Válasz a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének nyílt levelére

Írta: Nebáncsvirág Egyesület – 2013. december 02.

A Házi Gyermekorvosok Egyesülete és az Országos Gyermekegészségügyi Intézet 2013. november 25-én jelentette meg a HGYE honlapján nyílt levelét, melyben „üdvözli az újabb védőoltás bevezetését és egyben tiltakozását fejezi ki az oltásellenes nézetek terjesztése ellen".

A Nebáncsvirág Egyesület Orvosi Kollégiuma

Válasz a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének nyílt levelére

„Közös felelősségünk tehát, hogy segítsük növelni a védőoltásokkal kapcsolatos ismereteket és javítani egészségügyi kultúránkat."

Tökéletesen egyetértünk Önökkel. Valóban ez a feladata mindannyiunknak. Egyesületünk is azért dolgozik, hogy mindenki jól informált, szabad döntést hozhasson az oltások tekintetében. Ezért szorgalmazzuk, hogy minden információt bocsássanak az érintettek rendelkezésére. Beleértve a gyártók által deklarált mellékhatásokat, a külföldi tapasztalatokat, a szerteágazó nemzetközi szakmai véleményeket, az oltásokról külföldön zajló diskurzusokat – mivel idehaza, az oltásokról csupán szuperlatívuszokban szabad említést tenni, ezért hazai diskurzus nem létezik. Felhívjuk figyelmüket, hogy az EU lakosai közül több mint 260 millió ember számára a kötelező oltás fogalma ismeretlen, az szabad döntés tárgya. Az Egészségügyi Világszervezet is konkrétan nevesíti, hogy a kötelezőség nem a kívánatos útja a magas átoltottság elérésének és fenntartásának, hanem a tájékoztatás és a meggyőzés az elfogadható mód. Önök folyamatosan hivatkoznak az Egészségügyi Világszervezetre. A szervezet által követendőnek hirdetett alapelv miért kerülte el figyelmüket?

„A tudomány mai állása szerint tehát nem megkérdőjelezhető tény, hogy az oltások előnyei egyértelműen messze meghaladják az általuk esetlegesen okozott oltási reakciók kockázatát."

Sajnos a dolog leegyszerűsítve vizsgálja a kérdést. Az oltások előnyeinek vizsgálata jelenleg kimerül annyiban, hogy az oltással elkerülendő betegség csökken, míg az elismert oltási reakciók száma ehhez képest elenyésző. Kényelmes, számunkra ijesztő leegyszerűsítés. Egyrészt, az oltás utáni nem kívánt események nagy részéről utólag nem tudják eldönteni, hogy az oltás következménye-e vagy sem, ezért automatikusan kizárják, hogy az oltás okozhatta volna. Továbbá a hazai Oltást Követő Nemkívánatos események jelentése, a gyakorlati tapasztalatok alapján, láthatóan nem működik, így azok vizsgálata, elemzése sem végezhető el. Másrészt ahelyett, hogy tágabb népegészségügyi tendenciákat is vizsgálnának az oltások függvényében, csupán az oltással elkerülendő megbetegedés statisztikáját tanulmányozni a kritériumok kényelmes leszűkítését jelenti. A hazai szakembereknek semmilyen tapasztalatuk nincsen oltatlan gyermekekkel, olyan „furcsa" kisembert nem láttak. Ezért sajnos minden összehasonlítási alap nélkül szajkózzák, hogy „oltani, oltani, oltani", mert nem oltani maga a biztos pusztulás. Természetesen sok elméleti ellenérvet fel tudnak hozni az ellen, hogy miért is tilos nem beoltani mindenkit minden ellen. Azonban javasoljuk, hogy néha vizsgáljanak meg pár olyan földi halandót a modern világban, aki nem kapott semmilyen oltást. Van ilyen, biztos tanulságos lenne. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez nem a „nem oltás" melletti kampány! Csupán jelezni szeretnénk, hogy a kép sokkal árnyaltabb lehet, mint idehaza az illendőnek előírt szakmai vélemény.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért vannak orvosok nagy számban hazánkban, akik titokban Önökétől teljesen más véleményen vannak az oltások tekintetében. Miért vannak olyan orvosok, akik megsúgják a hirtelen súlyos beteggé vált gyermekek szüleinek, hogy nagyon valószínű, hogy oltási mellékhatásról van szó? Miért történhet meg olyan, hogy bár adott területen jó nevű szaktekintély (pl. neurológus) nem javasolja egy gyermek beoltását, azt egy tollvonással felülbírálhatja egy neurológiától távoli területen dolgozó infektológus? Önök, mint orvosok, értik ezt a morbid helyzetet? Egy orvos, aki orvosi esküjének megfelelően, legjobb tudása szerint nem javasol egy adott oltást, percek alatt felülbírál egy másik orvos, aki jó esetben csak pár papírt tanulmányoz át a kis betegről. Az orvos, aki évek óta ténylegesen ismeri a gyermeket, a gyermek problémáját, körülményeit, nem dönthet az általa legmegfelelőbbnek talált gyógymódról. Önök, mint orvos kollégák, nincsenek felháborodva ettől a ténytől?

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a fejlett, demokratikus világ túlnyomó részén a polgárok és az orvosok felnőttként élhetik életüket és szabadon dönthetnek a megoldandó problémáikról, legjobb meggyőződésük szerint. Sokszor hallhatjuk, hogy a magyar oltási fegyelmet és rendet az egész világ irigyli. Azt jól tudjuk, hogy a világ túlnyomó részén az irigység nem jellemző tulajdonság. A világ nagy része, ha lát valamit, ami jobb, azt örömmel eltanulja és alkalmazza. Az oltások tekintetében a jellemző nemzetközi tendencia a szabad választás elterjedése, nem pedig a kötelezővé tétel. Annyira irigylik a magyar oltási rendet, hogy inkább ellenkező irányba mennek? Vegyük észre, hogy a világ nem a diktatúra felé halad! Kérjük, beszélgessenek el német kollégákkal, miért nincs náluk kötelező oltás, illetve mi a háziorvosok általános gyakorlata a kérdésben! Tanulságos lehet. Egyesületünk jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, szívesen segítünk a kapcsolatfelvételben mind oltásokat kedvelő, mind pedig azokat kritikusan szemlélő orvosokkal. Egy-két, Önöknek furcsa gondolatot hallhatnak akár az oltásokat kérdőjelek nélkül alkalmazó orvosoktól is, hogy miért helytelen az oltásokat kötelezővé tenni. Ez egyszerű, tisztán emberjogi kérdés. Visszafordíthatatlan, invazív orvosi beavatkozást jobb körökben nem szokás kötelezően végrehajtani.
A magyar átoltottság elszigetelt vizsgálata nem árul el nagy általános népegészségügyi figyelmet az illetékesek részéről. Felhívjuk figyelmüket, hogy népegészségügyi mutatóink kizárólag az átoltottság és az oltással elkerülni szándékozott betegségek gyakoriságában ad büszkeségre okot. Minden más mutatóban országunk jobbára a sereghajtók közt foglal helyet. Már ha egyáltalán ismerjük a valós helyzetet az adott kategóriában. Elég, ha az autizmusra gondolunk: nem tudjuk pontosan, hány autista él hazánkban! Nem kellene az oltási rendünk és az egyéb népegészségügyi mutatóink közti összefüggéseken is elgondolkodni? A népegészségügyi helyzetünket összességében vizsgálni? Kinek használ ez a kérlelhetetlen magyar oltási rend, az azt körülvevő ellentmondást nem tűrő, nem hall, nem lát hozzáállás?

A Nebáncsvirág Egyesület azt a civilizált világban szokásos állapotot kívánja elérni, hogy minden polgár, szülő és orvos a személyes és családi kórtörténet, a szociális-higiéniás viszonyok ismeretében, a szükséges megelőző vizsgálatok után közösen, szabadon döntsenek az egyén által követendő oltási rendről. Mindenkit az egyéni egészségi állapotát figyelembe vevő, neki megfelelő, szabad döntést követő ellátásban kell részesíteni.