Bújócska
„Z" jeligével érkezett a következő levél 2012 júliusában, melyből kérésére a személyneveket és a településneveket kitöröltük.
Kicsi fiunk 2009-ben született. Ekkor még „A"-ban laktunk, és megkapta a kórházban a BCG oltást. Kis súllyal született, éppen két kilósan. Egy hónap múlva „B"-be költöztünk albérletbe, ott épült a házunk, és mindenképpen el akartunk jönni „A"-ból. Itt jött a védőnő és a gyerekorvos az első Di-Per-Te oltás miatt. Mi kértük, hogy később legyen beadva, mivel kis súllyal született, s ráadásul néhány héten belül volt esedékes a lágyéksérv műtétje is. Így sikerült elérnünk, hogy békén hagytak minket három hónapig.
Aztán nem tudtuk tovább húzni az időt, és végül beadták az első Di-Per-Tét. Ezt rögtön utána nagyon megbántuk. És megfogadtuk, hogy semmiképpen sem engedjük beadni a többit. Elleneztük az oltásokat mindig is, csak kérdés ilyenkor, hogy mennyire elszánt az ember, és hogy tudja felvenni a küzdelmet. Segített nekünk a veletek való kapcsolatfelvétel, hiszen ilyenkor nagyon fontos tudni, hogy sokan vagyunk ezzel így, nem egyedül vagyunk. Az oltás után kisfiunk egy hétig beteg volt, lázas, aztán elmúlt neki, mondták, hogy ez "normális".
Egy hónap múlva költöznünk kellett váratlanul az albérletből, mentünk a szülőkhöz „C"-be. Mi nem kerestük a védőnőt, így ezzel is ment az idő. Az új védőnő nagyon megértő volt, mondhatni, hogy némán, de mellénk állt és nem zaklatott. És nem jelentett le minket. A gyerekorvos többször beszélgetett velünk, próbált minket meggyőzni, egy tisztességes, ritka jó orvos, aki meggyőződésből vallotta az oltás szükségességét. Neki is jeleztük, hogy később. Másfél évet húztunk így ki „C"-ben, oltás nélkül.
2011 tavaszán lett kész a házunk, költöztünk vissza „B"-be. Jött a védőnő, s közölte, hogy ő nem tud mit tenni, nem vitatkozik velünk, de kötelessége minket jelenteni az ÁNTSZ-nek, és még majdnemhogy kellemetlenséget csinált a „C"-i védőnőnek, hogy ő ezt idáig nem tette meg. Meg is jött a 100.000 Ft-os büntetésünk. De a helyi orvos és védőnő nem zaklatott. Így telt el egy év, szintén oltás nélkül.
2012 tavaszán új helyzet állt elő. Szeptembertől kisfiunkat szeretnénk óvodába adni. Sok magánovi nem kéri az oltási papírt, de úgy éreztük, hogy most jött el az ideje, hogy más megoldást válasszunk, hogy egyszer és mindenkorra megoldódjon a problémánk. Elkezdtünk gyerekorvost keresni, olyat, aki hozzánk hasonlóan gondolkodik. És szerencsére találtunk. A telefonban bizalmatlan, kik vagyunk, miért akarunk hozzá menni stb. – minden ilyen helyen tapasztalhatjuk a védekezésnek ezt a kényszerű formáját. Az első találkozó után meghoztuk a döntést: átjelentkezünk hozzá, ő lesz mostantól a gyerekorvosunk. Pedig elég messze van tőlünk. De ez nem számított. Ő nem ad antibiotikumot a gyerekeknek (hét éve adott utoljára, azt mondja általában tíz évben egyszer valóban szükség van rá a praxisában), és kőkemény radikális vonalat visz, ami a mai világban már-már hőstettnek számító különlegesség. Így az új gyerekorvosunknál elkezdődtek tavasszal kisfiunk oltásainak „beadásai", havonta egyszer. Jeleztük is a védőnőnek.
Az oviban áprilisban volt a felvételi, amikor még a 3 éves korig szükséges hat oltásból kettő nem volt beadva, de be volt ütemezve, s ezt tudta is a védőnő, papírunk is volt róla. Ennek ellenére nem vették fel az oviba, mivel nincs beadva minden oltása. Fellebbeztünk, és gyorsan „beadtuk" a hiányzókat. Az óvodába kerüléskor nem az számít, hogy addig be lesz-e adva, hanem a felvételin (négy hónappal korábban) be van-e adva az oltás. Minden döntéshozót levélben értesítettem és jeleztem a felháborodásunkat: óvodavezetőnő, védőnő, jegyző, polgármester. Most pedig várjuk a fellebbezésünk eredményét.
Ennyi a történetünk, ezzel nagyjából le is zárult, hiszen annak a nyílt küzdelemnek részünkről vége, amit elkezdtünk. De én is fontosnak tartottam, amiről veletek beszélgettünk, hogy szükséges a társadalmi visszajelzés, az ellenállás, amit mi három évig meg is tettünk. Az egyesület munkáját ezután is figyelemmel fogjuk kísérni és ha tudjuk, mindenben támogatjuk a törekvéseit, hiszen teljes mértékben egyetértünk a célokkal. És fontosnak tartjuk, hogy valaki ezt így felvállalja. Jó tudni, hogy sokan vagyunk így.
Utószó:
Ma már vannak olyan módszerek, amelyekkel meg tudják állapítani, hogy egy embernek (vagy gyereknek) milyen fémek és egyéb mérgező anyagok vannak a szervezetében. Ezt persze az orvosok tagadják, hiszen azt is tagadják, hogy bármilyen káros anyag lenne az oltóanyagokban. Nos, kisfiunk szervezetében higany van, amit feltehetően anyukájától kapott a méhben, így anyukája szervezetében már nincs higany. Így öröklődik a régi oltások anyaga át a gyerekekbe. Kisfiunk szervezetében aflatoxin is található, ami az egyik legkárosabb anyag számunkra, a rák kialakulásában nagy szerepe van és néhány év múlva biztosan betegséget hozna. Ilyen állapotban egészséges életmód és nevelés mellett is egy legyengült immunrendszerű ember lesz a gyerekből, aki gyenge, beteges, allergiás erre-arra, ekcémás stb. Számomra nem kérdés, hogy az oltások és a temérdek antibiotikum, amit a gyerekek kapnak (kisfiunkat egyéves koráig folyamatosan ezzel tömték-tömtük, mint ahogy szinte minden gyereket) a legfőbb oka az immunrendszer tönkremenetelének, és egy legyengült generáció létrehozásának, amely még gyengébb újabb generációkat nevel majd fel.
Most azon dolgozunk, hogy helyrehozzuk kisfiunkat és magunkat, és az új gyerekorvosunk segítségével megkíméljük őt a további rongálástól. Ha lesz második gyerekünk, megfogadtuk, hogy egyetlen oltást sem adunk be neki!
Minden jót kívánok nektek, tiszta szívből drukkolok nektek munkátok sikeréért, kitartást és jó egészséget kívánok mindehhez!