedi esetek, amikor olyan rosszak a családi állapotok, hogy más családban jobb a lehetőség a gyermek testi és lelki fejlődésére, viszont az is egy család. A családból való akár milyen rövid időre is kiterjedő, de erőszakos, a testi integritást, az önrendelkezés szabadságát és emberi méltóságot sértő beavatkozás a védtelen gyermekben könnyen okoz maradandó lelki károsodást. A kényszeroltás szembe megy a legfőbb alkotmányos és orvosi szabályokkal is. Az erőszak alkalmazásának szakmai indokoltáságának és jogszerűségének alátámasztására vegyünk egy példát az egészségügy egy másik területéről: egy heveny, fájdalommal járó betegségben szenvedő gyermeket visznek orvoshoz és az orvos kikérdezés, vizsgálat, diagnózis, a terápia mérlegelése után injekciót javasol. Kétségtelen, hogy egy injekció mindig fájdalmas, és okozhat lelki károsodást a gyermekben, ha ezért őt meg kell fosztani természetes önvédelmétől és pl. le kell fogni. Azonban itt arról van szó, hogy egy közvetlen veszélyhelyzet, egy betegség elhárítását végzi az orvos és ez az erőszak csakis akkor fogadható el, ha a legjobb szakmai tudása szerint mérlegelve a kevésbé kockázatosat választja. A gyermek átérezheti, vagy nem, hogy a szülője neki a legjobbat akarta, amikor engedi az injekciót. A gyógymód viszont igazolható volt a szakma szabálya szerint, mert nem automatikusan, vizsgálat, diagnózis, mérlegelés nélkül történt, hanem a nagyobb baj elhárítása érdekében. A nagy baj pedig nyilvánvalóan fennállt. A gyermek később meg fogja érteni, hogy az szükséges volt, mert az később a gyógyulásához vezetett. Azonban a jólét állapotában hogyan győzhető meg az erőszak jogosságáról, hogyan változtatja meg a magatartását az a tapasztalat, hogy az apjának, vagy anyjának akarata ellenére erőszakoskodnak vele? Milyen tapasztalatai lesznek az érvekről és a józan belátásról? Vajon készültek-e pszichológiai tanulmányok, hogy milyen hatása lesz a potenciális testi mellékhatásokon túl?^{29, 30} Hogy miként érvel a tudomány a kötelezőség mellett, a későbbiekben még visszatérünk. Itt csak annyit teszünk hozzá, hogy sok mindent elmond a tudomány érveinek hatásosságáról, hogy amiképpen Magyarországon, úgy világszerte is a magasabb iskolai végzettségű szülők között jóval magasabb az oltásokat elutasítók száma, mint az alacsonyabb végzettségűek között.

Legfőbb orvosi alapelv a ne árts elve. Azaz ez lenne a minimum. Persze ezt az orvostudomány egy nagyobb cél érdekében megszegheti. Ilyen nagyobb cél lehet, hogy egy leukémiás gyermeknek halálos sugárdózist adnak a daganat elpusztítására abban a reményben, hogy ha az új csontvelő majd elkezd működni, akkor meggyógyul. Azonban nem mindig kezd el működni és a beteg a természetes halálnál előbb halhat meg. Ebben az esetben a szülő, a gyermek törvényes képviselője dönt a kezelésről. életről-halálról. Az ilyen betegségeknél a csontvelő-transzplantáció nélkül a gyógyulás esélye 20% körüli, csontvelő-transzplantációval 40-70%. A kötelező oltásoknál a helyzet több szempontból is más. Az adott fertőző betegség nem áll fenn, hisz megelőzésről van szó. Az általában vett megbetegedési veszély egy nehezen körbehatárolható fikció, nem beszélve arról, hogy különböző betegségeknél egészen más minőségileg és mennyiségileg is. Általában véve szövődmények és halálozás tekintetében például a bárányhimlő, vagy a rózsahimlő súlya nem vethető össze a torokgyíkéval. Másrészt a betegség kialakulásának, azaz járvány kitörésének a kockázata is különböző. Egyénileg a veszély mértéke már könnyebben állapítható meg. Nem lehet ugyan olyan kockázatúnak venni egy rosszul táplált, elégtelen higiéniás körülmények között élő gyermeket, aki esetleg valamilyen idült betegségben szenved, vagy a közelében esetleg alkoholista, dohányos, tbc-s beteg van azzal, aki testi-lelki-szociális tekintetben optimális környezetben nő fel. A járványos és fertőző betegségek megelőzése nem merül ki az oltásokkal. Az elsődleges megelőzés a megfelelő környezet biztosítása. Kanyaró esetén például az A vitamin megfelelő ellátottsága és tartózkodás a láz csillapításától mind nagymértékben csökkenti a kockázatokat. Más betegségeknél más és más lehet a kockázat mértéke ugyan annál a gyereknél. Mindezek a tényezők jelentősen árnyalják a képet és az oltások megadását az egyéni mérlegelés irányába terelnék, mivel nem lehet minden helyzetre alkalmas általános szabályt hozni. Ebben a kérdésben nem mérlegelni csak akkor volna etikus és a szakma szabályoknak megfelelő, ha az oltások beadásának a nem kívánatos mellékhatása nulla lenne. Azonban ez nyilvánvalóan nagyobb, mint nulla. A kötelező oltásoknál ezen elvek figyelmen kívül maradnak. A másik eltérés a csontvelő-transzplantációhoz képest a szülői felelősség kérdése élet-halál döntésben. Miért van egy nyilvánvalóan halálos kockázat kérdésében a szülőnek joga dönteni egy olyan beavatkozásról, ahol a halálozási ráta sokkal magasabb, mint egy bármilyen más kötelező oltással kapcsolatos fertőzés esetén?³¹ Véleményünk szerint a jogszabály nem konzekvens.

A tudományos előfeltevés megalapozottsága

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de nem lehet elmenni mellette, hogy mennyire lehet tudományosnak tekinteni a jelenlegi ún. tudományosságokat. A tények önmagukért beszélnek, akár beépíti a Magyar Tudományos Akadémia a kötelező oltások megalapozottságának szakmai indoklásába az alapvető megcáfolhatatlan igazságokat, akár nem. Tény, hogy a XX. században arra az időre, melyre a súlyos, heveny fertőző betegségekre nagy tömegben alkalmazni kezdték az oltásokat, a járványok okozta halálozás jelentősen lecsökkent. A századelő nagy halálozású járványaihoz képest az oltások megjelenése előtt 2-3 évtized alatt 90-95%-al esett vissza a halálozás.³² Hasonlóan történt ez azon fertőző betegségek okozta halálozásokkal is melyekre azóta sincs oltás. Ezekből a „fejlett világban" mindenütt közzétett statisztikákból az következik, hogy az oltások szerepe a fertőző betegségek okozta halálozásban legfeljebb csak másodlagos. Mindezek belátásához nem kell felsőfokú szakirányú képzettség. Természetesen ezután lehet arról beszélni, hogy mit jelent egy gyermeknek, vagy felnőttnek átesni egy bizonyos fertőzésen és ez mit jelent a későbbi testi-lelki-szociális egészség, valamint ennek a gazdasági hatásait illetően. Nem beszélve a betegségen átesett nők csecsemőiket védő ellenanyagairól. Melyek azok a veszélyeztető környezeti-alkati-élettörténeti, valamint terápiás tényezők, amelyek a szövődményeket és a halálozást nagyobb valószínűségűvé tehetik. A megelőzésnek és a kezelésnek milyen módjai vannak az oltásokon kívül, stb. Ezeket a kérdésfeltevéseket és az ezekre adott elfogulatlan, valódi vizsgálatokon alapuló válaszokat tudjuk tudományosnak tekinteni. Ha eddig a hivatalos szakma nem képes eljutni, akkor azokban a dolgokban, amelyeket nem ilyen könnyű a kívülállónak leellenőriznie, nem számíthat bizalomra. Aki utánakeres és gondolkodik, nem lehet már olyan egyszerűen becsapni, vagy kiszúrni a szemét egy-két hazugsággal, mint például azzal, hogy: a védőoltások kérdése egy megoldott és lezárt ügy, nincs mit vitázni róla, a bizonyítékok önmagukért beszélnek. Aki mégis kérdezni vagy vitatkozni akar, az felforgató, rendszerellenes, veszélyes a társadalomra, kivetendő és így tovább... A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Kacskovics Imre immunológus, állatorvos így ír a témában: „A kötelező védőoltásokat be kell adatni. Ez sem szakmailag, sem erkölcsileg, sem jogilag nem lehet mérlegelés tárgya."³³ Végül is hálásak vagyunk Kacskovicsnak. Ez a dolgozat nem készült volna el a fenti három megállapítása nélkül. Döntse el a kedves olvasó, hogy valóban minden jelenlegi szabályozás rendben van-e szakmai, jogi és erkölcsi szempontból a kötelező oltási rendszerrel Magyarországon. De ne higgyen nekünk, járjon utána!

Higgyen a keresett és megtalált igazságnak!

Az Egészségügyi Tudományos Tanács javaslata az volt, hogy megfelelő tudományos fórum elé kell vinni az oltásokkal kapcsolatos alternatív nézeteket és a szakmai módszerek szerint lehet azokat megvédeni és elfogadtatni.³⁴ Azonban szakmainak csak azt tekintik, aki a védőoltások hatásossága és biztonságossága mellett érvel, még egy ellenvéleményt képviselő magas tudományos értékkel megírt és egy másik vizsgálattal megerősített cikk alapján tett hozzászólás megjelentetése is lehetetlen egy magyar orvosi szakmai lapban. Pláne igaz ez, ha bizonyos gyógyszegyári érdekeket sért.

Ajánlások

39/2007AB határozat V.3.5. Az Alkotmánybíróság az életkorhoz kötött védőoltások alkalmasságának és szükségességének megállapításakor figyelembe vette, hogy az Egészségügyi Világszervezet ajánlásaiból nem következik, hogy bírósági úton kikényszeríthető, kötelező védőoltási rendszert indokolt intézményesíteni. Az Indítvány1.-hez mellékelt dokumentumok tényszerűen igazolják, hogy több demokratikus állam nem a védőoltások kötelezővé tételével igyekszik elérni a társadalom minél nagyobb részének immunizálását.³⁵

Amikor az oltásokról másként gondolkodó szülőket üldözi az állam, akkor tulajdonképpen kriminalizálják a szülőket. Az oltásmegtagadó szülők többsége tanultabb az átlagnál – akár orvos is – saját kellemetlen tapasztalatából, vagy érdeklődve a téma iránt önképzéssel kutatással elmélyülnek a témában. Az oltásmegtagadással fel merik vállalni azt a kockázatot, hogy a gyermekük ki lesz téve egy akár halálos betegség kockázatának, erősen meg kell hogy legyenek győződve vállalásuk megalapozottságában. Az ilyen szülőt pénzügyi eszközökkel, büntetésekkel legtöbbször nem lehet meggyőzni, hiszen a döntésük nem anyagi, hanem erkölcsi, személyes meggyőződés. Egy keresztény elveket valló államtól idegen kellene hogy legyen a lelkiismeret pénzzel való megváltására törekvés. A lelkiismerettel kapcsolatos ajánlások közé tartozik a Vatikán által elítélt és kerülendő emberi magzatból származó sejtvonal³⁶ alkalmazásával készített bárányhimlő és rózsahimlő oltások használata, melynek a kötelező magyarországi oltási rendben egyelőre nincs alternatívája. (A nem kötelező hepatitisz A oltás is.)

Kitekintés Európára

A 27 EU államból Norvégiát és Izlandot is ideértve tizenötben egyáltalán nincs kötelező oltás. Számos európai program azonban hatékony bár önkéntes, csak ajánlásokkal. Szinte minden államban más és más rendszer működik. A kötelező rendszerekben is igen sokféle a retorzió, van ahol nagyon erősek, van ahol csak elméletiek, vagy sohasem alkalmazzák őket. A pénzbüntetés mellett az állami iskolákból való kizárás és különféle egyéb büntetések vannak. Azokban az országokban (pl. Franciaország, Görögország), ahol néhány oltás kötelező és néhány nem, magas az átoltottság az ajánlott oltások között is (mint pl. pertussis, kanyaró, Hib).Továbbá nincs jelentős különbség az oltási lefedettségben azon országok között, amelyekben csak ajánlott oltások vannak szemben azokkal ahol kötelezőek, kivéve az influenza oltásokat bizonyos csoportokban (pl. egészségügyi dolgozók).³⁷ Németországban az országos rutin gyermekkori immunizációs program 12 oltást tartalmaz. Minden oltás önkéntes. Az elsődleges immunizációt 24 hónapos korig javasolják elvégezni. 6, illetve 18 éves korig az elmaradt oltások, valamint az ismétlő oltások pótlására van lehetőség. A vakcinázási lefedettség országosan mégis magas. A 2. dózis kanyaró oltást országos átlagban a 6 éves korúak 90%-a, a 4. tetanusz toxoidot 95%-a kapja meg.³⁸ Megbetegedési veszély esetén az adott oltás javallata előrébb jön. Ez gyakorlatilag mindenkinél egyéni oltási rendet jelent.³⁹ Általánosságban elmondható, hogy az oltási hatóság figyeli a társadalom igényeit, szándékát és ezek, valamint a tudományos eredmények fejlődése alapján hoz javaslatokat az oltásokra. Olaszország 5 milliós népességű Veneto régiójában 2008-ban kísérleti jelleggel választhatóvá tették az oltásokat és nyomon követték a történéseket. A korcsoportos vizsgálatok az oltási hajlandóságok csekély csökkenését mutatták a korábbi kötelezőkéhez képest, de az arányszámok így is a 95%-os értékek felett maradtak. 2017-ben viszont nyilván valóan a migrációs terhelésre tekintettel 10 oltásra való kötelezettséget vezettek be a 17. életévig. A WHO szerint viszont a migráció és a fertőző betegségek behozatala közötti kapcsolat általános feltételezése ellenére nincs szisztematikus kapcsolat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fertőző betegségek behurcolása a rendszeres utazók, turisták, egészségügyi dolgozók és nem a migránsok által történik.⁴⁰

Nincs kötelező oltás a következő EU országokban: Ausztria, Belgium, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Izland, Írország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy kritika nélkül elfogadjuk a nyugatot, kijelentjük, hogy semmiféle politikai vagy eszmei közösséget nem vállalunk Nyugat-Európa vezetőivel, mégis van néhány kérdés oltásügyben, és most csakis arról beszélünk, amivel – igaz korlátozottan – de egyetértünk. Ez pedig az önkéntesség és a szabadságjogok. Amit a leginkább ellene szoktak felhozni ezeknek a rendszereknek, az az, hogy „veszélyeztetik azokat a gyermekeket, akiket különféle okokból nem lehet aktív immunizálásban részesíteni". Vagy azért, mert ellenjavallt, vagy azért, mert nem működik az immunitásuk az oltásra. Ezeknek a gyermekeknek a védelme egy külön kérdés, jelen cikk nem vállalkozhat arra, hogy teljes mélységében tárgyalja ennek orvosi lehetőségeit. Azonban az sem elfogadható, hogy sok ezer más gyermeket veszélyeztessenek a vélt érdekükben, azaz bizonyított hatás nélkül, illetve másrészről, bizonyított károkozás nélkül. Hiszen az úgynevezett nyájimmunitás sem olyan egyszerűen oldja meg a betegségektől való végleges megszabadulást, tekintettel többek közt az un. „paradox" és a „honey moon" jelenségekre, valamint arra, hogy számos kötelező oltással kapcsolatos betegségben nem értelmezhető a nyájimmunitás fogalma. Amiben viszont nem értünk egyet a nyugati viszonyokkal általában, az az, hogy ott sem működik igazán a pártatlan állami tájékoztatás. A nagy cégek erőfölényben vannak és a profitérdek beférkőzik a tudományosnak tűnő vizsgálatokba és tájékoztatásba.

Szóval vagyunk mi magyarok olyan jók a szabadságjogok és a tudomány közösséget erősítő alkalmazásában, hogy nem szorulunk rá a nyugatra e tekintetben sem. Csak legyünk végre önmagunk.

Összegzés és javaslat

Az adóhatóság által foganatosítható kényszeroltás jogi lehetősége alkotmányossági szempontból rendkívül problémás. A fennálló törvények csak sürgős szükségállapot esetére engedélyezik a személyi szabadság korlátozását, mely közvetlen járványhelyzet esetét kivéve nem áll fenn. A szülői felügyeleti jogot a kényszeroltás intézményét illetően jogszabály erejével nem korlátozták. Tehát mindaddig, amíg a szülőt megilleti a szülői felügyeleti jog, addig egy oltás végrehajtása során a NAV nem korlátozhatja a gyermek személyi szabadságát, a gyermeket nem foghatja le, nem viheti el otthonról, és más módon sem határozhatja meg tartózkodási helyét. Az adóhatóság képviselőjének törvényes kötelessége az embertelen és törvénytelen eljárást megtagadni.

A Nebáncsvirág Egyesület ezért azt javasolja azoknak a szülőknek, akiknek az adóhatóság kötelezi az oltás beadatását, hogy írják meg személyesen a fent részletezett törvényességi problémákat az adóhatósághoz, illetve jogsegélyként a Társaság a Szabadságjogokért (Tasz)⁴¹ irodájának. Amennyiben a hazai jogsegélyek kimerülnek, tanácsoljuk, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljanak. Ha elég sok kártérítési per indul az emberi jogok megsértése miatt, akkor számítani lehet a jogszabályok alkotmányossági harmonizációjára, azaz a kényszeroltásnak a legdurvább nyílt önkényuralmat idéző rendszerének megszüntetésére.