Egyesületünk politikától és vallási hovatartozástól független szervezet!

Oldalainkat 195 vendég és 0 tag böngészi

Legyen választható a kötelező!
  • Természetes és mesterséges immunizálás

    Ahhoz, hogy az ember az oltások hatásait megértse, legalább részben meg kell ismerkednie azzal a tudással, amelyet az immunológiai kutatások eredményei közvetítenek ezekről a folyamtatokról.

    Bővebben
  • Aláírásgyűjtéssel összefogás az etikus oltásokért

    Aláírásgyűjtéssel összefogás az etikus oltásokért

    ... „Az M-M-RvaxPro oltás nem etikus módon készült: kikísérletezése és létrehozása során abortusz során életét vesztett magzatok sejtjeit használták fel." ...

    Bővebben
  • Mi a normál flóra?

    Tudj meg többet a bennünk élő mikroorganizmusokról!

    Kikkel vagy mikkel osztozunk a testünkön?
    Mi jelenti a valós veszélyt és mikor? ...
    Bővebben
  • Olvasóink írták

    Olvasóink írták

    Ismerd meg mások oltástörténeteit!
    Küldd el a sajátodat!

    Bővebben
  • Könyvajánló – VPK
    „E könyv nem hiányozhat egyetlen hazai szülő és szakember könyvespolcáról sem!”

    Mielőtt döntene, TÁJÉKOZÓDJON!

    Bővebben

Egyesületi HÍREINK

A védőoltások kritikája

A 2011. július 2-án Zalaegerszegen elhangzott vitaindító előadás szerkesztett változata
(Alternatív Egészség Nap a Csodaszarvas Alternatív Terápiák Közhasznú Egyesülete szervezésében)


A Nebáncsvirág Egyesület egy fiatal civil szerveződés, mindössze fél éve működik hivatalosan. Célunk, hogy szakmailag korrekt, üzletileg elfogulatlan tájékoztatást nyújtsunk a védőoltásokkal kapcsolatban. Azt tapasztaljuk sajnos, hogy a legtöbb, oltásokkal kapcsolatban elérhető információ egyoldalú, és szinte kizárólag az oltóanyaggyártók promóciós adataira hagyatkozik. Holott független tudományos vizsgálatok és a hétköznapi tapasztalatok azt mutatják, igencsak kétséges, hogy a védőoltások védenek-e egyáltalán.

Az egyesület minimum azt szeretné elérni, hogy a jogos kétségek miatt Magyarországon eltöröljék a kötelező védőoltási rendszert. Ehhez mintát nyújthatnak a nyugat-európai országok, hiszen több helyütt (például német nyelvterületen: Ausztriában, Németországban, Svájcban) egyáltalán nincsenek kötelező oltások, máshol pedig az alól a kevés alól, ami van, ki lehet bújni vallási, világnézeti vagy egyszerűen egészségügyi indokkal, illetve az oltásmegtagadást nem követik büntető szankciók. A magyar kötelező oltási rend ezzel szemben példátlanul szigorú: nálunk még rákos gyerekeket is oltanak minden ellenjavallat ellenére, az oltásmegtagadókat pedig többször kivethető, súlyos pénzbüntetésekkel fenyegetik.

Érveink

Hadd fejtsek ki most három érvet, melyek alapján kétségbevonjuk, hogy a védőoltások hasznosak és valóban védenek.

  1. Egészséges immunrendszerű gyermekre az úgynevezett gyermekbetegségek nem veszélyesek. Sőt, ezek átvészelése erősíti az immunrendszert és ezáltal kisebb lesz bizonyos krónikus betegségek kialakulásának kockázata, illetve a fertőzésekre való hajlam.
    Hadd idézzek dr. Martin Hirte Védőoltások pro és kontra című könyvének 72. oldaláról.

„... egyre több jel utal arra, hogy a lázzal járó megbetegedések kiállása és ezek között különösen a „klasszikus" gyermekbetegségek – mint a kanyaró, mumpsz, rubeola vagy bárányhimlő – a felnőttkorúakra nézve bizonyos védelmet nyújt a rákos megbetegedések ellen. (...) Az immunrendszer ezen tanulási folyamatát a megfelelő oltások meghiúsítják. Ez egy súlyos érv lehet az egyre átfogóbb oltási programokkal szemben."

A 205. oldalon pedig ezt írja:
„A kanyaró nyilvánvalóan pozitív hatást gyakorol az immunrendszerünkre. Ismert pozitív következménye az, hogy gyógyító hatással van a krónikus megbetegedésekre, mint pl. a pikkelysömörre (...) vagy a nephrotikus szindrómára, mely egy súlyos, idült vesebetegség. A felső légúti fertőzésekre hajlamos gyerekeknél a kanyarós megbetegedés után jelentősen csökken az orvosi kezelések gyakorisága (...). A gyermekbetegségeken – kanyaró, rubeola, mumpsz – való átesés hozzájárul a későbbi rákos megbetegedések – beleértve az emlőrákot – kockázatának csökkenéséhez. Egykor kanyarón átesett pácienseknél ennek védő hatása több mint 50% (...). A szklerózis multiplex előfordulása is ritkább azoknál, akik gyermekkorukban már átvészelték a kanyarót (...). A kanyaró nagy valószínűséggel csökkenti a későbbi allergiák kialakulásának kockázatát is."

  1. A védőoltások nem nyújtanak életre szóló védettséget. Optimista becslések szerint is átlagosan csak tíz-tizenöt év lehet a hatásidejük. Ezzel szemben a betegségek természetes átvészelése garancia arra, hogy többé nem kapjuk el őket újra. A védőoltások jelentős veszélye, hogy éppen a felnőttkorra toljuk ki velük a gyermekbetegségek kockázatát, holott felnőttkorban súlyosabb lefolyás és szövődmények várhatók. Így például ha egy felnőtt férfi lesz mumpszos, viszonylag nagy esélye van a heregyulladásra, mely akár impotenciához is vezethet. A rubeoláról, vagyis rózsahimlőről pedig közismert, hogy terhes nőkre, illetve azok magzatára veszélyes. A felnőttkorban zajló kanyaró esetén megnő a kockázata az agyvelőgyulladásnak, a tüdőgyulladásnak, illetve a halálnak.
  2. A gyermekbetegségek felnőttkorra való kitolása közvetett veszélyt jelent számunkra. Az viszont, hogy a védőoltások akut és krónikus megbetegedéseket okozhatnak, közvetlen veszély. Ez részben az oltóanyagokban található adalékanyagoknak és szennyeződéseknek köszönhető, melyektől a gyártók a legmodernebb technológiákkal sem tudnak megszabadulni.

Tudni kell, hogy az oltóanyagokhoz szükséges vírusokat többnyire állati szöveteken tenyésztik ki, hiszen ezekhez nagyságrendekkel olcsóbban lehet hozzájutni, mint az emberi abortumokhoz vagy az emberi méhlepényhez. Ennek azonban az az ára, hogy állati vírusok is kerülnek a vakcinákba. Például a hírneves SV40, mely egy majomvírus, a gyermekbénulás elleni oltóanyagot szennyezte, aztán rákos szövetekből, például gyermekkori agydaganatokból mutatták ki – tehát rákkeltő. Állítólag már nincs benne egyik oltóanyagban sem. Aztán a SIV, ami szintén egy majomvírus, az emberi szervezetben HIV-vé alakul, s mint tudjuk, ez az AIDS előfutára. Az oltóanyagokban ugyanakkor adalékanyagok is találhatók. Például thiomersal, ami egy higanyszármazék (mint tudjuk, a higany mérgező), illetve különböző alumíniumvegyületek (szintén mérgezőek).

Az oltóanyagokban tehát sok olyasmi van, ami a szervezetünkbe nem való. Részben ezeknek köszönhető a védőoltás-szindróma, melynek tüneteit Tinus Smits holland homeopata orvos a következőképpen csoportosította:

„Az oltásikárosodás-szindrómának létezik egy akut és egy krónikus válfaja. Az akut tünetcsoporthoz a következők tartoznak: láz, görcsök, figyelmetlenség, szórakozottság, encephalitis és/vagy meningitis (agyvelő- és/vagy agyhártyagyulladás), a szúrás helyének duzzanata, szamárköhögésszerű tünetek, bronchitis, hasmenés, abnormális álmosság, gyakori, vigasztalhatatlan sírás, velőtrázó, éles sikítás (cri encephalique), ájulás ill. sokk, tüdőgyulladás, halál, bölcsőhalál (mióta Japánban a szamárköhögés elleni védőoltás időpontját kétéves korra tették át, a bölcsőhalál gyakorlatilag megszűnt.) (...)

Pontos tanulmányozás és az esetek megfigyelése alapján a krónikus oltási szövődmények következő katalógusához jutunk: megfázások, sárgás vagy zöldes váladék, gyulladt szemek, a szemkontaktus elvesztése, kancsalítás, középfülgyulladás, bronchitis, köpet ürülése, köhögés, asztma, ekcéma, allergiák, gyulladt izületek, fáradtság és az életerő hiánya, olthatatlan szomjúság, cukorbetegség, hasmenés, székrekedés, fejfájás, alvászavarok éjszakai felriadásokkal és felsírásokkal, epilepszia, hátmerevség, izomgörcsök, szédülés, koncentrációs zavarok, emlékezetvesztés, növekedési zavarok, koordinációs zavarok, fejlődési és viselkedészavarok, úgymint izgágaság, agresszivitás, ingerlékenység, levertség, érzelmi kiegyensúlyozatlanság, zavarodottság, az akaraterő elvesztése, szellemi tompaság."

(Tinus Smits: A védőoltás-szindróma, 9. oldal)

A statisztikákról

Magyarországon a jelentett oltási szövődmények száma megközelítőleg nulla. Azonban tudni kell, hogy hazánkban passzív jelentési rendszer működik. Ez azt jelenti, hogy a háziorvosokat központilag felszólítják, hogy szövődmények esetén jelentést tegyenek. Ez a jelentés azonban önkéntes. Hogy a "megközelítőleg nullához" képest mennyi lehet a valódi szövődmények száma, arról csak halvány fogalmunk lehet. Az Egyesült Államokban mindenesetre a becslések szerint az esetek mindössze 10-15 %-át jelentik. Ezt szem előtt kell tartanunk, amikor egészségügyi hivatalok, például az ÁNTSZ álláspontját hallgatjuk, akik ilyen félrevezető statisztikai adatok alapján állítják, hogy a védőoltások nem veszélyesek. Hogy mi az oka annak, hogy a háziorvosok csak ritkán jelentik a szövődményeket, arról hallgassuk meg ismét dr. Martin Hirtét (Védőoltások pro és kontra, 60-61. oldal).

„A rossz "jelentési morál" egyik oka az lehet, hogy az oltást végző orvos a jelentéssel beismeri, hogy esetlegesen károsította az oltandó személyt. Talán attól is fél, hogy aláássa az orvosi gyógyítás művészetébe, saját személyébe, de főleg a hivatalok oltási programjába vetett bizalmat. A jelentés munkaigényes is: az oltási füzetben való lapozás, a beteg aktájának áttekintése, a nyomtatványok kitöltése és elküldése. Sok esetben a kezelő orvos nem is fedez fel semmilyen összefüggést az oltás és a lehetséges mellékhatások között. Először is egyáltalán gondolni kellene arra, hogy egy betegség az oltás következménye lehet, és ez annál ritkábban fordul elő, minél több idő telt el az oltás óta.
A passzív jelentés és az aktív megfigyelés közötti óriási különbség például Svájcban, egy új influenza elleni oltóanyag bevezetése után mutatkozott meg: az oltást végző orvosok közvetlen megkérdezése esetén 23-szor több arcidegbénulás jelentkezett, mint amennyit előzetesen „passzívan" bejelentettek. (...)
Olykor az oltást végző orvosok vagy a kórházi orvosok az érintettek unszolása ellenére is megtagadják az oltási mellékhatásokra gyanús eset jelentését. A stratégia egyértelmű: már csírájában elfojtják, hogy az oltási mellékhatások bejelentése és elismerése által az oltások szkeptikusainak és az oltást ellenzőknek érveket szolgáltassanak."

Hogy mennyire ez a helyzet Magyarországon is, azt jól példázza egy olvasói levél, mely néhány hónapja érkezett egyesületünkhöz.

„Az első DPT oltáskor fiam 2 hónapos és 8 kg (!) volt. Az oltóanyag már egy korszerűbb kiadás volt (2008-as, ami azt jelenti, hogy állítólag már nem okoz mellékhatásokat). Az oltás beadása után néhány órával vörös tűzfoltok keletkeztek az egész lábszárán, belázasodott, az oltás körül beduzzadt a lába, borsónyi vörös csomók jelentek meg. A László kórházban Dr. Mészner Zsófia oltási szaktanácsadó közölte, hogy ez csak egy apró technikai hiba miatt történt, mivel az oltóanyag a zsírszövetbe jutott, de majd el fog múlni. A lényeg, hogy nem vették föl oltási károsodásnak, tehát statisztika szerint nem történt meg! A gyerek hároméves, és a lábán a foltok nem hogy eltűntek volna, de egyre több van."

Ezek után az édesanya leírja, hogy ő maga és a nagyobb, oltott gyermekei asztmásak, míg a fent említett hároméves – akinek életkora szerint hat kötelező oltáson kellene túllennie, ehelyett csak kettőt kapott (néhány naposan BCG-t és a kéthónapos DPT-t) – nem lett az.

(További olvasói leveleket talál ITT)

Oltott és oltatlan csoportok összehasonlítása

Hadd beszéljek még az összehasonlító statisztikákról, melyek szerint az oltatlan gyermekek kevésbé fogékonyak a fertőzésekre és ritkábban alakulnak ki náluk krónikus betegségek, mint az oltott személyeknél. Erről a megfigyelésről Hirte így ír könyve 71. oldalán:

„Vannak olyan utalások, melyek szerint oltások csökkenthetik a más fertőzések elleni védelmet, amit komolyan kell venni. Az orvosi kutatások terén eddig alig végeztek erre az összefüggésre irányuló, célzott kutatásokat. Ez meglepő, mivel a gyermekorvosi tevékenység során feltűnik, hogy a gyermekek, akik nem kapnak oltást, meglepő módon ellenállóak a fertőzésekkel szemben. Többségüket a rendelőmben csak a rutin szűrővizsgálatok alkalmával látom.
Eddig nem sikerült kideríteni, hogy a 80-as évektől kezdve miért emelkedik jelentősen a gyermekek fertőzésekre való hajlama. Az USA-ban 1981-ben az összes iskoláskorúnál fiatalabb gyerek 18,7%-a, 1994-ben pedig már 41,1%-a volt hajlamos az ismételt fülfertőzésekre (...). Nem vethető el annak gyanúja, hogy ebben – ugyanúgy, mint az allergiás megbetegedések növekedésénél – az állandóan terjedelmesebbé váló oltási programok játszanak ok-okozati szerepet."

Három összehasonlító tanulmányról tudunk. A salzburgi tanulmányt 2010-ben publikálták, a Kron tanulmányt 2008-ban Németországban, és létezik még egy Új-Zélandon 1992-ben készített statisztika is. A vizsgált oltatlan csoportoknál a következő betegségek ritkábban fordultak elő, mint az oltottaknál, illetve az össznépességnél:

ADHS (figyelemhiány szindróma), hiperaktivitás, autizmus, koncentrációzavar, szénanátha, asztma, ekcéma, allergiák általában, fülfertőzések, középfülgyulladás, dobhártya átszúrásának szükségessége, orrmelléküreg-gyulladás, mandulagyulladás, mandula eltávolításának szükségessége, polipok, herpesz, fejhangú sírás, hörghurut (bronchitis), tüdőgyulladás, görcsroham, pajzsmirigy betegség, gerincferdülés, migrén, lázgörcs, epilepszia, légzéskimaradás (apnoe), nagyothallás, motorikus fejlődési visszamaradás, elismert fogyatékosság.

(Ezekről a tabulmányokról részletesebben olvashatnak ITT)

A tájékoztatási kötelezettségről és a jogainkról

Fontos tudni, hogy van egy törvény, a 2002/VI.-os jelű, mely egyrészt kimondja, hogy teljeskörű tájékoztatást kell kapjunk egy orvosi beavatkozás előtt annak kockázatairól, másrészt jogunk van mindenféle beavatkozást visszautasítani, mégpedig azért, mert a társadalom és a tudomány érdeke soha nem lehet előbbrevaló az egyén egészségügyi érdekénél és jóléténél.

(Az ide vonatkozó jogszabályokról bővebben ITT olvashat)

Általánosan elmondható, hogy Magyarországon a háziorvosok nem tesznek eleget tájékoztatási kötelezettségeiknek, hiszen a védőoltások lehetséges kockázatai közül csak néhányat említenek, és azok jelentőségét is elbagatellizálják. Az írásban megkapott rövidke oltási behívó sem nyújt ennél többet. Ezért a szülőknek eszükbe sem jut összefüggésbe hozni gyermekük valamely egészségügyi vagy viselkedési problémáját egy védőoltással. Például az alvászavart, mely éjszakánként akár 10-12 zaklatott felriadással is járhat (mintha a gyermeket folyton rémálmok gyötörnék), a szülők hajlamosak évekig fogzással vagy „fejlődési ugrással" magyarázni (hiszen a népszerű szakirodalom csupán ezeket sorolja fel lehetséges okként), holott nagy valószínűséggel oltási szövődményről van szó, és homeopátiás oltáskivezetéssel (Tinus Smits módszerével) szinte biztos a gyógyulás.

Mit tehet a szülő?

Hivatkozzon az orvos tájékoztatási kötelezettségére és a védőoltást megelőzően kérje el tőle a vakcinához tartozó gyártói dokumentációt, melyben részletesebben tájékozódhat a mellékhatásokról és az ellenjavallatokról. Tanulmányozza át, akár kutasson utána maga több forrásból, hogy felelős döntést tudjon hozni! Az ott leírtakat ugyanis gyakran nem követi a módszertani levél, mely az oltások beadásának gyakorlatáról szól, és a háziorvosok nem olvassák el. Tehát a gyártó használatra vonatkozó javaslatait és észrevételeit gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják.

(Az oltások gyártói dokumentációit honlapunkon is megtalálja. A „Védőoltások" menüben kattintson az aktuális oltás nevére, majd gördüljön a cikk legaljára.)

Amennyiben az oltás beadása mellett dönt, javasoljuk egy homeopata orvos megkeresését, hogy a kockázatokat minimálisra csökkentse. A homeopata orvosok nyitottak az ilyen problémákra, képzésük során is többet tanulnak a védőoltásokról, mint a hagyományos, allopata orvosok, és az alternatív gyógyítók közül ők rendelkeznek a legkiterjedtebb országos hálózattal. Ők oltási károsodás gyanúja esetén is tudnak segíteni.

Vegye a saját kezébe gyermeke sorsát! Az ő életéről, az ő egészségéről van szó!

Oltásmentes jó egészséget kívánok!

Bokányné Lepold Andrea
a Nebáncsvirág Egyesület ellenőrző testületének elnöke