Halálos feketehimlő oltás? • Civilizáció = Csapda?
Közzétesszük most az összetett grafikont, amit a 2011. szeptember 7-én megtartott ÁNTSZ kontra Nebáncsvirág Egyesület vitafórum keretei között mutattunk be. Az előadás óta kiegészült néhány új adatsorral.
A múlt század betegségek okozta főbb halálokait vesszük górcső alá. Mik voltak azok a tényezők, amik kiválthatták a némely esetben kirívóan magas elhalálozással járó fertőző betegségeket? A bővebb okfejtés elolvasása előtt érdemes egy kicsit eljátszadozni a gombok ki-be kapcsolgatásával. Az alsó gombsor az oltások bevezetésének évét jelzi.
Miről árulkondak a görbék?
„A számok makacs dolgok", halljuk sokszor, amikor valaki épp érvel egy bizonyos elmélet mellett. Mivel, szinte közhellyé vált eme mondás, túlságosan nem is szabad komolyan venni az ilyen érveléseket, annál is inkább, mivel a számok halmazával nagyon szépen el lehet játszadozni! Esetünkben – gyorsan leszögezem – semmiféle matematikai trükkhöz nem folyamodunk, csupán a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal által is szabadon böngészhető forrásanyagra támaszkodva vizsgálódunk egy kicsit. Ami érdekes lehet az az. hogy a jelenlegi hivatalok álláspontjával homlokegyenest más végkövetkeztetésre jutottunk, pedig elméletileg ugyanabból a forrásanyagból dolgozunk!
Az oltóanyagok hatásai a betegségek által kiváltott elhalálozásokra
A betegségek eltűnését nem lehet kizárólag az oltóanyagoknak tulajdontani. Sőt, gyakorlatilag semmiféle hatással nem volt a vakcinák tömeges megjelenése a fertőző betegségek által kiváltott elhalálozásokra. Ami viszont a kor orvosainak feljegyzéseiből is tudható, és a statisztikai adatok is alátámasztani látszanak, az az, hogy az 1900-as évek első felében az általános egészségi állapot erősen megromlott. A lakosság egy meghatározó része fogékonnyá vált a különböző fertőző betegségekre. Történt ez annak ellenére, hogy a társadalmi, szociális viszonyokban nem következett be drámai változás, ami ezt indokolttá tette volna. A kiegyezést követő évtizedekben a gazdasági fejlődés volt a jellemző, ennek csak az első világháború vetett véget. Mivel ok nélkül semmi sem történik világunkban, kellett, hogy legyen reális magyarázata annak, hogy ilyen drasztikus mértékben betegedett meg a lakosság egy igen jelentős hányada. Nem volt ez másképp Nyugat-Európában sem, sőt ez a folyamat ott némiképp előbb következett be. Tehát a kiváltó okoknak hasonlóknak kellett lennie. Messzemenő és túlzottan elrugaszkodott végkövetkeztetések nélkül megállapítható, hogy ez az időszak egybeesik a feketehimlő elleni oltóanyagok tömeges alkalmazásával. Tény, hogy a feketehimlő nagy mértékben visszaszorult, de kaptunk helyette mást. Ezeknek a fertőző betegségeknek (kanyaró, torokgyík, szamárköhögés, vérhas, skarlát, tbc, stb.) az áldozatai összességében többszörösére tehetők, mint a feketehimlő esetében.
A végső konklúzió az lehet, hogy sikerült egy betegséget visszaszorítani, de helyette kaptunk egy sor másikat. Sajnos ez napjainkban sincs másképp. A helyzet csupán annyiban változott, hogy a heveny betegségekkel ellentétben mára a krónikus betegségeké lett a főszerep (rák, diabétesz, allergiák, stb.). A probléma ezzel csupán az, hogy amíg a heveny betegségek ellen szervezetünk képes felvenni a harcot, addig a krónikus megbetegedésekkel nem, vagy csak igen nehezen vagyunk képesek velük megbirkózni. Ezeket a betegségeket az immunrendszer hibás működésének következtében gyógyíthatatlanul görgetjük magunk előtt, legtöbbször egy egész életen át. Ez a hibás működés pedig fogékonyabbá teszi viselőjét az egyéb fertőző betegségekkel szemben is. „A kutya a saját farkába harap."
Az oltások szennyeződéseiről és az új kutatási irányokról
Az oltóanyagokban fellelhető idegen fehérjék (ez napjainkban sincs másképp) valódi veszélyforrást jelenthetnek. Számos orvos és kutató is elhibázott lépésnek tartja ezek tömeges alkalmazását, hiszen az állati szöveteken való vírustenyésztés kikerülhetetlen melléktermékeként állati DNS-RNS és egyéb mikrobák is belekerülnek az oltóanyagokba. Ezzel párhuzamosan éles kritikák fogalmazódnak meg az oltóanyagok hatásosságát illetően is. Az említett okokat a következő módon indokolják: az oltóanyagokkal bejuttatott kórokozók és kémiai anyagok, közvetlenül beinjektálva a véráramba megkerülik az elsődleges védelmi vonalakat, úgy, ahogy a természetben ez szinte soha nem fordult elő. Az oltóanyagok hatásossága éppen ezért erősen megkérdőjelezhető (nem, vagy csak igen ritkán találkoznak a helyes immunválaszt meghatározó dendritikus sejtekkel). Ez a tény jó pár éve ismeretes és a gyártók is tudják. A legújabb kutatási irányok is ezt veszik célba – a dendritikus sejtek bevonásával (tapasz, spray). Addig is, amíg nem lesznek újabb mesterséges immunizációs eszközök, maradnak az alacsony hatásfokon üzemelő hagyományos oltóanyagok. Silány hatékonyságukat különböző elméletekkel próbálják megtámogatni. Ennek egyik példája a folyamatosan emelkedő átoltottsági igény is (jelenleg 95-98% az ajánlott), ami semmi mást nem bizonyít, mint hogy igen alacsony hatásfokkal képesek csak működni a jelenlegi oltóanyagok. Fontos megemlíteni, hogy az oltások által, a megfelelő immunválasz kialakulása hiányában, az oltott gyermekek egy része vírushordozóvá is válhat, ily módon fertőzések forrását is jelenthetik.
Az oltások hatékonyságát vagy épp hatástalanságát az európaszerte fel-felbukkanó kanyaró járványok is igazolni látszanak. Erre lehet példa az utóbbi években a romániai és bulgáriai kanyaró járványok magas morbilitása. Ezekben az országokban, hazánkhoz hasonlóan, oltanak kanyaró ellen.
Mi a helyzet a rákkal és társaival?
A rákos megbetegedések száma az oltóanyagok egyre szélesebb körben való alkalmazásával párhuzamosan nő. 1999-ben megközelítőleg 130.000 daganatos megbetegedést diagnosztizáltak. Tíz évvel később ez a szám már 270.000 volt. Több mint a duplája! Ez ijesztően magas növekedés! Nyilvánvaló, hogy a vakcinák számlájára betudni ezt legalább akkora áltudományosság, mint azt állítani, hogy ebbe az oltóanyagok semennyire sem szóltak bele. Az igazság valahol a kettő között lehet. Viszont az, hogy az egyre fiatalabb nemzedékek körében is egyre dinamikusabban emelkedik ez a szám, igen is összefüggésre adhat okot. A rosszindulatú daganatok a rosszul működő immunrendszert jelzik. Az oltóanyagokkal pedig éppen az immunrendszerünket próbáljuk meg manipulálni. Az eredmény az, hogy immunrendszerünk vagy képes kezelni ezt a fajta beavatkozást, vagy elkezd rendellenes dolgokat produkálni.
Az egyre emelkedő daganatos megbetegedések mára akkora számot tesznek ki, hogy talán a pestissel lehet csak egy lapon említeni. És akkor még nem beszéltünk a nagyjából 130.000-re tehető autisták, vagy épp a 800.000 körüli cukorbetegek népes táboráról! Ezzel szemben az oltásokkal olyan betegségek ellen folyik a küzdelem, melyeken természetes úton átesve gyermekeink egészségesebb felnőtté válhatnak. Hatóságaink elriasztó, szélsőséges, egyedi, többnyire halálos kimenetelű esetekkel próbálják igazolni az oltóanyagok szükségességét! Ami ugyancsak abszurd, mivel ezekből sohasem derül ki, hogy a felhozott példa esetében mik voltak a tragédiához vezető egyéb okok (általános egészségi, szociális állapotok ismerete, volt e oltva az áldozat). Soha nem hallunk az oltások következtében meghalt vagy nyomorékká tett gyermekekről. Pedig a gyártói dokumentációk nem zárják ki ennek előfordulási esélyét.
Mik az egyéb okok, amik befolyásoló tényezőként vannak jelen életünkben?
Az urbanizáció elterjedésével számos egészségi állapotunkat befolyásoló külső tényező jelent meg. Ezek károsító hatásairól nap mint nap értesülhetünk. De talán a legaggasztóbb változás az élelmiszereink minőségét illetően ment végbe, ezért erre térnénk ki pár gondolat erejéig.
A rendszerváltás időszakától számítva ugrásszerűen megjelentek a többnyire külföldről behozott, silány minőségű élelmiszerek a hazai üzletek polcain is. Nem elhanyagolható tény, hogy a hazai élelmiszeripar is számos termelékenynek és hatékonynak nevezett technológiát átvett, ami ugyancsak a minőség romlását eredményezte. (A minőségromlást elsősorban a valódi tápérték és az organikus alkotóelemek arányának csökkenésére értjük.) Mára tömegesen alkalmazzák a különböző élelmiszer-adalékokat, melyekről köztudott, hogy elősegíthetik a rákos elváltozásokat. Az állattartással foglalkozó gazdálkodásokban általános (előírt) lett a különböző hozamnövelő hormonok, és ezzel párhuzamosan az antibiotikumok alkalmazása is. Érdekes összefüggés lehet, hogy az állatok vakcinálása nyomán náluk is megjelentek az ezidáig csak az emberre jellemző betegségek. (Néhány évtizede nem is hallottunk daganatos állatokról.) Erre tesznek rá még pár lapáttal az ugyancsak tömegesen alkalmazott növényvédő szerek és az egyre nagyobb tért hódító génmódosított élelmiszerek is. Ezek a szerek ezután kikerülhetetlenül, közvetett módon megjelennek a tejtermékekben, a húsárukban és a továbbfeldolgozott élelmiszerekben. Ha ezt a szálat kezdjük el visszagörgetni, láthatjuk, hogy már az állati takarmány is ilymódon szennyezetnek tekintendő, tehát egy halmozott problémával állunk szemben. Ezeknek az adalékanyagoknak a forgalomba hozatalát hatóságaink sorra engedélyezték. A probléma csak az, hogy a valódi okokat elbagatellizálva, valamiféle rák elleni oltóanyagra várva, hatóságaink nem tesznek semmit. A fentebb említett méreganyagokat pedig Ők tették alkalmazhatóvá az élelmiszeripar számára, sok esetben oly módon, hogy nem is kerülhet kereskedelmi forgalomba egy adott termék, ha nem esik át az előírt kezeléseken!
Nem mehetünk el szótlanul az igen erőteljes kereskedelmi lobbitevékenység mellett sem. Ezek az erők rendre képesek meggyőzni hatóságainkat termékeik szükségességéről. (Ez áll az oltóanyagok bevezetésére is!) Némely esetben, amikor kiderül, hogy tömegek betegednek meg egy-egy terméknek köszönhetően, a hatóságok általában kihátrálnak, és nem lesz felelőse a hibás döntéseknek. Ez sajnos minden „vízfej" intézmény esetében érvényes lehet!
Küzdelem az elemekkel
Korunk embere egy végeláthatatlan, értelmetlen csatát folytat a természettel. Nem kíván annak szerves része lenni. Leigázni, hatalma alá vonni akar mindent, ami csak a keze ügyébe kerül. Így van ez a mikroorganizmusokkal is. Pedig ezek a kis lények igen fontos szerepet töltöttek, töltenek be a földi élet alakításában. Ezek a lények végzik el azt az alapimmunizációs feladatot – a folyton megújuló nemzedékeken –, amik ellenállóvá tesznek minket a különböző külső behatásokkal szemben. A baj mindig akkor következik be, amikor az ember ezt a törékeny egyensúlyt kibillenti normál állapotából. A mikroorganizmusok felfedezése óta töretlenül tartja magát az a szemlélet, miszerint „minden betegséget okozó kórokozó alapvetően ártalmas, ebből kifolyólag kiirtandó rossz". Ezt a gondolatot továbbgörgetve eljutunk a következő tézisig: „A természet hibásan működik, ezért a tudományt segítségül hívva korrekcióra szorul." A tudományra nem a stratégiai hadviselés, hanem az emberi megismerés legmagasabb rendű eszközeként kellene tekinteni.
A harmonikus, fenntartható életvitelre számos példa létezik a természeti népeknél. Érdekes módon náluk sohasem voltak jelen a civilizált világban pusztító betegségek, pedig a környezetükben megtalálhatóak ugyanazok a kórokozók, mint amelyek nálunk állítólag a betegségek forrásai. Amint ráerőltettük a civilizációs szokásainkat ezekre a népcsoportokra, abban a pillanatban jelentkeztek náluk is a ránk jellemző tünetek. (ajánlott irodalom: A táplálkozástan titkos dokumentumai)
Ezzel csak arra a tényre szerettünk volna rávilágítani, hogy igen is lehetséges harmóniában élni a környezetünkkel, teret engedni a természet erőinek, mivel az így is, úgy is elveszi azt, ami megilleti Őt. Ideális esetben ez a folyamat szinte észrevétlenül megy végbe. Értelmetlen erőforrás-pocsékolás egy olyan rendszer ellen küzdeni, mely kimeríthetetlen tartalékokkal, folyamatosan megújulva követeli jogos részét az életből. Ami most zajlik, az az, hogy egy betegség megszüntetése érdekében generálunk másik hármat, mire ismét valami áthidaló megoldáskén nekiállunk tömegesen alkalmazni különböző fércmegoldásokat, amik ismét újabb problémákat generálnak...
A célnak nyilvánvalóan nem a teljes visszafejlődést kell megjelölni, de mindenképpen valamiféle egészséges egyensúly felé való törekvést. Az oltóanyagok helyett lehetne például milliárdokat fektetni abba, hogy javuljanak a szociális, higiénés körülmények, és minden fejlődő országban, mindenki számára és folyamatosan elérhető legyen a tiszta ivóvíz.
A cikk orvosi, immunológiai hivatkozásait Dr. Kohán József lektorálta.