Cikkek a nagyvilágból

Az influenza oltás hatása a szezonális halálozásra az idősebb korosztály körében, az Egyesült Államokban

Írta: fordította: Dr. Turcsányi Zsolt –

Influenza oltás hatásossága

Nőtt a szezonális halálozás az influenza oltások elterjedésével párhuzamosan a 65 év feletti korosztály körében. Erre a megállapításra jutott az alábbi amerikai tanulmány, melynek eredményeit egy olaszországi vizsgálat is megerősítette.
Az alábbi kivonat a laikusoknak szánt magyarázattal a következő közlemény alapján készült: Impact of Influenza Vaccination on Seasonal Mortality in the US Elderly Population. Forrás: Itt.

Erre a tanulmányra hivatkozott egyesületünk elnöke, dr. Turcsányi Zsolt a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában 2010. október 25-én.

Hányan halnak meg influenza következtében?

Nehéz pontosan megbecsülni az influenzával kapcsolatos halálozások számát. Influenzavírus fertőzést laboratóriumban csak ritkán diagnosztizálnak, hiszen nem vesznek minden betegtől vért. Az influenza betegséget viszont legtöbbször időben, a szövődmények létrejötte előtt felismerik. Ebből következik, hogy az influenzával összefüggő halálozást közvetve kell meghatározni, statisztikai adatokból, erre kidolgozott modell segítségével. Így megbecsülhető a téli időszakban kiugró gyakoriságú, influenzával együtt előforduló tüdőgyulladás – mint az influenza leggyakoribb szövődménye – vagy az összes halálozás az alaphalálozáshoz képest.
(1. ábra) Az elmúlt évtizedek téli időszakainak halálozását nagymértékben befolyásolta, hogy melyik kórokozó volt a domináns az adott időszakban. Az influenza „A" H3N2 típusa sokkal több halálesettel hozható összefüggésbe, mint a B típusú influenza, vagy az A típus H1N1 altípusa. Míg az USÁ-ban a 65 éven felüli népesség átoltottsága 1980-ban 15-20% volt, ez az arány 2001-re 65%-ra nőtt. A hivatalos USA statisztika szerint az influenzával kapcsolatos halálozás ezen időszakban, nagy meglepetésre – mivel az influenza oltást nagyon hatásosnak gondolták – emelkedett.

Elemzik a váratlan statisztikai adatokat

Két fontos tényező befolyásolhatja a statisztikai görbéket, ezért azok korrigálandóak. Az egyik, hogy mivel az influenza eredetű halálozás rizikója a kor előrehaladtával gyorsan emelkedik, szükséges azt is figyelembe venni, hogy az USÁ-ban az átlagéletkor az elmúlt 30 évben nőtt, tehát a társadalom idősödött. A másik hatás az, hogy a 90-es évektől a veszélyesebb H3N2 törzs vált dominánssá.


A hivatalos adatbázisokból listázták 5 évenkénti korcsoportokban az egyes hónapokra esett influenzával összefüggő halálozási számokat, valamint az adott évben élő egyes korcsoportok létszámát a hozzájuk tartozó, hónapok szerint bekövetkezett halálozással. Az oltottak részarányát az adott korcsoportokban, valamint a H3N2 vírustörzs domináns szezonjait szintén hivatalos közleményekből gyűjtötték ki. A járványok alatti tüdőgyulladás, az influenza általi- és az összhalálozás kiugrásait a járványmentes időszakhoz képest egy erre alkalmas statisztikai modell segítségével becsülték meg. (1. táblázat) Kimutatták, hogy a járványos időszakokban az idősek halálozása sohasem növekedett többel, mint 10 százalékkkal. Az 1968-as nagy járvány idején a legnagyobb halálozás a 65 évnél fiatalabbak körében volt, viszont a 90-es évekre megfordult a helyzet, akkor már a meghaltak részaránya a legidősebbekben volt a legmagasabb. (2. ábra) A vírustörzsek dominanciája szerint felrajzolt grafikonokból (3. ábra) kiderül, hogy bár a H3N2 járványokban átlagosan 2.8-szeres a halandóság a H1N1, illetve a „B" típusú influenzához képest, és az 1980 előtti években 19 szezonban észleltek H3N1 dominanciát, mégis csökkent a betegséggel összefüggő halálozás. Az 1980 utáni években az egyre magasabb oltási lefedettség és a kevésbé veszélyes vírustörzsek ellenére a halálozás nem csökkent tovább, sőt az ezredfordulóban emelkedni kezdett.

View the embedded image gallery online at:
https://nebancs.hu/cikkek/cikkek-a-nagyvilagbol/117-az-influenza-oltas-hatasa-a-szezonalis-halalozasra-az-idosebb-korosztaly-koreben-az-egyesult-allamokban.html?layout=default&print=1&tmpl=component#sigProGalleria5394bbf385

A 65 és 74 év közti népesség körében 1968-tól 1980-ig 69%-kal csökkent az influenzával kapcsolatos halálozás, és ugyanígy csökkent az összhalálozás is százezer lakosra számítva. A 45 és 65 év közötti korosztály vizsgálata megmutatta, hogy ebben az oltatlan csoportban is ugyanilyen módon javultak a statisztikák. Ezzel szemben a 85 évesnél idősebb korosztályban 1968. után jelentős változás nem történt az influenzával kapcsolatos halálozásban, viszont az összhalálozás emelkedett. Az ábra azt is mutatja, hogy a B típusú influenza, illetve az „A" H1N1 törzse az évtizedek során azonos, vagy kissé növekvő halálozással jár.

A kutatók a kapott eredményeket a következőképpen magyarázzák:

Az influenza oltás a(z eddig végzett) különböző felmérések szerint magas hatásosságú az idős emberek körében. A klinikai tanulmányok szerint – melyek a jelen tanulmánytól eltérő módszerrel készültek – az oltás az influenza-szerű megbetegedéseket mintegy 60%-kal csökkenti. Bár ezek a tanulmányok nem vizsgálták a halálozást, mint vizsgálati végpontot, mégis széles körben elfogadott, hogy az oltottakban még magasabb, úgy 70-80% körüli a halálozás csökkenése. Továbbá, ezeket a hatásossági becsléseket kiterjesztették olyan nem specifikus végpontokra, mint a kórházi ellátás, illetve az összhalálozás. Egy tanulmány, mely 20 másik, ebben a témában született tanulmány alapján készült, megállapította, hogy az oltási kampány a 65 évesnél idősebb, közösségben élők körében a téli halálesetek számát – nagy csodálkozásra – mintegy 50%-kal csökkenti. A jelen tanulmány, mely a legmegbízhatóbb adatokra épült, mutatja, hogy a megfigyelésen és egyedi jelentésen alapuló vizsgálatok túlbecsülik az oltások halálozást csökkentő hatását. Az influenzával összefüggő halálozás mindig kisebb volt, mint az összhalálozás 10%-a, még az 1968-as nagy járványban is, valamint az 1997-98-as szezonban is, amikor a vakcina tartalma nem egyezett meg a járványt okozó törzzsel; a becsült, influenzához kapcsolódó halálozás nagyon közel áll egymáshoz ezekben és a „megbízható oltóanyaggal oltott" években. A klinikai tanulmányok által sugallt 70-80%-os hatásosság esetén 50%-kal több páciens beoltása az influenzához kapcsolt- és az összhalálozás 35-40 %-os csökkenését kellett volna eredményezze az évek folyamán. A rendelkezésre álló adatokból egyik idősebb korcsoportban sem olvasható ki (ilyen) csökkenés.

Az 1968-as sok halálos áldozattal járó járvány utáni években tapasztalható jelentős halálozás-csökkenés az új vírushoz kialakult természetes immunitás következménye, mivel az oltatlan 45-65 éves korosztálynál ugyanúgy alakult, mint a részben oltott 65 éven felüliekben. Tehát a csökkenésben nem volt szerepe a vakcinának. A természetes immunitás 1980-ig csökkentette a halálozást, mely azután stagnált. A természetes immunitás a 85 évnél idősebb emberekben, a fiatalabbakhoz viszonyítva alacsonyabb halálozásából is kimutatható az 1968-69-es járvány idején, hisz az azt megelőző nagy influenza „A" H3 járvány az 1892-es év előtt volt. A nagyon idős korosztály influenza halálozása 1980 után azért nem csökkent, mert 65 év feletti életkorban az oltás hatékonysága (azaz az ellenanyag-termeltető képessége) már meredeken csökken. A klinikai vizsgálatokat viszont – melyekre alapulnak a hatékonysági tanulmányok – nem a 75 év feletti, veszélyeztetett populáción végzik el.

A jelen tanulmány korlátai:

  1. A használt statisztikai modell az influenzával összefüggő statisztikai adatokban esetleg pontatlanságot okozhatott, de az összhalálozás kiugrásainak becsült értékei ezt valószínűtlenné teszik.
  2. Lehetséges, hogy az oltás hatásosságát elfedi, hogy a 90-es évek idősei betegségre hajlamosabbak, mint a 80-as évek idősei ezért a kutatók összehasonlításul megnézték a nyári szezon halálozását. Az eredmények szerint a 80-as és a 90-es években nem volt különbség ezekben az adatokban.
  3. A kis különbségek miatt nehéz megbecsülni a téli szezon összhalálozás kiugrásait, ezért tekintettel az eredmény nagy jelentőségére más országokban is szükséges az ilyen típusú vizsgálatok elvégzése.i (Meg is ismételték Olaszországban, melynek eredménye jelen tanulmány megállapításait megerősítette: Influenza-related mortality in the Italian elderly: No decline associated with increasing vaccination coverage: forrás)

Mi az oka a kétfajta vizsgálat eredményei közti hatalmas különbségnek?

A kapott eredményt részben magyarázhatja, hogy azokat a nagyon idős és törékeny betegeket, akik a következő télen várhatóan meghalnak, valószínűleg nem oltják. Tehát, ha az oltó orvosok, vagy az oltottak megkérdezésén alapuló vizsgálatokat nézzük, akkor abba nagy valószínűséggel a nagyon rossz egészségi állapotú betegek – akik az oltási időszakban esetleg kórházban vannak – nem kerülnek be a számarányuknak megfelelően. Így az össznépesség adataihoz képest torzul a megkérdezésen alapuló elemzés alapadata, a beoltottak köre. Ezen torzan felvett adat a jobb egészségi állapotúakat és ezzel együtt az influenza szövődményeinek, halálozásának kevésbé kitett embereket jelenti. Egy ilyen vizsgálat szerint a beoltottak közt az influenza szezon előtt és után is kisebb a halálozás, ami viszont nyilvánvalóan nem az oltás, hanem a vizsgálatba való bevonás következménye. Tehát módszertani hibának számít, ha a teljes népességre vonatkoztatják egy azzal nem megegyező tulajdonságú kisebb csoport adatait. Még pregnánsabban mutatja az eddig használt megfigyelésre alapuló vizsgálatok hibáit az a holland tanulmány, melyben kimutatták, hogy 302 oltott emberre jut egy megmentett élet, azaz 24%-os halálozás-csökkenés érhető el az influenza oltással. A közzétett eredményekből az következik, hogy az idősek körében az influenza eredetű halálozás a vezető halálok, ami nyilvánvalóan tévedés.

Nyomtatás