„Űzött vadak” egy DPT oltás után
Kernné Mihácsi Melinda levele (2011. április):
„Három kislányom (5 éves, 3 éves, 5 és fél hónapos) van.
A legnagyobb védőoltás-szindrómáját 2,5-3,5 kor között (remélem teljesen) Dr. Tinus Smits módszerével kezeltem ki. Viselkedészavar volt: éjszakai visítás, nappali megakadt lemezjátszóhoz hasonlító fel-alá rohangálások, sírásroham, emberektől való elszigetelődés.
A középső a néhány naposan kapott BCG oltásra erősen reagált: több, mint hússzor kifakadt az oltás helye. Közben megkapta a kéthónapos Infarix (DPT) oltást is. Aznap este hőemelkedése lett, egy órán át fejhangon sírt, második nap este az oltás helye kőkemény lett és vörös, reggelre pedig kiütések jelentek meg. Ennek ellenére megkapta a többi oltást is homeopátiás kezelés mellett, amely hatásosnak bizonyult. A kétéves koráig elhúzott (18 hónaposan esedékes) újabb Infarixot most vezetem ki. Nagyon úgy tűnik, nála is zavarokat okozott, annak ellenére, hogy homeopátiával segítettem az oltás beadását: beszédvisszafejlődés, kanál-villa elhagyás, mindent ellenkezően csinált, mint amit addig megtanult, és kereste a veszélyhelyzeteket.
A bírságok, az állásunk, esetleg a lakás elvesztése miatt döntöttünk amellett eddig, hogy oltatunk. A legkisebbnél azonban nem engedtem beadni a BCG-t az előzményekre hivatkozva. Az első Infarixot (amely kéthónaposan esedékes) négyhónapos koráig sikerült elhúzni. Aznap délután hőemelkedés lett és aludt, szinte állandóan. Másnap estére az oltás helyén kiütés, majd reggelre az egész testén vörös foltok jelentek meg, melyet a doktornő (infektológus) is látott (és nem hitt a szemének: „Én jól beadtam..."). Amikor adni tudtam a homeopátiát, ezek a tünetek mindig csillapodtak. Negyedik napra eltűntek. Egy hétig aludt, evett, meg sírt.
Kaptunk beutalót az infektológiára. Háromnegyed órás beszélgetés során egyedi oltásrendet kértünk, hiszen a BCG oltás már régóta esedékes volt, de még mindig nem akartam beadatni. Végeredmény: az orvos elengedte a füle mellett, amiket mondtam a védőoltás-szindrómáról és a többiről. Szerinte rosszul oltott a doktornő, és ez okozta a pirosodást, semmi rendellenes nem történt, oltani kell. Az ÁNTSZ főnökkel is beszéltem ezután, aki meghallgatott, és azt ígérte, ha hozok igazolást a háziorvosomtól, akkor engedi a halasztást. Az igazolást megkaptam, így biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz jogilag. Ennek ellenére az ÁNTSZ levelében ötezertől ötszázezer forintig terjedő pénzbírsággal fenyegetett, amennyiben nem oltatom be a gyereket három héten belül. Felhívtam az ÁNTSZ-t és megkérdeztem, talán nem kapták meg az igazolást? De, de úgy határoztak, hogy mivel nem a háziorvosra tartozik a BCG beadása, nem fogadják el az igazolását. Csak azt fogadnák el, ha a kórház BCG-oltó orvosa, vagy a mellette dolgozó neonatológus adna igazolást. (Megjegyzem, azok még a koraszülötteknek is beadják rögtön a BCG-t.) Azt mondta, a következő Infarixot, ha annyira félek tőle, akkor adassam be az infektológián. (Nagyon ironikus: nem tudja senki sem megjósolni, hogy mi történik, ha újra beadatom, de azért legyek nyugodt, a kórház majd segít. Kérdem, miben? Esetleg átsegíteni a másvilágra? A másik kettőnél sem kapok mást, csak legyintést. Meg ha gond van, vigyem neonatológushoz. Ismerősökön sem tudott segíteni a neonatológus, csak diagnózist állít fel. Miért vinném oda?)
Megírtam a fellebbezést, ami hatására ideiglenesen felfüggesztették a BCG-s zaklatást. A nyomásukra a legkisebb lányom megkapta 6 hónaposan a második Infarix oltását, amely még erősebb reakciókkal járt, mint az első.
Kislányom oltási reakciói a második Infarix után:
Oltás napján:
Csuklás, hasmenés, aztán hányás és hasmenés szinte egy időben. Kb. negyed óra múlva elaludt, de sípolva lélegzett (több, mint fél percig). Forgatásra rendbejött. Egész éjjel szopott, vizelet azonban nem volt reggelre a pelenkában (tele szokott lenni).
Másnap:
Reggelre az oltás körül fél centi átmérőjű piros folt lett. Délelőtt és délután hosszasan csuklott (10-15 perc). A bőre nyirkos volt. Estére az oltás mellett kb. fél centire kiütés jelent meg, heggel a tetején (mintha két tűszúrás lett volna).
Harmadnap:
csuklás, kiütések a háton
Negyedik nap:
csuklás, a kiütések megjelenése délelőtt tetőzött (foltokban, ligetesen helyezkedtek el, erős vörösek voltak, tetejükön fehér váladékkal)
Megjegyzés: gyermekemre az oltás előtt nem volt jellemző a csuklás (talán csak a gyermekágyas időszakban fordult elő egyszer-kétszer).
Az oltás utáni első héten a hangulata elfogadható volt. A következő másfél hétben azonban csak az én kezemben volt hajlandó megmaradni, és az azelőtt jól kommunikáló kislányom csak visított. Fül- és szívettépően visított! Általában a végső „gyógymód" a visításra az volt, hogy valahova elmentünk, és állandóan változott a környezet. A család mellette kimerült idegileg. Úgy néztünk ki, mint az űzött vadak. Volt, hogy a hátamon a picivel, az utcán csatoltuk be a cipőt, raktuk fel a sálat, sapkát, és gomboltuk be a kabátot a nagyobbakkal, hogy a kibírhatatlan hangok csillapodjanak. A lakásban pedig minden maradt.
Ez alatt az időszak alatt a csuklások sűrűsödtek, majd hányás, hasmenés jelentkezett. Az oltástól számított második hét végén újra kiütések jelentek meg a hátán. A kiütések végül ellepték az egész testét, és ezzel egyidőben hirtelen megszűnt a visítás, lerakhattam a kezemből. A kiütés lassan lecsengett, bár másfél hónappal az oltás után még mindig volt, hogy kisebb foltok itt-ott jelentkeztek. A csuklások úgy néz ki, hogy ezzel együtt megszűntek.
Az infektológus azt nyilatkozta, hogy a 18 hónaposan aktuális újabb Infarix esetén az 5 komponensből kettőt vagy hármat kapjon csak, a többi oltás (BCG, MMR) az eddig tapasztalt oltási szövődmények ellenére beadható."